Napjainkban mindannyian érzékeljük, hogy az egyetlen biztos dolog a változás. Ezzel együtt pedig megtapasztalhatjuk azt is, hogy a terveinket is rugalmasan alakítanunk kell és nehezebbé válhat még rövid távra is célokat kitűzni. Felmerülhet a kérdés, hogy van-e értelme egyáltalán tervezni, vagy inkább hagyjuk magunkat sodródni az árral?
Tervezni, célokat kitűzni, jövőképet alkotni változó, bizonytalan körülmények között is érdemes, de talán egy kicsit másképp, mint ahogy azt egy stabil, kiszámítható időszakban tennénk. Mindannyiunk életében vannak olyan időszakok, amikor sok minden alakul, formálódik, de a tágabb környezetünk változása is felvetheti azt a kérdést, hogy hogyan maradjunk stabilak és előrelátóak, amikor minden bizonytalannak tűnik.
Mit tesz velünk a bizonytalanság?
Az emberi agy alapvetően nem tűri a bizonytalanságot, így a hiányzó információkat folyamatosan próbálja kitölteni. Amikor azonban túl sok a változó, és nem látjuk előre az eseményeket, ez a rendszer túlterhelődik. Ennek a következménye lehet a szorongás, a túlgondolás vagy éppen az, hogy képtelenek vagyunk döntéseket hozni. Nem ritka az sem, hogy valaki inkább gyors, impulzív döntéseket hoz, csak hogy megszabaduljon a bizonytalanság feszültségétől.
A kontroll újradefiniálása
Az egyik leghatékonyabb kapaszkodó ilyenkor az, ha tudatosan különválasztjuk azt, ami rajtunk múlik attól, ami nem. Amikor egy bizonytalan helyzetben kizárólag a saját hatáskörünkbe tartozó tényezőkre fókuszálunk, visszanyerünk valamennyit az irányítás élményéből. Ezáltal a figyelmünk nem szóródik szét, és csökken a tehetetlenség érzése is.
Kőbe vésett tervek helyett irányok
A tervezés módján is érdemes finomítani. Stabilabb időkben jól működnek a konkrét, részletes tervek, de bizonytalan körülmények között ezek gyorsan elavulhatnak. Ilyenkor sokkal hasznosabb irányokban gondolkodni. Nem az a lényeg, hogy pontosan hol leszünk kettő vagy öt év múlva, hanem az, hogy milyen típusú élet felé szeretnénk haladni. Milyen értékek mentén hozunk döntéseket, milyen környezetben érezzük jól magunkat, és milyen tevékenységek adnak számunkra jelentést. Ez a fajta gondolkodás egyszerre ad stabilitást és rugalmasságot.
A következő lépés ereje
Gyakori tapasztalat az is, hogy az emberek addig nem mernek lépni, amíg nem látják a teljes utat maguk előtt. A valóság azonban az, hogy a legtöbb helyzetben soha nem fogjuk előre látni az egész folyamatot. Ilyenkor felszabadító lehet, ha nem az egész jövőt próbáljuk megtervezni, hanem csak a következő lépést. Egyetlen apró, megvalósítható lépés már elegendő ahhoz, hogy kimozdítson a bizonytalanságból. A cselekvés önmagában csökkenti a szorongást, és új információkat ad, amelyekre már lehet építeni.
Több forgatókönyv, nagyobb rugalmasság
A bizonytalanság nem feltétlenül zárja ki a tervezést, inkább arra hív, hogy többféleképpen gondolkodjunk előre. Amikor nem egyetlen kimenetelre építünk, hanem fejben több lehetséges forgatókönyvet is megengedünk, rugalmasabbá válunk. Ez nem azt jelenti, hogy minden eshetőséget kontrollálni tudunk, hanem azt, hogy kevésbé függünk egyetlen verziótól.
Belső stabilitás külső bizonytalanságban
Amikor a külső világ kiszámíthatatlan, különösen felértékelődnek a belső kapaszkodóink. Azok az egyszerű, mindennapi dolgok, mint a rutinok, a testmozgás, a támogató kapcsolatok vagy az önreflexió, segítenek abban, hogy ne csak sodródjunk az eseményekkel. Ezek nem szüntetik meg a bizonytalanságot, de jelentősen növelik a pszichológiai rugalmasságot, vagyis azt a képességet, hogy alkalmazkodni tudjunk a változó helyzetekhez.
A kontroll mindig is csak illúzió volt?!
Talán a legnehezebb felismerés az, hogy a teljes kontroll valójában mindig is illúzió volt. Stabilabb időszakokban könnyebb volt ezt elhinni, de a bizonytalan helyzetek ezt az illúziót gyorsan lebontják. Bár ez elsőre ijesztő lehet, egyben felszabadító is. Ha elfogadjuk, hogy nem tudunk mindent irányítani, akkor nagyobb figyelmet fordíthatunk arra, amire valóban van ráhatásunk: a döntéseinkre, a reakcióinkra és arra, hogyan viszonyulunk a helyzetekhez.
Érdemes tehát azt a kérdést feltenni magunknak, hogy „Bármi is történik, hogyan szeretnék jelen lenni benne?”. Bár ez a szemléletváltás nem szünteti meg a bizonytalanságot, segíthet abban, hogy ne elszenvedői, hanem aktív alakítói legyünk annak, ahogyan megéljük a saját életünket.
Ihász-Novák Dóra