Az intuíció nem logikus. Nem egy sor átgondolt lépés eredménye, amelyeket meg lehet osztani vagy el lehet magyarázni. Ehelyett, bár mélyen gyökerező tudáson alapul, a folyamat természetesnek, szinte ösztönösnek érződik. És mégis, bár az intuíció gyors és általában hasznos, nem mindig teljesen pontos. A tudatalatti agy megpróbálja felismerni, feldolgozni és felhasználni a gondolkodási mintákat a korábbi tapasztalatok és a legjobb találgatás alapján. Paradox módon az intuíció megismerhetetlennek tűnik, hiszen nem lehet megmagyarázni egy hirtelen felbukkanó döntés mögötti gondolkodásmódot. Csak megtörténik.
Íme 5 stratégia, amivel jobban odafigyelhetsz az intuíciódra és élesítheted azt:
- A csend ereje: A mentális vagy külső zajoktól való megszabadulás az egyik legjobb módja annak, hogy könnyebben a felszínre hozzuk intuíciónkat. Az egyedüllétben vagy meditációban töltött idő mélyrehatóan segíthet abban, hogy jobban felismerjük belső útmutatásunkat. Amikor folyamatosan mások befolyásolnak minket, amit látunk/hallunk, mások véleménye vagy mások gondolatai, a „kellene” érzéseink, vagy a mindennapi életünk általános elfoglaltsága, akkor nehezebben tudunk odafigyelni arra, ami valóban a legjobb lenne számunkra. Ha elcsendesedünk, akkor jobban ráhangolódhatunk a szükségleteinkre és az intuíciónkra, zavaró tényezők nélkül.
- Figyelj az első ösztönös reakciódra: Gyakorold, hogy odafigyelj a kezdeti, a másodperc tört része alatti megérzéseidre, amikor döntési helyzetben vagy. Távolíts el minden gondolatot vagy elemzést róla, és csak arra az érzésre koncentrálj, amikor mérlegeled a lehetőségeidet. Általában, amikor valami helyesnek érződik, az vonzza a tekintetünket, nyitottságot, könnyedséget vagy izgalmat kelt bennünk. Ha valami helytelennek érződik, akkor ellenállást, félelmet vagy visszahúzódást érezhetünk. Feltehetjük ilyenkor magunknak a kérdést: melyik választás jelent számunkra megkönnyebbülést, felszabadulást, megnyugvást vagy izgalmat? Melyik nehéz vagy kellemetlen? Az első reakciónk betekintést nyújthat abba, hogy mi lehet a legjobb számunkra.
- Testpásztázás: Az agy és a test szorosan összefügg egymással. Például, ha valami nincs rendben, nehézséget érezhetünk a mellkasunkban, összeszűkülhet a gyomrunk, vagy aggódó arckifejezésünk lehet. Hasonlóképpen, ha valami jól esik, mosolyoghatunk, miközben beszélünk róla, vagy könnyedséget és nyitottságot érezhetünk a testünkben. Fontos, hogy a félelem érzését ne keverjük össze az intuícióval, ilyenkor érdemes átgondolni: Hogyan éreznéd magad, miután meghoztad az adott döntést, akár azonnal, néhány hét múlva, vagy akár hónapokkal később? Megkönnyebbülést, büszkeséget, örömöt vagy magabiztosságot éreznél? Vagy szomorúságot, megbánást vagy csalódást okozna? A félelem általában leküzdhető. Legyőzhetjük a félelmeinket azáltal, hogy új készségeket tanulhatunk, így növelhetjük az önbizalmunkat is. Az intuíció azonban jellemzően ott marad bennünk azzal a kínzó érzéssel, hogy valami nincs rendben, még azután is, hogy meghoztunk egy döntést.
- Korábbi tapasztalatok: Ha felidézel olyan múltbeli élményeket, amikor valamivel/valakivel kapcsolatban volt egy megérzésed, az segíthet abban, hogy a jövőben hasonlóan be tudd azonosítani ezt az érzést. Próbáld meg felidézni, milyen volt az a „megérzés”, különösen egy olyan múltbeli élményben, ahol igazad volt.
- Naplózás: Néha a tudatos, analitikus elménk használata segíthet utat nyitni az intuíciónk előmozdításának. Íme néhány kérdés, amit feltehetsz magadnak:
1. Mi a cél, amit el szeretnék érni? Mi a legfontosabb az életem ezen területén?
2. Mik az egyes lehetőségek előnyei, hátrányai és legrosszabb forgatókönyvei?
3. Reálisak vagy képzeletbeliek a félelmeim (a legrosszabb forgatókönyvek)? Gyakran olyan kimenetelektől félünk, amelyek nem is reálisak. Ez elnyomhatja az intuíciónkat. Kérdezd meg magadtól, hogy a félelmeid mélyen gyökerező bizonytalanságok-e, amelyeket meggyőző igazságok álcáznak?
Az intuíciódra való odafigyelés időt és gyakorlást igényel. Például próbáld meg olyan helyzetekben is használni, amelyek nem annyira fontosak, például apró döntéseknél (mit rendelj az étlapról, vagy milyen ételt főzz vagy rendelj vacsorára). Beszélgetésekben is kipróbálhatod, ha finoman odafigyelsz arra, hogy valaki milyen érzést kelt benned miközben beszél hozzád.
