Előfordulhat, hogy úgy érezzük, gyermekként a szüleink nem megfelelően tudtak reagálni érzelmi igényeinkre és a szükségleteinkre. Sajnos a múltbeli eseményeket megváltoztatni nem tudjuk, de vannak olyan technikák, amik korrigálni tudják ezen tapasztalatainkat. Az egyik ilyen a reparenting, amit magyarul újranevelésnek is hívunk, azaz amikor úgy viszonyulunk saját magunkhoz, mintha önmagunk gondoskodó szülei lennénk. Ebben a cikkben ennek az elsajátításához hoztunk néhány konkrét tippet segítségképp.
A gyermekkorban megtapasztalt érzelmi elhanyagolás vagy egy trauma átélése nagyban meghatározza mentális egészségünket és azt, ahogyan aztán másokhoz is kapcsolódunk. Az újranevelés mindazok számára egy nagyszerű módszer, akik úgy érzik, gyermekként nem megfelelően reagáltak a szüleik érzelmi igényeikre, hiányzott a gondoskodás és a támogatás. Fontos ugyanis megérteni, hogy amit magunknak nem tudunk megadni, azt másoknak is nehéz lesz, legyen az odafordulás, empatizálás, gondoskodás, törődés stb.
Első lépésként érdemes azonosítanod gyermekkori hiányaidat. Azaz, mi az, amit a szüleid érzelmi szempontból nem tudtak neked megadni gyermekként? Elegendő figyelmet? Megfelelő reakciókat az érzelmeidre, viselkedésedre? Elfogadást? Támogatást? Önállóságot?
Ezt követően írj egy levelet gyermekkori énedhez, amiben megértést, támogatást fejezel ki felé. Idézz fel konkrét helyzeteket és éreztesd, hogy jogosak a gyermekkori éned érzései és hogy megérdemelte volna azt, amire vágyik. Hiszen az elfogadásnak és a szeretetnek gyermekként nincsenek feltételei.
Bár elsőre talán furcsának tűnhet önmagadnak – pláne a múltbeli, gyermekkori önmagadnak – levelet írni, mégis rengeteget segít a saját belső támaszod kialakításában, abban, hogy megérezd az önegyüttérzés és az önmagad felé mutatott empátia erejét.
Engedd szabadjára gyermeki éned! Engedd meg magadnak, hogy olyan tevékenységeket végezz, amik gyermekként is örömöt okoztak vagy amikre vágytál, de korlátozták vagy letiltották őket. Ilyen lehet például a festés, a rajzolás, az alkotás, a mozgás vagy az utazás.
Naplózd az érzéseid! Próbálj meg rendszeresen reflektálni az érzéseidre és a viselkedésedre, mindemellett pedig ismerd el magad a kis lépésekért és fejlődésért is! Nagyon jó módszer a rendszeres naplózás, amiben a saját gondolataid és érzéseid kihangosodhatnak és egy kisebb távolságból szemlélheted őket. Ez segíti a gondolkodási mintázataid felismerését és az önfejlesztést. Jutalmazd meg magad, ha sikereket érsz el és minden esetben adj érvényt a saját érzéseidnek („Teljesen rendben van, hogy most ezt érzem…”). Viszonyulj úgy a belső megéléseidhez, mint egy támogató, megértő szülő.
Gyakorold a szeretetteljes belső hangot! Előfordulhat, hogy a szüleidtől leginkább kritikus vagy kontrolláló belső hangot tettél magadévá, ám fontos tudatosítani, hogy efelett is van kontrollod, hiszen át lehet formálni azt, ahogy önmagadhoz szólsz. Ehhez arra van szükség, hogy először is, meghalld ezeket a belső monológokat és aztán alakítsd át őket megerősítő, támogató, biztató szavakká. Például, ha sokszor hallgatod azt magadtól, hogy “Úgysem fog sikerülni…”, akkor erre azonnal reagálhatsz a következővel: “Miért ne próbálhatnám meg? Mi a legrosszabb, ami történhet? Jó párszor sikerült már korábban is…”.
Teremts magadnak komfortos környezetet! Apróságnak tűnhet, de az önmagad irányába mutatott törődést erősíti, ha a fizikai komfortodra is figyelsz. Például kényelmes ruhákkal, puha takarókkal, minőségi és tápláló ételekkel és italokkal.
Az önmagad felé fordított figyelemmel, törődéssel és megengedéssel sokat tehetsz azért, hogy boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élj és hogy idővel, lépésről-lépésre begyógyítsd érzelmi sebeidet. Mindemellett teljesen természetes, ha mindehhez a folyamathoz szakembert is segítségül hívsz.