Mi számít megcsalásnak? Máshogy csalnak a nők és máshogy a férfiak? Mindig a kapcsolat tünete a harmadik fél? A hűtlenség jelenségét járjuk körbe pszichológus szemmel.
Amikor úgy érezzük, hogy boldog kapcsolatban élünk, nehéz elképzelni, hogy megcsalhatnak minket. Viszont minden kapcsolatban vannak nehézségek, akár kritikus szakaszok. Vajon mi garantálja, hogy egy ilyen időszakban nem lesz hűtlen a másik fél? Vajon nagyobb biztonságban van a kapcsolat, ha védi a házastársi eskü?
Hivatalos – pszichológiai – értelemben azt nevezzük megcsalásnak, amikor az egyik fél intim (szexuális vagy lelki értelemben) vágyakozást táplál egy harmadik fél iránt, és ennek érdekében lépéseket is tesz (Vandenbos, 2007). Napjainkban azonban újabb formáit is látjuk a megcsalásnak, az online világ térhódításával pedig egy új színtere is megjelent.
De mi vezethet a megcsaláshoz?
A férfiak általában szexuális okok miatt lépnek félre, a nők viszont érzelmi megfontolásból. Mindkét esetben valamilyen szükséglet kielégítetlensége vezet a félrelépéshez, amit valami okból kifolyólag nem tudtak kellően hatékonyan kommunikálni a felek.
Napjaink társadalmára inkább jellemző a lazább kapcsolódási minták sora, melyek nagyobb teret hagyhatnak a félrelépéseknek. Sokszor jöhetnek velünk szembe a social média platformjain a szexuális szabadságot hirdető influenszerek posztjai, úgy érezhetjük, hogy a korábbi társas együttélési formák elavulttá váltak. Az önmegvalósító és énközpontú(bb) társadalom szintén maga után vonhatja azt, hogy csökkenhet az érdeklődés a párkapcsolatok klasszikus formái iránt.
Értelmezhető a megcsalás párkapcsolati játszmának is. A harmadik fél megjelenése a patológiás működésű párkapcsolat tünete lehet. A már évek óta játszmában álló feleket olyan nem tudatos ismétlődő mintázat tartja össze, melyből hiányzik a Felnőtt – aki gondolkodik és mérlegel – működés. Ebben az esetben a felek gyakran korábbi – akár gyermekkorból hozott – tanult mintáikat ismétlik, újraélik sérelmeiket, kommunikációjukat egy folytonos ismétlődés és céltalanság jellemzi, melyet gyakran így fogalmaznak meg: „De hát ez semmiség, általában hülyeségeken veszekszünk, hogy ki hova tette a sószórót”. Ezekből és az ehhez hasonló bagatell vitákból aztán rendre olyan mély és erős veszekedés alakul ki, mely pillanatok alatt átcsap a múlton való rágódásba. Mivel a játszmából nagyon nehéz kilépni, gyakori lehet, hogy egy harmadik fél – szerető – beemelése jelenti a menekülő útvonalat.
Milyen jelei lehetnek a megcsalásnak?
Az első és legszembetűnőbb a titkolózás és kifogáskeresés. Ha jól működik a párkapcsolat, tisztelet, biztonság és szeretet övezi, nincs okunk a titkolózásra. Ha a kommunikációnkat a nyíltság és őszinteség jellemzi, akkor el tudjuk mondani párunknak, ha flörtölésbe kezdtünk valakivel. Ha őszintén lehet beszélni az érzelmekről egy kapcsolatban, akkor ki tudjuk hangosítani a másik fél számára, hogy valami hiányzik, boldogtalanok vagyunk, és ennek érdekében lépéseket lehet tenni, be lehet avatkozni, hogy ne távolodjunk el még inkább egymástól.
Megváltozhat a másik fél viselkedése, új hobbik, új barátok, új érdeklődés jelenhet meg. A még több igény a magányos elfoglaltságra, a megnövekedett képernyőidő is gyanús lehet. A szexuális érdeklődés csökkenése, a házimunka és családi élet iránti érdeklődés csökkenése is utalhat arra, hogy a kapcsolat krízisbe került.
A hűtlenség legenyhébb változata a mikromegcsalás: apró, kihívó, kacérkodó üzenetváltások, flörtölések a partner háta mögött, eltitkolt beszélgetések. Ebben a formában még nem beszélünk tényleges szexuális együttlétről, és ha a kapcsolat kereteibe belefér ez a kis kikacsintás, akkor nem biztos, hogy terhet ró rá.
