Akár egy szeretett személy elvesztéséről, akár egy kapcsolat megszakadásáról van szó, az elengedés mindig fájdalmas folyamat. Valami, ami fontos volt számunkra, megszűnik a korábbi formájában létezni, és ezzel együtt megváltozik az, ahogyan önmagunkat és a világot látjuk. A veszteség után gyakran próbálunk kapaszkodni abba, ami volt, mert a hiány elviselhetetlennek tűnik. Ilyenkor sokan siettetnék a továbblépést, pedig a gyász és az elengedés nem egyik pillanatról a másikra, tudatos döntéssel történik.
Az elengedés nem egy pillanatnyi döntés, hanem egy folyamat, amelyben a veszteséghez, a fájdalomhoz és a múlt eseményeihez való viszonyunk fokozatosan átalakul. Ehhez azonban önismeretre, türelemre és időre van szükségünk. Sajnos számos tévhit is körül lengi azt, ahogyan a gyásszal vagy a veszteséggel megküzdünk. Nézzük meg ezeket közelebbről.
- ’Az elengedés azt jelenti, hogy elfelejtem a múltat’
Sokan úgy gondolják, az elengedés egyenlő az emlékek, érzések vagy a másik ember kitörlésével az életünkből. Valójában azonban a pszichológiailag a gyógyulás nem a felejtésről szól, hanem az érzelmi integrálásról. Ez azt jelenti, hogy a múlt eseményei továbbra is részei maradnak az életünknek, de már nem irányítják a jelenünket. A fájdalom fokozatosan veszít az erejéből, és helyét elfoglalja az elfogadás és annak a megértése, hogy ez a kapcsolat vagy életszakasz formált minket, hozzánk tett, amit már nem vehetnek el tőlünk.
- ’Az elengedés annál gyorsabban megy, minél erősebb vagyok’
A gyász és a veszteség feldolgozása nem akaraterő kérdése. Nem lehet ’jobban csinálni’ vagy ’gyorsabban túllenni rajta’, ahogy a társadalom gyakran elvárja. A gyász nem lineáris folyamat, azaz a düh, a tagadás, a szomorúság és a megkönnyebbülés váltakozva jelenhet meg. Az elengedéshez idő kell, mert az agyunknak, az idegrendszerünknek és az érzelmeinknek is újra kell rendeződniük.
- ’Ha elengedtem, már nem fáj’
Az elengedés nem azt jelenti, hogy a fájdalom teljesen eltűnik. Inkább azt, hogy a fájdalom már nem bénít meg minket.Egy válás vagy veszteség után teljesen természetes, ha még hónapokkal vagy évekkel később is megérint, hatással van ránk egy dal, egy illat vagy egy emlék, amely az elveszített személyhez kapcsolódik. Ez nem visszalépés, inkább annak a jele, hogy az adott kapcsolat még mindig része az életünk történetének. Az elengedés célja nem a fájdalom teljes megszüntetése, hanem az, hogy megtanuljunk vele együtt élni, anélkül, hogy uralkodna felettünk.
3+1. ’Az elengedés azt jelenti, hogy már nem szeretem a másikat vagy már nem számít az a kapcsolat’
Az elengedést sokan tévesen a másikhoz fűződő érzelmek megszűnésével vagy a másik személy életünkből való kizárásával azonosítják, pedig ez inkább az érzelmek átalakulását jelenti. A kötődéselmélet rámutat, hogy a fontos kapcsolataink belső mintázataink részévé válnak, ezért egy szakítás vagy veszteség után nem tudjuk ’kitörölni’ a kötődést, azonban új formát adhatunk neki. Az elengedés azt jelenti, hogy a kapcsolat már nem a mindennapjaink része, de továbbra is megőrizzük magunkban azokat az emlékeket és tapasztalatokat, amelyek hatottak ránk.
Mit jelent tehát valóban elengedni?
Elengedni annyit jelent, mint megszűnni kapaszkodni abba, amit nem tudunk megváltoztatni. A gyász és a veszteség megélésével együtt jár a fájdalom, de ez a fájdalom nem ellenség: a gyógyulás útjának természetes része. Idővel pedig a fájdalomból lassan tapasztalat, a hiányból pedig hely születik valami új számára.
Ihász-Novák Dóra
