„Kérem vissza az ellopott időmet!” – amikor éjjel élsz, hogy kompenzáld a túlórákat

Veled előfordult már, hogy esténként azért feküdtél le később, mert úgy érezted, nem jutott elég időd azokra a dolgokra, amiket a munka mellett szeretsz csinálni? Ha igen, nem vagy ezzel egyedül, ráadásul a jelenségnek neve is van, ami angolul a bedtime procrastination. Magyar kifejezésként egyelőre nem létezik, de valahogy úgy fordíthatnánk, hogy a lefekvés halogatása egyfajta elégtételként.

Elsőként fiatal kínai munkavállalóknál figyelték meg azt a jelenséget, amikor egy hosszabb munkanap után a szabadidőt részesítették előnyben az alvással szemben. Egy Kínában dolgozó hölgy arról számolt be, hogy úgy érezte, a munkája teljesen megfosztotta a magánéletétől. Rengeteget túlórázott és az egész hetet egyfajta körforgásként élte meg, amikor reggeltől estig csak dolgozott, hétfőtől szombatig. Észrevette, hogy este egyre tovább fennmarad, gyakran fordult elő, hogy éjfél után is videókat nézett vagy éppen olvasott. Mi állhat a viselkedése hátterében?

Este bosszút állunk a napközben ellopott időnkért

A fent leírt jelenség szép lassan bekerült a köztudatba, többek között annak is köszönhetően, hogy egy újságírónő felkapta a témát. Ő azzal indokolta a jelenséget, hogy tulajdonképpen a késő estig tartó fennmaradás egyfajta elégtétel azok számára, akik úgy érzik, hogy napközben nem rendelkeznek kontrollal a saját életük felett. A késő esti órákban pedig azt érzik, hogy visszanyerhetik némileg a szabadságérzetüket.

Miután egyre több emberhez eljutott ennek a viselkedési mintázatnak a jellemzése, egyre
többen ismertek (és ismernek) magukra szerte a világban. Hozzászólások ezrei érkeztek az
újságírónő posztjához, melyben például többen leírják, hogy általában vacsoraidőre érnek
haza, az evés és a zuhanyzás után gyakran este 10 óra van, és nem fejeződhet be a nap
anélkül, hogy eltöltsenek önmagukkal vagy a családjukkal egy kis időt. Valaki úgy fejezte ki, hogy ez a néhány óra esténként számára a túlélés záloga, így nem tud erről lemondani.

Nem az alvás megvonása a megoldás!

Természetesen, ha hosszabb távon mondunk le az alvásról – még ha cserébe olyan dolgokat is teszünk, melyeket szeretünk csinálni -, hamarosan az egészségünk látja kárát.

Több kutató is figyelmeztet minket arra, hogy az alváshiány figyelmen kívül hagyott globális közegészségügyi járványként definiálható.

Egy 2019-ben végzett globális alvási szokásokkal kapcsolatos felmérés azt mutatta, hogy világszerte a felnőttek közel háromnegyede érzi úgy, hogy nem alszik eleget. A megnevezett okok különbözőek voltak, kezdve a stressztől, egészen az alvási környezetig, de nagyjából harmaduk a sűrű munkaidőt vagy az iskolai beosztást említette, ami miatt alváshiányban szenvednek. Leginkább az 1990 után születettek és a nagyvárosban élők számolnak be alváshiányról a felmérés szerint. Bár természetes, hogy egy hosszú nap után vágyunk a szabadságra, az alvás csökkentése nem a legjobb megtorlás. Az alvás megvonása ugyanis hosszabb távon mind szellemi, mind fizikai szinten káros hatásokkal jár, ráadásul a koncentrációképességünket is jelentősen képes lecsökkenteni a kialvatlan állapot. Mi több, az élettartamunk és az alvásunk mennyisége is egyenes arányosságban áll.

Mindehhez hozzájön, hogy sajnos manapság szinte divattá vált a túlóra és az, hogy állandóan elérhetők vagyunk.