Az internetes megcsalás során a két fél sosem találkozik élőben, viszont online elkezdenek egy szerelmi, „szexuális” kapcsolatot: képküldözgetések, online beszélgetések, bármilyen szexuális tartalmú személy, oldal követése, a tinder csekkolása is ide tartozik. Az a tény, hogy el kell titkolni a partner elől ezeket az aktivitásokat, már mutatja a bizalom és biztonság sérülését, és komoly terhet ró a kapcsolatra.
Az egyéjszakás kaland során megtörténik a tényleg fizikai közeledés, legyen szó akár egy csókról vagy egy szenvedélyes éjszakáról. Ha pedig tovább bonyolódik a dolog, akkor kialakulhat a viszony, mely nagyobb érzelmi és szexuális bevonódást jelent a megcsaló félnek, és mélyebb sebeket eredményez a megcsalt személynek.
Mit lehet tenni? Vajon egyenesen arányos a megcsalás nagyobb esélye a kapcsolat hosszával?
Amikor elhatározza két fél, hogy szerelmi kapcsolatba lép egymással, nagy eséllyel mindketten a rózsaszín ködben élnek, ahol még minden szép, jó és csodálatos. Két boldog, önfeledt „szabad gyermek” talál egymásra, rengeteg megerősítést – sztrókot – adnak oda-vissza, épül a kapcsolat, és elképzelni sem tudják, hogy történhet bármi rossz is. A puding próbája az evés, az összebútorozást követve kiderülnek olyan – akár negatív – viselkedésminták, rossz szokások, berögződések, melyek lyukat eredményeznek ezen a rózsaszín, csillogó leplen, és egyre valóságosabban, hibáival együtt tudjuk látni a másik felet.
A kapcsolat kezdeti szakaszában, a teljes elköteleződés előtt érdemes felállítani egy olyan keretrendszert, melyet mindkét fél el akar és el tud fogadni. Ennek részét képezheti az, hogy kinek milyen elképzelési vannak a megcsalásról, mi az, amit elbír, amivel együtt tud élni, és ami nem károsítja a kapcsolatot. Vannak, akik nagyobb nyíltsággal tudják menedzselni párkapcsolataikat, és egy mikormegcsalás vagy internetes megcsalás nem okoz fejtörést számukra. Olyanok is akadnak, akik nyílt(abb) kapcsolatban élnek, és belefér mindkét fél számára akár egy egyéjszakás kaland is. Ha mindkét fél megegyezik ebben, és elfogadják ezeket a szabályokat, akkor békében tudnak ezzel együtt élni, és maximum a környezet vagy a társadalom hüledezik viselkedésükön. A probléma általában akkor jelentkezik, amikor a bűnbe esett és a megcsalt fél nincs tisztában a partnere vágyaival, elvárásaival, és a két fél más fogalmi rendszerrel rendelkezik a hűségről és megcsalásról. Azok a túláltalánosítások, mint „apám is megcsalta anyámat, én így nőttem fel, alkalmatlan vagyok a monogámiára”, már védekező reakcióként értelmezhető a bűnös féltől, aki valami miatt nem merte, nem tudta megfogalmazni párja számára, hogy ő valójában mire is vágyik, és olyan elvárásai voltak a másik féltől, melyeket nem közölt egyértelműen.
Esther Perel párkapcsolati terapeuta szerint, amikor kapcsolatot kezd két fél, akkor bizonyos énrészeik kapcsolódnak össze és helyeződnek előtérbe. Például egy nőcsábász srác, aki úgy érzi, párja mellett képes az elköteleződésre, pillanatnyilag (jelentsen ez akár hosszú éveket, egy egész életet akár) félreteszi nőcsábász énjét, és előtérbe helyeződik a megállapodásra, házasságra és családra vonatkozó énrész. Viszont pár év szürke, monoton párkapcsolat után, egy átmulatott éjszakát követően ez a nőcsábász srác megismerhet egy olyan lányt, akivel újra megélheti a korábbi énrészét, újra előtérbe helyezheti vadászó énjét. Segít, ha erről lehet nyíltan – asszertívan – beszélni a kapcsolaton belül. Ha tisztában vannak a felek azzal, milyen egyéb énrészeik – vágyaik, gondolataik – vannak önmagukról és a másik félről. Mi az, ami pillanatnyilag hiányzik a kapcsolatból, mivel, hogyan lehet pótolni. Milyen egyéni szükségletek kellenek ahhoz, hogy működésben tudják tartani a köztük lévő kapcsolódást. Krízisben vannak-e? Egy kapunyitási krízis, gyerekvállalás, életközépi krízis mind megterheli a kapcsolatot, s krízisben szinte alig lehet elérni a Felnőtt énállapotot, előtérbe helyeződhetnek a korábbi kapcsolódási minták, amiket szüleinktől láttunk és tanultunk, gyermeki félelmek, vágyak uralhatják a viselkedést és gondolkodást, melyek a kapcsolatot is sérülékenyebbé tehetik. Ilyenkor még inkább szükség van erőforrásokra, amit a kapcsolat működtetése érdekében mozgósítani kell. Ha tisztelem a másikat, és fontos számomra a kapcsolat, akkor megpróbálok változtatni, közeledni, és többet kommunikálni, mielőtt még bármilyen lépést tennék egy harmadik fél irányába.
