Fáradtság, túlóra, késő este küldött emailek, bekapcsolt laptop és értesítések hétvégén: igen, sajnos ezek mind státuszszimbólumként is megjelentek (és sajnos meg is jelennek) a 21. században. Sokáig az volt az elképzelés, hogy akkor lehetünk sikeresek, ha rengeteget dolgozunk, ha egyre kijjebb toljuk a tűréshatárunkat és ha soha nem mondunk nemet a projektekre, a kérésekre… A multinacionális vállalatok megjelenésével és a digitalizáció fejlődésével egyre gyakoribbá vált a túlhajszoltság (az úgynevezett ’hustle culture’). Azonban mostanában egyre inkább megkérdőjeleződik, hogy ez a folyamatos hajszolás valóban a siker útja-e, vagy többet árt, mint amennyit használ?
Teljesítményt hajszolunk, de milyen áron?
A hustle culture (magyarul talán túlhajszoló kultúrának fordíthatnánk) egy olyan mentalitást és munkavégzési stílust jelent, amelyben a munka és a teljesítés mindent felülír. Verseny a túlórákkal, állandó túlterheltség és folytonos elérhetőség… Az ambiciózus célok megvalósítása érdekében az emberek egy része hajlamos még az alvást, a kikapcsolódást és az egészséget is feláldozni. Sokáig azt hittük, ez a sikeresség fokmérője – ám úgy tűnik, tévedtünk.
Az utóbbi időben egyre fontosabb témává vált a munka-magánélet egyensúly (nem meglepő, hiszen a rugalmas munkavégzés terjedésével és a COVID alatti tapasztalatainkkal elkezdtünk egész másképp tekinteni munkavégzésünkre…). Egyre inkább látható, hogy a folyamatos munka és a stressz negatív hatással van az egészségre és a teljesítményre, hiszen folyamatosan egy megfeszített állapotban vagyunk, amiben nincs lehetőségünk töltődni. Egyre többen számolnak be kiégésről, sőt, egy megdöbbentő, friss magyar kutatási eredmény azt mutatta, hogy a magyarok 80%-a tapasztalta már magán a kiégés jeleit rövidebb-hosszabb ideig. Sokkoló, nemde?
A mentális jóllét szerepének és fontosságának hangsúlyozása (vállalati környezetben is), az elrettentő tapasztalatok és az, hogy egyre több ismert ember is felvállalja nehézségeit, tanulságait, talán eljuttathat minket oda, hogy a kimerülés többé nem státuszszimbólumként jelenik meg napjainkban, hanem intő jelként.
Számos tanulmány alátámasztja, hogy a hosszú munkaidő nem hogy növeli a termelékenységet, hanem inkább csökkenti azt, ráadásul nő a hibák, a stressz és a kiégés kockázata.
Nem sprintre, hanem maratonra készülünk
Ha hosszútávon szeretnénk a sikert és a lelki jóllétünket is fenntarthatóvá tenni, akkor ehhez megfelelő stratégiát is kell választanunk. A túlhajszoltság rövidtávon gyümölcsözőnek tűnhet, azonban ez a fajta megfeszítettség kiégéshez, mentális és/vagy fizikai problémákhoz vezethet, ami hosszútávon viszont visszaveti a teljesítményünket. A kezdeti lelkesedés idővel – amikor tudatosul, hogy a munka oltárán mi mindent feláldoztunk – akár utálattá, undorrá, ürességgé is alakulhat a munka iránt. Érdemes tehát inkább egy maratonra felkészülnünk, hiszen hosszú éveket töltünk a munkaerőpiacon, és így tudjuk teljesítményünket is magas szinten tartani.
A munkáltatók és a vezetők is lassan rájönnek, hogy a túlhajszolás nem a legjobb stratégia a dolgozók hatékonyságának és elégedettségének növelésére, illetve hosszútávú megtartásának. Egyre több cég alkalmazza a rugalmas munkaidőt, a home office-t, az egészségügyi/mentális jóllét programokat a munkavállalók támogatására, sőt, már hazánkban is teszteli néhány vállalat a 4 napos munkahét koncepcióját. Csocsóasztal és menő kávégép helyett – de legalábbis mellett – mindenképp nagy vonzóerő a flexibilitás és a munka-magánélet egyensúlyát lehetővé tevő munkakör és szervezeti kultúra.
Újhullámos trendek: ma már a slow work és az anti-hustle a követendő
Szerencsére egyre több ember dönt úgy, hogy megváltoztatja a hozzáállását a munkához és a mennyiség helyett a minőségre próbálja helyezni a hangsúlyt. Ugyanazt a minőséget pedig képtelenség napi 10-12 órában biztosítani. Az életminőség, a pihenés és a szabadidő fontossága fokozatosan előtérbe kerül.
Elkezdtek különféle mozgalmak terjedni, mint a „slow work” (lassú, elmélyült munkavégzés) és az „anti-hustle” (túljóhajszoltság ellenesség), amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy jobban odafigyeljenek az egészségükre és a kiegyensúlyozottabb életmódra.
Változik a sikeresség fokmérője
A túlhajszolás-kultúra végét jelzi az is, hogy átalakulóban van a sikeresség definíciója. Egyre inkább azokra tekintünk követendő példaként, akik nem csak a munkájukra koncentrálnak, hanem a testükre, az elméjükre és a magánéletükre is.
Remélhetőleg lassan megtanuljuk, hogy az egyensúly és a lelki jóllét eléréséhez lassításra és pihenésre is szükség van, ezek ugyanis nem a munka ellenpólusai, hanem fontos, elengedhetetlen részei.
Felhasznált forrás:
https://www.bbc.com/worklife/article/20230417-hustle-culture-is-this-the-end-of-rise-and-grind