Az intuíció nem logikus. Nem egy sor átgondolt lépés eredménye, amelyeket meg lehet osztani vagy el lehet magyarázni. Ehelyett, bár mélyen gyökerező tudáson alapul, a folyamat természetesnek, szinte ösztönösnek érződik. És mégis, bár az intuíció gyors és általában hasznos, nem mindig teljesen pontos. A tudatalatti agy megpróbálja felismerni, feldolgozni és felhasználni a gondolkodási mintákat a korábbi tapasztalatok és a legjobb találgatás alapján. Paradox módon az intuíció megismerhetetlennek tűnik, hiszen nem lehet megmagyarázni egy hirtelen felbukkanó döntés mögötti gondolkodásmódot. Csak megtörténik.
Íme 5 stratégia, amivel jobban odafigyelhetsz az intuíciódra és élesítheted azt:
- A csend ereje: A mentális vagy külső zajoktól való megszabadulás az egyik legjobb módja annak, hogy könnyebben a felszínre hozzuk intuíciónkat. Az egyedüllétben vagy meditációban töltött idő mélyrehatóan segíthet abban, hogy jobban felismerjük belső útmutatásunkat. Amikor folyamatosan mások befolyásolnak minket, amit látunk/hallunk, mások véleménye vagy mások gondolatai, a „kellene” érzéseink, vagy a mindennapi életünk általános elfoglaltsága, akkor nehezebben tudunk odafigyelni arra, ami valóban a legjobb lenne számunkra. Ha elcsendesedünk, akkor jobban ráhangolódhatunk a szükségleteinkre és az intuíciónkra, zavaró tényezők nélkül.
- Figyelj az első ösztönös reakciódra: Gyakorold, hogy odafigyelj a kezdeti, a másodperc tört része alatti megérzéseidre, amikor döntési helyzetben vagy. Távolíts el minden gondolatot vagy elemzést róla, és csak arra az érzésre koncentrálj, amikor mérlegeled a lehetőségeidet. Általában, amikor valami helyesnek érződik, az vonzza a tekintetünket, nyitottságot, könnyedséget vagy izgalmat kelt bennünk. Ha valami helytelennek érződik, akkor ellenállást, félelmet vagy visszahúzódást érezhetünk. Feltehetjük ilyenkor magunknak a kérdést: melyik választás jelent számunkra megkönnyebbülést, felszabadulást, megnyugvást vagy izgalmat? Melyik nehéz vagy kellemetlen? Az első reakciónk betekintést nyújthat abba, hogy mi lehet a legjobb számunkra.
- Testpásztázás: Az agy és a test szorosan összefügg egymással. Például, ha valami nincs rendben, nehézséget érezhetünk a mellkasunkban, összeszűkülhet a gyomrunk, vagy aggódó arckifejezésünk lehet. Hasonlóképpen, ha valami jól esik, mosolyoghatunk, miközben beszélünk róla, vagy könnyedséget és nyitottságot érezhetünk a testünkben. Fontos, hogy a félelem érzését ne keverjük össze az intuícióval, ilyenkor érdemes átgondolni: Hogyan éreznéd magad, miután meghoztad az adott döntést, akár azonnal, néhány hét múlva, vagy akár hónapokkal később? Megkönnyebbülést, büszkeséget, örömöt vagy magabiztosságot éreznél? Vagy szomorúságot, megbánást vagy csalódást okozna? A félelem általában leküzdhető. Legyőzhetjük a félelmeinket azáltal, hogy új készségeket tanulhatunk, így növelhetjük az önbizalmunkat is. Az intuíció azonban jellemzően ott marad bennünk azzal a kínzó érzéssel, hogy valami nincs rendben, még azután is, hogy meghoztunk egy döntést.
- Korábbi tapasztalatok: Ha felidézel olyan múltbeli élményeket, amikor valamivel/valakivel kapcsolatban volt egy megérzésed, az segíthet abban, hogy a jövőben hasonlóan be tudd azonosítani ezt az érzést. Próbáld meg felidézni, milyen volt az a „megérzés”, különösen egy olyan múltbeli élményben, ahol igazad volt.
- Naplózás: Néha a tudatos, analitikus elménk használata segíthet utat nyitni az intuíciónk előmozdításának. Íme néhány kérdés, amit feltehetsz magadnak:
1. Mi a cél, amit el szeretnék érni? Mi a legfontosabb az életem ezen területén?
2. Mik az egyes lehetőségek előnyei, hátrányai és legrosszabb forgatókönyvei?
3. Reálisak vagy képzeletbeliek a félelmeim (a legrosszabb forgatókönyvek)? Gyakran olyan kimenetelektől félünk, amelyek nem is reálisak. Ez elnyomhatja az intuíciónkat. Kérdezd meg magadtól, hogy a félelmeid mélyen gyökerező bizonytalanságok-e, amelyeket meggyőző igazságok álcáznak?
Az intuíciódra való odafigyelés időt és gyakorlást igényel. Például próbáld meg olyan helyzetekben is használni, amelyek nem annyira fontosak, például apró döntéseknél (mit rendelj az étlapról, vagy milyen ételt főzz vagy rendelj vacsorára). Beszélgetésekben is kipróbálhatod, ha finoman odafigyelsz arra, hogy valaki milyen érzést kelt benned miközben beszél hozzád.
