Amikor kapcsolatban vagyunk valakivel, folyamatosan egyensúlyoznunk kell az együtt és a külön töltött idő között. Sok múlik azon, hogy mely párkapcsolati fázisban vagyunk éppen, illetve, hogy mennyire illeszkedik a párunk és a saját igényünk annak terén, hogy mennyi együtt töltött időre van szükségünk. Gyakran egy kapcsolatban, ha szeretnénk hozzáférni önmagunkhoz, fel kell vállalni a konfrontációt is. Mi segíthet, hogy ki tudjuk alakítani a szabadságunkat, és mit is jelent szabadnak lenni, miközben kötődünk valakihez?
Utóbbi kérdésre a válasz kissé szubjektív, hiszen mindannyiunk számára mást jelent szabadnak lenni. Ám talán összességében úgy lehetne megfogalmazni, hogy odafigyelünk saját igényeinkre, céljainkra, s tudunk a másik jelenléte nélkül is jól lenni, önmagunkkal időt eltölteni. Ez talán a párkapcsolat első fázisában, a szimbiózis időszakában a legnehezebb, amikor szinte összeolvadunk a másikkal, nagyon szerelmesnek érezzük magunkat és legszívesebben minden pillanatot a másikkal élnénk át. Ez teljesen természetes így, és egyben a párkapcsolat szempontjából is fontos időszak, hiszen ilyenkor alakítjuk ki az alapját a közös kapcsolódásnak és azt a megtartó erőt, amely később is szilárd alapot és erőforrást biztosít a nehézségek idején.
Azonban idővel az lesz a természetes, ha kialakul egy egyensúly az életünkben, melyben jut idő a közös pillanatok megélésére is és az ’énidőre’ is. Ennek megélése és kialakítása folyamatos egyensúlyozást kíván, melyhez jó, ha felvértezzük magunkat néhány hasznos tudnivalóval.
Találd meg, mi az ideális számodra!
Először is, határozd meg, mi lenne az ideális egyensúly számodra. Gondold végig, mik azok a tevékenységek, melyeket a legszívesebben egyedül végzel, illetve általánosságban mennyi külön töltött időre van/lenne szükséged. Átgondolhatod ezt annak a mentén is, hogy jelenleg mennyire érzed magad elégedettnek a hétköznapokban és milyen irányban szeretnél változtatni (ha ennek igényét érzed).
Találjatok egy közös egyensúlyt!
Természetesen ahhoz, hogy a konfliktusokat elkerüljétek, a következő lépés az, ha egyezteted az általad ideálisnak tartott egyensúlyt a pároddal, és elmondod neki, hogyan képzeled el ezt a gyakorlatban. Például, minden szerda este szeretnél egy kis időt egyedül tölteni, vagy minden kedden és csütörtökön jógázni mész. Ha valamiképpen a gyakorlatba is átültetitek a saját igényeiteket, az a másiknak is könnyebbé teszi az ehhez való alkalmazkodást.
Légy asszertív, de közben kellően elfogadó és nyitott is a másik felé!
Ahogy azt már említettük, ahhoz, hogy önmagunkhoz hozzáférjünk, olykor konfrontációra is szükség lehet a másikkal.
Ha azonban feladod az önérvényesítést, valahol el is veszíted önmagaddal a kapcsolatot.
Éppen ezért fontos, hogy tisztában légy a saját igényeiddel (lásd első pont) és aztán azt tudd következetesen képviselni a másik felé. Fontos, hogy kiállj önmagadért, de mindezt persze úgy jó tenned, ha közben a kapcsolatotoknak (és a másiknak) is a legjobbat szeretnéd, ezért légy a másik felé is igazán nyitott és elfogadó. Hallgasd meg az ő érveit és álláspontját is, és alkossátok meg a mindkettőtök számára megfelelő egyensúlyt.
Minél jobban ismered saját félelmeid és vágyaid, annál könnyebben válhatsz szabaddá
Talán nem lesz meglepő, ha azt mondom, az önismeret a határaink és a szabadságunk kialakításában is kulcsfontosságú szerepet játszik. Ha ismered a saját félelmeid (például, miért félek egyedül lenni?), ha meg tudsz küzdeni múltbeli fájdalmaiddal, sérüléseiddel és megdolgozod a magaddal hozott mintákat, sokkal könnyebben válhatsz szabaddá. Igazán felszabadító, amikor egy olyan belső stabilitással és magabiztossággal rendelkezünk, hogy úgy érezzük, tulajdonképpen bármit megtehetünk egyedül, önállóan is, és jól is tudjuk érezni magunkat mindeközben. Téged mi választ el attól, hogy ezt érezd? Mit tehetsz ennek érdekében?
Ha én jól vagyok, nagyobb eséllyel leszünk mi is jól
A saját magunkkal töltött idő a kapcsolatunk egészsége szempontjából is megtérül. Az egyedül töltött idő teret ad az érzések mélyítésének is, ezáltal erősítve az elköteleződést. És bár sablonosnak tűnhet, de valóban így van: ha én jól vagyok, ha kiegyensúlyozottnak, egésznek érzem magam, odafigyelek a belső szükségleteimre és vágyaimra, akkor együtt is sokkal jobban fogjuk érezni magunkat. Éppen ezért megéri dolgozni a saját határaink és szabadságunk kialakításán – akkor is, ha kapcsolatban vagyunk, és akkor is, ha épp egyedül.
A szabadság nélküli szerelem idővel haraggá fajulhat, a szabadság szeretet nélkül pedig magányhoz és elszigetelődéshez vezet. Éppen ezért mindkettőre szükségünk van: olyan ez, mint egy tánc, ahol anélkül is megtapasztalhatjuk az intimitást, hogy folyamatosan ragaszkodnánk és megpróbálnánk irányítani egymást. Az elkülönülés élménye éppúgy része ennek a táncnak, mint a kapcsolódásé.
Felhasznált források:
Psychology Today https://www.psychologytoday.com/us/blog/stronger-the-broken-places/201310/you-can-have-it-both-ways
Herendi Kata – Szabó Eszter Judit: 20 önismereti kérdés és válasz a kapcsolatokról. Libri Kiadó (2021)