Kezdünk rájönni, hogy nem csak a munka az életünk?!

 Fáradtság, túlóra, késő este küldött emailek, bekapcsolt laptop és értesítések hétvégén: igen, sajnos ezek mind státuszszimbólumként is megjelentek (és sajnos meg is jelennek) a 21. században. Sokáig az volt az elképzelés, hogy akkor lehetünk sikeresek, ha rengeteget dolgozunk, ha egyre kijjebb toljuk a tűréshatárunkat és ha soha nem mondunk nemet a projektekre, a kérésekre… A multinacionális vállalatok megjelenésével és a digitalizáció fejlődésével egyre gyakoribbá vált a túlhajszoltság (az úgynevezett ’hustle culture’). Azonban mostanában egyre inkább megkérdőjeleződik, hogy ez a folyamatos hajszolás valóban a siker útja-e, vagy többet árt, mint amennyit használ?

Teljesítményt hajszolunk, de milyen áron?

A hustle culture (magyarul talán túlhajszoló kultúrának fordíthatnánk) egy olyan mentalitást és munkavégzési stílust jelent, amelyben a munka és a teljesítés mindent felülír. Verseny a túlórákkal, állandó túlterheltség és folytonos elérhetőség… Az ambiciózus célok megvalósítása érdekében az emberek egy része hajlamos még az alvást, a kikapcsolódást és az egészséget is feláldozni. Sokáig azt hittük, ez a sikeresség fokmérője – ám úgy tűnik, tévedtünk.

Az utóbbi időben egyre fontosabb témává vált a munka-magánélet egyensúly (nem meglepő, hiszen a rugalmas munkavégzés terjedésével és a COVID alatti tapasztalatainkkal elkezdtünk egész másképp tekinteni munkavégzésünkre…). Egyre inkább látható, hogy a folyamatos munka és a stressz negatív hatással van az egészségre és a teljesítményre, hiszen folyamatosan egy megfeszített állapotban vagyunk, amiben nincs lehetőségünk töltődni. Egyre többen számolnak be kiégésről, sőt, egy megdöbbentő, friss magyar kutatási eredmény azt mutatta, hogy a magyarok 80%-a tapasztalta már magán a kiégés jeleit rövidebb-hosszabb ideig. Sokkoló, nemde?

A mentális jóllét szerepének és fontosságának hangsúlyozása (vállalati környezetben is), az elrettentő tapasztalatok és az, hogy egyre több ismert ember is felvállalja nehézségeit, tanulságait, talán eljuttathat minket oda, hogy a kimerülés többé nem státuszszimbólumként jelenik meg napjainkban, hanem intő jelként.

Számos tanulmány alátámasztja, hogy a hosszú munkaidő nem hogy növeli a termelékenységet, hanem inkább csökkenti azt, ráadásul nő a hibák, a stressz és a kiégés kockázata.

Nem sprintre, hanem maratonra készülünk

Ha hosszútávon szeretnénk a sikert és a lelki jóllétünket is fenntarthatóvá tenni, akkor ehhez megfelelő stratégiát is kell választanunk. A túlhajszoltság rövidtávon gyümölcsözőnek tűnhet, azonban ez a fajta megfeszítettség kiégéshez, mentális és/vagy fizikai problémákhoz vezethet, ami hosszútávon viszont visszaveti a teljesítményünket. A kezdeti lelkesedés idővel – amikor tudatosul, hogy a munka oltárán mi mindent feláldoztunk – akár utálattá, undorrá, ürességgé is alakulhat a munka iránt. Érdemes tehát inkább egy maratonra felkészülnünk, hiszen hosszú éveket töltünk a munkaerőpiacon, és így tudjuk teljesítményünket is magas szinten tartani.

A munkáltatók és a vezetők is lassan rájönnek, hogy a túlhajszolás nem a legjobb stratégia a dolgozók hatékonyságának és elégedettségének növelésére, illetve hosszútávú megtartásának. Egyre több cég alkalmazza a rugalmas munkaidőt, a home office-t, az egészségügyi/mentális jóllét programokat a munkavállalók támogatására, sőt, már hazánkban is teszteli néhány vállalat a 4 napos munkahét koncepcióját. Csocsóasztal és menő kávégép helyett – de legalábbis mellett – mindenképp nagy vonzóerő a flexibilitás és a munka-magánélet egyensúlyát lehetővé tevő munkakör és szervezeti kultúra.

Újhullámos trendek: ma már a slow work és az anti-hustle a követendő

Szerencsére egyre több ember dönt úgy, hogy megváltoztatja a hozzáállását a munkához és a mennyiség helyett a minőségre próbálja helyezni a hangsúlyt. Ugyanazt a minőséget pedig képtelenség napi 10-12 órában biztosítani. Az életminőség, a pihenés és a szabadidő fontossága fokozatosan előtérbe kerül.

Elkezdtek különféle mozgalmak terjedni, mint a „slow work” (lassú, elmélyült munkavégzés) és az „anti-hustle” (túljóhajszoltság ellenesség), amelyek arra ösztönzik az embereket, hogy jobban odafigyeljenek az egészségükre és a kiegyensúlyozottabb életmódra.

Változik a sikeresség fokmérője

A túlhajszolás-kultúra végét jelzi az is, hogy átalakulóban van a sikeresség definíciója. Egyre inkább azokra tekintünk követendő példaként, akik nem csak a munkájukra koncentrálnak, hanem a testükre, az elméjükre és a magánéletükre is.

Remélhetőleg lassan megtanuljuk, hogy az egyensúly és a lelki jóllét eléréséhez lassításra és pihenésre is szükség van, ezek ugyanis nem a munka ellenpólusai, hanem fontos, elengedhetetlen részei.

Felhasznált forrás:

https://www.bbc.com/worklife/article/20230417-hustle-culture-is-this-the-end-of-rise-and-grind

Novák Dóra
Novák Dóra
A nevem Novák Dóra, munka-és szervezetpszichológia szakirányon végeztem. Jelenleg az újságírás mellett junior tanácsadóként és trénerként dolgozom, és főként vezetőfejlesztési programok és mentális jóllét programok kidolgozásában és megvalósításában veszek részt nagyvállalatok számára. Szenvedélyem az emberekkel való foglalkozás, mások erősségeinek felszínre hozása és az általam megszerzett pszichológiai tudás átadása, hogy ezáltal kiegyensúlyozottabb életvitelt és minőségibb kapcsolatokat tudjunk létrehozni és fenntartani.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A nárcisztikus szülő gyermeke örökké a „nem elég jóság” árnyékában élhet – 5 jel, hogy felismerd

„Ha egy mondatban kellene jellemeznem, milyen érzés egy ilyen örömgyilkos édesanyával élni egy életet, akkor annyit mondanék, hogy olyan, mintha rátett volna a hátadra...

Ő nem bánt, csak „nem bírod a kritikát” – Egy nárcisztikus kapcsolatról röviden

Könnyű minden szörnyű párkapcsolatért a másik felet valamilyen elmebetegséggel megbélyegezni. Szeretjük azt gondolni, hogy a rossz dolgok nem a mi hibánkból történnek. Ismerőseim például...