Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az adott helyzetből, személytől kellő távolságra kerültünk. Mik lehetnek azok a működések, amelyekben leggyakrabban érhetjük tetten az érzelmi bántalmazást?
- Projekció
Amikor féltékeny valaki, gyakran mondjuk róla: „lehet, hogy csak magából indul ki, hogy benne vannak ilyen gondolatok, csinált valamit”. Ez jól példázza a projekció, vagyis a kivetítés lélektani jelenségét, mely tulajdonképpen egy elhárító mechanizmus, és arra szolgál, hogy a bennünk keletkező feszültségek megoldása érdekében saját nem kívánt vagy nem értett részeinket inkább másokra vetítjük. Persze ez a folyamat rengetegszer nem tudatos, az illető nem szándékosan torzítja azt, ahogyan minket észlel, csupán ennyire nehéz megbirkózni saját belső ellentmondásaival. Gyanús lehet, ha valakitől olyan megjegyzéseket kapunk, melyek mások elmondása alapján nem jellemzők ránk: például lehet, hogy eddig minden barátunk azt mondta rólunk, hogy gondoskodók vagyunk, míg most valaki állandóan csak azt emeli ki, mennyire nem vagyunk törődők. Azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy a ránk aggasztott címkék, jellemzők mennyire vannak jelen a másik emberben: például egy öregedéssel nehezen megbirkózó személy már fiatalon megjegyzést tehet a „mélyülő ráncainkra”, esetleg egy kapcsolat lezárulta után a mi fejünkhöz vágja, hogy „képtelenek vagyunk elengedni őt”, amikor ő keresett fel minket.
- Felelősséghárítás, kifogáskeresés
A mérgező ember képtelen valódi bocsánatkérésre. Persze elhagyhatja száját a szó, csak azt mindig követi egy „de”, például, hogy te is mit csináltál három és fél évvel ezelőtt, vagy hogy nem kellett volna provokálnod őt, esetleg hogy hát sajnálja, de egyébként meg kellene erősödnöd, mert nem fog neked működni az élet úgy, hogy ilyen túlérzékeny vagy. Van, hogy ajándékot hoz, bagatellizálja a problémádat („hát milyen kis cuki vagy, hogy egy ilyen jelentéktelen dolgot komolyan veszel”), azt mondja, nem jelent neki semmit, de azért nem változtat a viselkedésén, hogy ne bántson legközelebb. Az ő hangulatáért és viselkedéséért felelős az időjárás, a szomszéd néni, a munkatársai, alkalmazottai, az exe (!), a szülei, leggyakrabban te, de soha nem ő maga. Neki mindent szabad, mert mindent ki tud magyarázni, hogy most épp miért, vagy miért nem. „Látod, már megint ez van, már majdnem beléd szerettem/előléptettelek/megdicsértelek, csak ezzel elrontottad az egészet!”
- Kiszámíthatatlanság
Pavlov nevét nem csak a híres „nyálcsorgatós”, feltételes reflexhez tartozó kísérletéről érdemes megjegyezni. Egy másik kutatásban szintén kutyákat vizsgált azzal kapcsolatosan, hogyan alakul ki a szorongás. Amikor egy kör jelent meg előttük, azt az ingert táplálék követte, amikor azonban egy ellipszis, akkor nem kaptak eledelt az állatok. A kutyák könnyen megtanulták a különbségtételt, és az oda kötődő adaptív reakciót: akkor, ha a kör és az ellipszis eléggé különbözött. Ha azonban a kör és ellipszis az átmérő értékének közelítésével egyre inkább hasonlított egymáshoz, akkor az ebek félelmi reakciót kezdtek el mutatni: ugattak, rongálták a kondicionáló berendezést. Ezt nevezte Pavlov „kísérleti neurózisnak”, és azt a konklúziót vonta le, hogy a szorongás olyan helyzetben alakul ki, amelyben a környezet eseményei nem megfelelő előrejelzők.
Ebben rejlik a mérgező viselkedés egyik leghosszabban tartó káros hatása is: mivel sosem tudjuk, hogy épp simogatnak, bántanak, vagy teljesen ingnorálnak minket, hogy éppen megkaphatjuk-e a lelki táplálékként szolgáló „szeretetadagunkat”, a krónikus stressz állapotában kezdünk el létezni. Egyre inkább átlépve saját határainkat, és minél több dologgal próbálkozva. A kiszámíthatatlanul érkező figyelemadag ráadásul hasonlóan testi működéseinkhez, sokkal jobban fog esni az átlagosnál, hiszen ha napokig éhezünk, néhány falat kenyér is a legmennyeibb fogásnak tűnik, mindezzel létrehozva egy függőséget bennünk.
- Gázlángozás
„Nem is így történt”, „Rosszul emlékszel!”, „Csak képzelődsz!”, „Te komolyan a semmin felhúzod magad?”, „Szerintem kezdesz megőrülni”, „Nem ezt mondtam” – és ehhez hasonló mondatok, melyek azt a célt szolgálják, hogy előbb-utóbb megkérdőjelezd a saját valóságodat és értékítéleted. A gázlángozásnak korábban szenteltünk már egy külön cikket, a pszichológiai manipuláció egy olyan formája, melyet korábban politikai megfélemlítésre is használtak. Mivel a közeli kapcsolatainkban automatikusan is a szinkronitásra törekszünk, a kötődés fenntartása érdekében gyakran lépésenként lemondunk saját véleményünkről, érzéseinkről, és általuk az énhatékonyságunkról és önbizalmunkról, énerőnkről is.
- Kritizál, minősít
A mérgező ember idővel mindent képes hibának látni benned vagy másokban, legfőképp csak akkor dicsér, ha valami az érdekét szolgálja, esetleg azzal a céllal, hogy a könnyű befolyásolás érdekében néha az egekbe emeljen. Ezek lehetnek rejtett kritikák is, viccekbe, „dicséretekbe” csomagolva. Például lehet, hogy nagyon nagy erővel dolgoztál egy projekten, majd azt mondja: „Szép munka, nem gondoltam volna, hogy olyasvalaki, mint te, képes rá”. „Jó ez a ruha, csak kiemeli a vastag karjaidat.” „Milyen cuki kis bálna vagy így két héttel szülés után!”
Nem igazán tudja elviselni, ha te sikeres vagy, hiszen az veszélyezteti saját önértékelését, ezért inkább beleköt a legapróbb dologba is, ha épp jól éreznéd magad a bőrödben.
Az sem ritka, hogy ugyanazon dolgokat kezdi el minősíteni, melyeket korábban pozitívan illetett, ezzel is erősítve a már említett kiszámíthatatlanság érzést, vagy hogy mindenki mást igyekszik degradálni, nehogy veszélyben érezze magát.