Az ünnepek ideje különösen alkalmas arra, hogy különféle szélsőségeket éljünk meg az élet több területén: túl sok pénzt költsünk, túl sokat együnk, túl sokat vagy épp túl keveset legyünk a családunkkal, szeretteinkkel, túl sok feladatot vállaljunk magunkra. Azt hihetjük, ezek nem gyakorolnak nagy hatást arra, miként érezzük magunkat, hiszen csak rövid ideig tartanak, de ez közel sincs így.
Az év végi túlköltekezés nemcsak az ünnepek előtti heteket, az adventi időszakot, de még az év elejét is megnehezítheti, szorongatóvá teheti. Sokan hajlamosak erejükön felül teljesíteni, ha karácsonyi ajándékokról van szó, még akkor is, ha egyébként tisztában vannak vele, hogy mik az anyagi lehetőségeik. De nemcsak az ajándékok, maga a vendégvárás, és a túlfogyasztás (étel- és ital szintjén egyaránt) szintén növeli a költségeket. Ez pedig okozhat egy alap egzisztenciális szorongást, ami megakadályozza, hogy élvezzük az ünnepet. Mit csinálunk helyette? Azon gondolkodunk, hogyan fogjuk rendezni az anyagi helyzetünket, és közben elszomorodunk, hogy az új évet ilyen nehéz gondolatokkal kell kezdenünk. A megugrott kiadásokat még azok is nehezen élhetik meg, akik egyébként jó anyagi körülmények között élnek, hiszen ez több annál, mint hogy épp mivel gazdálkodhatunk, vagy mennyi a megtakarításunk. Az anyagi bizonytalanság viszont rövid távon is negatívan befolyásolja a jóllétet.
A túlevés fizikai szinten befolyásol, testi diszkomfortot eredményez, ezzel pedig visszahat a hangulatra is. Ráadásul sokak fejében ilyenkor máris becsúszik a szorongás: vajon hány kilóval leszek több, mire véget ér az ünnep? Épp az ilyen és ehhez hasonló körforgásból táplálkoznak az újévi fogadalmak, és a nagy életmódváltó tervek, netán az önsanyargatásra hajazó fogyókúrák. De mi lenne, ha helyette nem csúsznánk el egyik szélsőség felé sem, hanem kiegyensúlyozottan élnénk végig az ünnepeket? Igaz, hogy ezzel lemondunk egy adag hedonizmusról, de megkíméljük magunkat a későbbi nehéz érzésektől, tehát mentálisan is kiegyensúlyozottabbak lehetünk.
A másokkal töltött túl sok idő hiányérzetet okozhat benned saját magad, az „én-időd”, töltekezésed, határhúzásod kapcsán, míg, ha túl sok időt töltesz egyedül, könnyen magányosnak és szomorúnak érezheted magunkat. Fontos megtalálni ebben azt az arányt, ami neked kényelmes. Nem az számít, „mi a szokás”, vagy hogyan „kellene”, sőt, még csak az sem, hogy volt tavaly. Az a fontos, te hogyan szeretnéd itt-és-most. Teljesen reális, hogy a tavalyihoz képest most mások az igényeid, ezért más lesz az ünneplés módja is. Lehet, hogy tavaly inkább lassulós, kuckózós napokra vágytál, most viszont alig várod, hogy a családoddal és a barátaiddal együtt átéld a nyüzsgést. Engedd meg magadnak, hogy meghalld a valódi szükségleted és aszerint tervezd a karácsonyi időbeosztásod.
A túl sok bevállalt feladat annyi feszültséget okozhat már az ünnepek előtt, hogy mire oda jutunk, hogy ünnepi hangulatba kerüljünk és átéljük azt, nem is marad hozzá energiánk, szinte fásulttá válunk, és csak azt várjuk, hogy végre túl legyünk rajta. A végtelenített menüsor, és a hozzá tartozó bevásárlás, a karácsonyi ajándékok, a ház komplett díszítése, a nagytakarítás már hetekre előre tematizálja az életet. Érdemes a középútra törekedni annak érdekében, hogy minél inkább stresszmentesen tudjuk megélni az ünnepeket.
De miért lesz ez ilyen szélsőséges?
Sokan vannak, akik nem akarnak csalódást okozni szeretteiknek, vagy éppen kellemetlen helyzetbe kerülni, amiért „csak” ilyen vagy olyan ajándékot hoztak, vagy amiért ők „csak” háromféle ételt készítettek, „bezzeg” más milyen menüt rittyentett. A másoknak való megfelelés iránti vágy ilyenkor könnyen felerősödik, annál is inkább, mert sok az olyan helyzet, ami lehetőséget ad az összehasonlításra. Olyan családtagokkal találkozhatunk, akikkel mindig csak ilyenkor szoktunk, ezzel pedig egy éves mércével kell szembenéznünk: vajon többet fejlődtünk idén, mint ők? Szebb lett a lakásunk? És mi? Elegánsabbak vagyunk? Finomabbat főztünk? Szebb a díszítés a karácsonyfán? Lássuk be, ilyenkor nemcsak egymáshoz, de saját tavalyi változatunkhoz is viszonyítunk, ami egyúttal azt is jelenti, hogy mindig egyre többet és jobbat kell nyújtani ahhoz, hogy elégedettek legyünk. Ha nem mi hasonlítgatjuk magunkat másokhoz, akkor is ott lehet a sokaknak jól ismert „mit fognak szólni?” felvétel végtelenített verziója a fejünkben, ami egyszerűen nem hagyja, hogy lelassuljon és élvezze az ünnepeket. A perfekconisták és maximalisták különösen ki lehetnek téve ezeknek a hatásoknak.
Mit érdemes tenni?
Az első és legfontosabb lépés, hogy felismerd, ha te magad is így működsz az ünnepi időszakban. Ha ez megvan, már sokkal magasabb tudatossági szinten gondolkodhatsz saját magadról és arról, hogyan is fogod menedzselni a karácsonyt. Kezdd el előre megtervezni, kinek mi lesz a feladata. Ehhez jó, ha már előre van egy listád arról, hogy pontosan mik is ezek a feladatok. Amikor ezt írjátok, mindenképpen figyeljetek oda arra, hogy ebből mennyi az, ami a ti valódi igényetek, és melyek azok, amik inkább a másoknak való megfelelésből táplálkoznak. Ha találtok ilyet, nyugodtan tegyétek zárójelbe. Ez nem jelenti, hogy nem fogtok vele foglalkozni, azt viszont igen, hogy prioritásban ezek akkor kerülhetnek előre, ha minden más, ami számotokra valóban értéket képvisel, már rendben van ÉS még mindig lelkesek, energikusak vagytok, érzitek magunkban vágyat arra, hogy ezeket is elvégezzétek. Ha ezen szempontok közül bármelyik is nem érvényesül, érdemes inkább azt a tételt hagyni a listáról, és a saját jólléteteket előtérbe helyezni. A feladatok kiosztásánál figyeljetek rá, hogy mindenki szempontjai érvényesülhessenek, amikor pedig a napirendet, vagy a családi látogatások időpontjait tervezitek, mindenképpen tartsatok fenn külön időt a pihenésnek. Ha kell, jelöljétek is be ezt a naptárban, nehogy rászervezzetek. Próbáljatok lassítani, meglátni a szépet, amire épp szükségetek van, akár vessetek be néhány mindfulness gyakorlatot is. És tartsatok ki a hittel, hogy bizony, a karácsonynak nem kötelező ezekről a dolgokról szólni, lehet másképp is, ha tudatosan vesztek részt benne!