Mit lehet tenni? Visszaépíthető a bizalom?
Először is, nem mindegy, hogy lebukott a másik fél, vagy önmaga vallotta be, hogy hűtlen volt. Milyen megcsalást követett el, egyáltalán meg akarja-e menteni a párkapcsolatot. Ha mindkét fél szeretné újraépíteni a megsérült kapcsolatot, akkor érdemes párterapeuta segítségét is kérni, amennyiben elérhető, vagy akár egyéni terápiába is belekezdeni. Mindezen professzionális segítségi formák mellett nagyon sokat tud segíteni:
Sok közös minőségi idő, gyerekek nélkül. Krízisben megpróbáljuk mozgósítani a szociális hálót, így, ha van lehetőség a család segítségét kérni, érdemes, hiszen egy kapcsolatot két felnőtt tud rendbe tenni, gyerekek közelében nagyon nehéz.
A kommunikáció javítása: meghallgatni és meghallani a másikat. Ez a sértett fél számára a legnehezebb, de a másik oldalt is meg kell hallanunk, ha azt szeretnénk, hogy újra tudjon működni a kapcsolat.
Tisztelet és biztonság: a tisztelet hiánya megbetegít, a megcsalás során a sértett fél mély tiszteletlenséget és fájdalmat él át, időt kell hagyni, míg a sebek begyógyulnak. Érdemes átbeszélni, hogy kinek mit jelent a tisztelet, hogyan fog ez megjelenni a párkapcsolaton belül, milyen lépéseket fognak tenni a felek, ha úgy érzik, hiányzik a tisztelet. A biztonság újraépítése a legnehezebb feladat: ebben segít, ha sikerül egy ítélkezésmentes alapokon nyugvó új kapcsolatot felépíteni. Nagyon gyakran fordul elő, hogy – még a kapcsolat kezdetekor – az egyik fél alárendelődik a másiknak: erősebb, határozottabb, lehengerlőbb személyiség, félünk, hogy elveszítjük, megadja azt a biztonságot, amit gyerekként nem kaptunk meg stb. Ilyenkor képesek lehetünk évekig is háttérbe szorítani a valódi igényeinket, s egy ponton ez túlléphet a tudatos működésen. Fontos, hogy egyenlő felekként kezeljük magunkat és a másikat: két felnőtt szerződik a párkapcsolatra, így a tiszteletet és a biztonságot önmagam és a másik számára is elérhetővé kell tenni.
Végül pedig az idő és türelem: a megcsalt fél nagyon mély fájdalmat él át, voltaképpen elgyászolja korábbi kapcsolatát, főleg, ha derült égből villámcsapásként éli meg, hogy párja megalázta, átverte őt. Ezek nagyon erős érzések, melyek veszélyeztethetik az én egészséges működését. Megértés és támogatás szükséges számukra: nagyon hatékony tud lenni a csoportterápia. Hajlamosak vagyunk problémáinkat izoláltan kezelni. Ha látjuk, hogy más is küzd hasonló nehézségekkel, a közös gyógyulás nagyban segíthet. A kezdeti sokk után segíthet, ha el tudunk vonulni, szabadságot kivenni, egyedül lenni, ha az jól esik.
A szociális háló – barátok, családtagok – mozgósítása, a fájdalom újbóli megosztása, átmeneti különélés, ha úgy érzi a megcsalt fél, hogy az segíthet, mind előrevetítik a gyógyulást. Az állatok közelsége, esetleg egy új hobbi találása szintén megoldásként szolgálhat. Végül, ha lezárult a gyászfolyamat, az elfogadás után eldönthető, hogy újraépül a kapcsolat, vagy a végleges lezárás után mi magunk lépünk tovább. Bárhogy is legyen, a fájdalmakon túl valami új fog felépülni.