Te is érezted már úgy, hogy nehezen mondasz nemet, amikor például a munkahelyeden egy újabb feladatot terveznek neked adni, miközben így is nehezen érsz a feladatlistád végére?
Pedig a mentális egészségünk érdekében kifejezetten fontos, hogy egészséges módon meg
tudjuk húzni a határainkat és a saját igényeinket, szükségleteinket priorizálni tudjuk.
Mondani könnyű, megvalósítani azonban nehezebb: hogyan vághatunk tehát bele?
’Nem’. Egy aprócska szó, aminek azonban annál nagyobb a súlya. Gondolkodtál már azon,
milyen érzés kimondani? Mit érzel ilyenkor? Erősnek, határozottnak, magabiztosnak érzed
magad, esetleg bűnösnek, idegesnek?
Talán ismerős lehet a nemrégiben megtörtént eset, amikor júliusban egy amerikai tornász,
Simone Biles visszavonult az olimpiai szerepléséről arra hivatkozva, hogy érzelmileg ki van
merülve, és ez befolyásolja a teljesítményét. A „nem” ebben a helyzetben villámcsapásként
érte az amerikai közönséget. Bár a reakciók egy része támogató volt, a vélemények
összességében mégis erősen megoszlottak. Egyesek egyenesen az önző szót használták az
eset kapcsán. Mi a történet tanulsága? Egyrészt az, hogy sokszor a nemet mondáshoz és a
saját szükségleteink priorizálásához és felvállalásához valóban bátorságra van szükségünk.
Másrészt pedig az, hogy a nemet mondás valamiért az önzőséggel került bele kultúránk szinonimaszótárába.
Manapság egy olyan világban élünk, ahol a legtöbbünk többet gondolkodik azon, hogy mit
fognak gondolni mások, mint a saját igényeink és szükségleteink tudatosításán.
Számtalanszor tapasztaltam már magamon és másokon is, hogy frusztráltak valami miatt,
aminek az okát nem tudatosítják.
Pedig gyakran áll emögött az érzés mögött az, hogy nem megfelelően jelöltük ki a határainkat – és úgy lépjük azokat át, vagy épp úgy engedtük meg másoknak, hogy átlépjék, hogy azt észre sem vettük.
Kutatások bizonyítják, hogy azok az emberek, akik proaktív módon képesek a saját határaik kijelölésére és megtartására (például időben abbahagyják a munkát, szabadságot vesznek ki, amikor szükségét érzik stb.), sokkal jobban karban tudják tartani a mentális egészségüket. Nézzünk néhány tippet, amiknek a segítségével Te is el tudod kezdeni a saját határkijelölésedet!
1. Tudatosítsd, hol húzódnak a saját határaid!
Az első javaslatom ebben a témakörben, hogy tudatosítsd, mire van pontosan szükséged az egyes helyzetekben, mi az, ami még számodra belefér. Minden nap rengeteg döntést hozunk meg a határainkkal kapcsolatban, amikor is elgondolkodhatunk azon, hogy a meghozott döntéseink milyen érzéssel töltenek el minket. Például, mennyi énidőre van szükségem (azaz: mennyi társasági eseményen veszek részt egy adott héten és mennyi időt hagyok saját magamra?), mennyi az a feladatmennyiség, ami még motivál és lelkesít, és mikortól élem meg a feladataimat inkább tehernek? Mi az, amit megengedek másoknak a velem való bánásmód során, és mi az, amivel megbántanak, ami már nem fér bele az értékrendembe? A folyamatos „önvizsgálat” nagyban segíti a megfelelő határhúzást.
2. Higgy abban, hogy a nemet mondás nem csorbítja a másikkal való kapcsolatod!
Sokszor azért félünk nemet mondani, mert tartunk attól, hogy mit fog gondolni a másik fél.
Elveszti a belénk vetett bizalmát? Úgy érzi majd, többé nem számíthat ránk? Dühös lesz? A
saját igényeinkért való kiállás első lépése, ha leszokunk arról, hogy ebben a helyzetben a
másik fejével gondolkodunk.
Ne feledjük, hogy sosem a másikra, hanem az adott helyzetre mondunk nemet, és ha kell, ezt hangosítsuk is ki.
Természetesen, törekedjünk arra, hogy egy olyan megoldás szülessen, ami egyik fél számára sem túlzottan veszteséges, legyünk kedvesek és segítőkészek, de ne azért ne merjük meghúzni a határainkat, mert félünk attól, hogy a másik mit fog gondolni. A nemet mondás és annak elviselése minden egészségesen működő kapcsolatnak a részét kell, hogy képezze.
3. Tanuld meg kifejezni a szükségleteidet!
Természetesen nem mindegy, hogyan mondunk nemet. Az asszertív kommunikáció elvei
nagyszerűen alkalmazhatók ebben a helyzetben, főként, ami az én-közléseket illeti.
Nyugodtan fejezd ki, ha úgy érzed, most nem fér bele az idődbe egy újabb feladat vagy nincs energiád ahhoz, hogy elmenj egy társasági eseményre, mert úgy érzed, inkább töltenél egy kis időt egyedül. Alapelv, hogy az érzésekkel nem vitatkozunk: ha kell, emlékeztesd erre a másikat is.
4. Kerüld el a túlmagyarázást!
Nem kell túlmagyaráznod, hogy miért mondasz nemet valamire, mert a túlmagyarázás teszi alárendelővé a viselkedésedet. Természetesen, ha a másiktól eltérő álláspontot képviselsz, akkor érdemes azt érthetővé tenni és érvekkel alátámasztani, azonban jó, ha ez a magyarázat határozott, rövid, lényegre törő és tömör.
A nemetmondás összességében hozzájárul egy békésebb, kiegyensúlyozottabb élethez, így
hát érdemes belevágni – kis lépésekkel, egyre több bátorságot gyűjtve.
A képek forrása: Unsplash