Biztosan te is tapasztalod, mennyire jó érzés olykor kibeszélni a benned mozgó gondolatokat és érzéseket. Ám a tudomány szerint érdemes ezzel óvatosan bánni, mert olykor a ventilálás (azaz a felgyülemlett feszültségünk, negatív érzéseink kiadása, kibeszélése) tovább mélyítheti negatív érzéseinket és hátráltathatja a problémák megoldását.
Alapvetően az érzelmeink másokkal való megosztása csökkenti a stresszt, ráadásul közelebb érezhetjük magunkat azokhoz, akiknek megnyílunk, mivel megtapasztalhatjuk az összetartozás érzését. Amikor megmutatjuk legbelső érzéseinket, és az emberek együttérzéssel reagálnak ránk, úgy érezhetjük, hogy megértenek és támogatnak bennünket. Mindemellett teljesen természetes módon a legtöbbször az érzelmeink lecsillapítása az első lépés a stresszkezelési és problémamegoldó folyamatunkban.
Azonban hosszabb távon nem mindegy, hogyan osztjuk meg, ami bennünk van és miként reagálnak rá mások.
Miért ventilálunk?
Érzelmeink értékes információforrások, amelyek többek között figyelmeztetnek minket arra, ha valami nincs rendben a környezetünkben, ha valami figyelmet igényel. Az olyan érzések, mint a düh, a félelem és a szomorúság segítenek felkészülni egy-egy helyzetre.
De ha az érzéseink belső jelzések, miért osztjuk meg őket másokkal?
„Kapcsolatot akarunk teremteni más emberekkel, akik segíthetnek érvényesíteni azt, amin keresztülmegyünk, és a ventilálás tényleg elég jól kielégíti ezt az igényt” – mondja Ethan Kross kutató, A belső hang című könyv szerzője, amerikai kísérleti pszichológus, idegtudós és író, aki az érzelemszabályozásra specializálódott. „Jó érzés tudni, hogy van valaki, akire támaszkodhatunk, aki eléggé törődik velünk ahhoz, hogy időt szánjon a meghallgatásra.”
Az érzéseink megosztása ideális esetben lehetőséget nyújt arra is, hogy megértsük, mi okozza a nehéz érzéseinket. Néha már az is segít tisztázni a helyzetet és megnevezni a bennünk kavargó érzelmeket, ha csak szóban elmondjuk egy másik embernek, hogy mi zavar bennünket. Emellett, amikor érzelmi örvénybe kerülünk, a bizalmasaink új perspektívákat nyújthatnak és jó tanácsokat adhatnak.
Az érzelmeink kibeszélésének sötét oldala
Azonban, amikor ventilálunk, akkor leginkább érzelmi feszültségünket próbáljuk csökkenteni és sokszor nem fektetünk hangsúlyt arra, hogy értelmezzük, mi miért történik bennünk. A ventilálás arra szuper, hogy érezzük mások támogatását, azonban sokszor ez a folyamat csak meghosszabbítja érzelmi zaklatottságunkat és késlelteti a megoldások keresését.
Bár természetesen, amikor nehéz érzések (például veszteség vagy fájdalom) árasztanak el minket, támogatást kell keresnünk a körülöttünk élőknél, de ha egyszerűen csak újraéljük az élményeinket anélkül, hogy megtalálnánk a módját annak, hogy megnyugtassuk magunkat vagy értelmet találjunk abban, miért történik ez velünk, az meghosszabbíthatja a szenvedésünket.
Hasonló eredményekhez vezethet, amikor a közösségi média felületein próbálunk megnyílni és ventilálni. Egy tanulmányban a kutatók a Virginia Tech és az Észak-illinois-i Egyetem diákjait kérdezték meg, miután tömeges lövöldözések történtek az egyes egyetemeken, hogy megnézzék, hogyan segítette őket a gyászuk közösségi médián keresztüli levezetése a felépülésben. Bár a diákok úgy gondolták, hogy a ventilálás jótékony hatású, a poszttraumás stressz és a depresszió pontszámai valójában annál magasabbak lettek, minél többet ventiláltak.
De akkor hogyan vezessük le érzelmi feszültségünket?
Ethan Kross pszichológus szerint a következőkre érdemes figyelni, amikor ventilálni tervezünk:
- Válogassuk meg, mikor adjuk ki másoknak érzelmeinket! Ha túl sokat ventilálunk, az kapcsolatainkra is kihathat, így érdemes átgondolni, le tudjuk-e vezetni másképp érzelmeink által keltett feszültségünket. Például írással, meditációval, légzőgyakorlatokkal, hogy aztán racionálisabban át tudjuk gondolni helyzetünket.
- Ha megnyílunk másoknak, hallgassuk meg az ő perspektívájukat is! Ha úgy érezzük, nehéz lecsillapítani érzéseinket, amellett, hogy ezt valakinek kiventiláljuk, kérdezzük meg azt is, ők mit gondolnak a helyzetről. Például: „Hogyan tudnék másképp gondolkodni erről?” vagy „Mit kellene tennem ebben a helyzetben?”. Ez a hallgatóságunkat is biztosítja arról, hogy többet keresünk, mint valakit, aki csupán meghallgat minket.
- Fontoljuk meg, hogy kinek nyílunk meg! Mielőtt valakinek kiadjuk a bennünk lévő érzéseket, érdemes megkérdeznünk magunktól: „Ez a személy valóban segített nekem, amikor legutóbb beszéltem vele, vagy csak rosszabbul éreztem magam tőle?”. Ha valaki ott van melletted, de nem hajlamos tágítani a perspektívádat, lehet, hogy csak még jobban felkavar a beszélgetés érzelmileg.
Összességében a ventilálásnak funkciója van az életünkben: segíti szociális és érzelmi szükségleteink kielégítését és érzelmi feszültségünk csökkentését. Azt azonban fontos felmérni, hogy mi a megfelelő adagolás, és gondoskodnunk kell arról is, hogy az érzések kibeszélése ne hátráltassa a megoldás felé vezető út megtalálását.
Felhasznált irodalom:
https://greatergood.berkeley.edu/article/item/does_venting_your_feelings_actually_help