Ráadásul visszatérő témaként találkozom én magam is azzal, hogy mennyien küzdenek a home office időszakában a munka-magánélet közötti határok meghúzásával. Mi lehet tehát a megoldás? Fontos tisztáznunk magunkban először is, hogy az érzékelt elvárások a munkáltatónktól jönnek vagy mi magunk támasztjuk ezeket magunk felé. Ha az előbbi, akkor mindenképpen jelezzük a vezetőnk felé, hogy túlterheltek vagyunk és sokat túlórázunk, ami miatt rendszeresen vagyunk lehangoltak, fáradtak stb. Ha pedig mi magunk támasztunk túl nagy elvárásokat magunk felé, akkor érdemes a reális célkitűzés témájával dolgozni, és olyan feladatlistákat írni, amelyeket be is tudunk fejezni egy nap során.

Törekednünk kell arra, hogy erősebben kiálljunk a saját szabadidőnk mellett, hiszen erre mindenkinek tagadhatatlanul szüksége van. Segíthet, ha munka után előre betervezünk programokat, legyen az sportolás, egy találkozó, ami feltölt minket vagy egy kis olvasás/filmnézés. Igyekezzük kihasználni napközben a produktív óráinkat, hogy aztán a munkaidő letelte után a lehető legelégedettebben távozzunk a munkahelyünkről (vagy csukjuk le a laptopot). Segíthet a határok meghúzásában az is, ha keresünk egy új hobbit, vagy nagyobb hangsúlyt fektetünk valamire, amit szeretünk csinálni, mert ez motiválhat minket arra, hogy időt töltsünk ezekkel a tevékenységekkel. Például ha szeretünk főzni, szervezhetünk vacsoracsatát a barátokkal, ha szeretünk táncolni, akkor pedig beiratkozhatunk egy tánciskolába. Ha valamit másokkal együtt csinálunk, vagy elköteleződünk egy folyamat mellett, könnyebben kitartunk és könnyebben szánunk rá időt. Ha pedig úgy érzed, nem tudod saját magad kézben tartani a saját időbeosztásod, és nem tudsz a túlórák és a túlterheltség csapdájából kikeveredni, ne félj segítséget kérni szakembertől!

Novák Dóra
Novák Dóra
A nevem Novák Dóra, pszichológus és kognitív viselkedésterápiás (CBT) konzultáns- jelölt vagyok. Szenvedélyem az emberekkel való foglalkozás, mások erősségeinek felszínre hozása és az általam megszerzett pszichológiai tudás átadása, hogy ezáltal kiegyensúlyozottabb életvitelt és minőségibb kapcsolatokat tudjunk létrehozni és fenntartani. Az egyéni pszichológiai konzultációk mellett egy tréning-tanácsadó cégnél dolgozom, ahol több különböző nagyvállalatnak tartok vezetőfejlesztési – és mentális jóllét képzéseket. Legfőbb érdeklődési területem és szívügyem a mentális jóllét fejlesztés (stresszkezelés, munka-magánélet egyensúly, kiégés megelőzése, az önmagunkkal való kapcsolat erősítése, hatékony szokások kialakítása stb.), így a PszichoLive oldalán is számos írást olvashattok tőlem ezekben a témákban.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A nárcisztikus szülő gyermeke örökké a „nem elég jóság” árnyékában élhet – 5 jel, hogy felismerd

„Ha egy mondatban kellene jellemeznem, milyen érzés egy ilyen örömgyilkos édesanyával élni egy életet, akkor annyit mondanék, hogy olyan, mintha rátett volna a hátadra...

Gázlángozás – A manipulációs stratégia, mely eléri, hogy őrültnek gondold magad

„Oh, ugyan már! Soha nem mondtam ilyet! Csak túlságosan érzékeny vagy. Nem tudom, hogy miért csinálsz akkora ügyet ebből…” – ha ismerősek ezek a...