Előfordult már veled, hogy lemondtál valamiről, mert úgy érezted, nem érdemled meg? Esetleg olyan, amikor visszautasítottál egy lehetőséget, mert úgy vélted, nem vagy képes elérni azt, de titkon vágytál rá? Cikkünkben az önszabotázsról, azaz saját mentális gátunkról lesz szó, melyet ha nem tudatosítunk és kezdünk el átdolgozni, gátolhat minket a siker és az önkiteljesedés felé vezető úton.
Az önszabotázs jelensége azt jelenti, hogy meggyőzzük magunkat, bizonyos dolgokra nincs szükségünk, amikről egyébként egy belső megérzésünk azt súgja, hogy szolgálnának minket. Tehát a saját kiteljesedésünket akadályozzuk, s valamiképp olyan körülményeket teremtünk, amelyek akadályoznak minket a siker és a boldogság felé vezető úton. Például, olyan célokat tűzünk ki, amelyek megterhelők, éppen ezért nem tudjuk teljesíteni őket. Ennek következményeképpen elkezdjük kritizálni önmagunkat (“Nem vagyok elég jó”), s így a bennünk lévő tudattalan sémákat is erősítjük.
Az önszabotázs egyfajta mentális ellenállás, aminek következményeképpen gyakran jelenik meg bennünk értéktelenség érzése, szégyenérzet vagy hibáztatás. Az önmagunk elé lehelyezett mentális akadálynak nagy ára van: elvesztjük az önmagunkba vetett bizalmunkat, és kifogásokat keresünk (“Ez minden, amire képes vagyok”).
Felmerülhet benned a kérdés: de hát miért állunk a saját kiteljesedésünk útjába? Az önszabotázs egyfajta gondolkodási mintázat, amely belső hiedelmekből, gyermekkorban kialakuló sémákból fakadhat. Átdolgozása éppen ezért hosszabb folyamat, mégis, van néhány lépés, amiket követve fokozatosan megszelídítheted belső kritikusodat:
- Mindennek alapja: önmagad ismerete
Talán már kezd elcsépeltté válni az önismeret fontossága, de ahhoz, hogy az önszabotázzsal leszámolj, az alábbi kérdésekre érdemes megtalálnod a választ:
Mik a számodra fontos értékek, és hogyan teszel azért, hogy azokat megteremtsd a saját életedben is?
Mik azok a tevékenységek, melyek nem szolgálnak és ezek helyett mik (lennének) azok, melyek a fenti értékekkel összhangban vannak (lennének)?
- Vedd észre, amikor elkezdődik a lemondás!
Figyeld meg, mikor kezdesz el túlterhelt vagy frusztrált lenni. Általában ekkor indul el a kifogások gyártása, így, ha fülön tudod csípni ezeket az érzéseket, az már fél siker. Egy következő lépésben próbáld meg a konkrét okokat is felfedni: miért érzed magad így? Mi váltotta ki ezeket az érzéseket? Mi indokolja azt, hogy mégis képes vagy arra, amit el szeretnél érni, mely erősségeid, tapasztalataid tudnak ebben támogatni?
- Ismerd fel alap meggyőződéseid!
Szinte mindannyiunk életében vannak visszatérő mondatok, hiedelmek, amik bénítanak minket. Ilyen lehet például, hogy “Sosem leszek képes rá”, “Nem érdemlem meg”, “Félek a visszautasítástól” stb. Ezek a negatív hiedelmek gyermekkorban kialakuló sémáink részeként is megjelenhetnek. Ahhoz, hogy át tudjuk dolgozni őket, az első lépés a felismerésük.
- Tűzz ki reális célokat!
Az önszabotázs egyik legjobb ellenszere, ha a számodra vonzó célok felé vezető utat elkezded kisebb lépésekre bontani. Olyanokra, melyekre nem mondhatja a belső kritikusod azt, hogy “nem vagy képes rá”. Tűzz ki elérhető célokat, hogy a saját magad felé kialakított bizalom megerősödhessen. Légy együttérző önmagaddal, ha nem mindig tudsz a vártnak megfelelően teljesíteni, és ünnepeld meg a sikeres pillanatokat.
- Fókuszálj az elért eredményekre!
Végül, de nem utolsósorban, ne feledj olykor visszanézni az úton és megünnepelni a már megtett utat. Tanulj meg dicsérő szavakkal fordulni saját magad felé, akkor is, ha ez kezdetben furcsa vagy idegennek tűnhet. Ne feledd: felnőttként immár te vagy a felelős azért, hogyan viszonyulsz önmagadhoz és milyen belső hanggal bátorítod saját magad. Ha erre odafigyelsz, idővel az agyad is elkezd alkalmazkodni az új gondolkodásmódhoz és csökkenti az önszabotázs hatásait.
Ha pedig úgy érzed, egyedül nem tudsz megbirkózni belső kritikusoddal, ne félj szakembert felkeresni!