Tökéletes haj, smink, menő éttermek, precízen összeállított outfitek, rengeteg buli és vásárlás. A social média hálójába keveregve egyre többet szeretnék bizonygatni a boldogságukat a külvilágnak, pedig gyakran fele sem igaz. Mennyire befolyásol ez minket, vagy a fiatalabb generációt? Miért érzünk késztetést, hogy megosszuk a kétezer ismerősünkkel (akiknek közel a háromnegyedével évek óta nem is beszéltünk), hogy milyen napunk van?
#mutimiteszel #foodporn #healthy
(Fotó: www.medium.com)
Szép az élet igen, de még szebb, ha mások is látják. Nem tudom ti észrevettétek-e, de a helyzet egyre elszomorítóbb. Nem is tudom mikor voltam utoljára úgy kirándulni, vagy vacsizni, vagy bulizni, hogy ne láttam volna mindenhol telefonokat. Eljutottunk odáig, hogy szinte már nem is finom az az étel, ha nem rakjuk fel insatgramra, rosszabb esetben, ha nem is finom azért felrakjuk, mert legalább jól néz ki.
A probléma nem is azzal van, hogy örömünket, bánatunkat (ételeinket) megosztjuk azokkal az emberekkel, akik követnek minket, mert miért ne. Rohan a világ, rengeteg impulzus ér minket és nagyon sok új embert ismerünk meg, akikkel utána nem tudjuk tartani a kapcsolatot. Tehát tök jó, beírom a rég nem látott osztálytársam nevét a keresőbe és megtudom nézni, milyen díszek voltak a karácsonyfáján, mit kapott ajándékba, milyen ruhát viselt, hol kávézik stb. Elviekben bármit megtudhatunk egymásról, legalábbis annyit, amennyit láttatni szeretnénk.
#todayslook #todaysoutfit
(Fotó: www.isytle.com)
A lányok gyakrabban, de már a fiúk is beszálltak a napiruci mutogatásba. Az idősebb generáció, akiket a témában faggattam egyszerűen nem értenek minket. Nem értik mire jó, lefotózni és feltölteni a ruháinkat, az autónk kormányát, az óránkat.
Hiszen találkozol az ismerőseiddel és látják miben vagy és mivel érkezel. Elgondolkoztam mire jó, de igazából én sem jöttem rá. Azért csináljuk, mert mindenki ezt csinálja. A nálunk fiatalabbak pedig azt látják, hogy csak akkor leszel menő és lesz sok lájkod, ha te is ilyen képeket csinálsz. Ez egy ördögi kör.
Több ismerősöm szelektálja a képeket mi való Facebookra, mi Intagramra, Snapchatre. Még az sem mindegy hány órakor van feltöltve az adott tartalom. Mert hát nyilvánvaló, hogy délután öt órakor sokkal több lájkod lesz, mint reggel nyolc órakor. Nem is értem ezt, hogy nem tudjátok.
#celeb #followme
A titok abban rejlik, hogy mindenki szereti, ha figyelnek rá és törődnek vele. Ha kifejezheti önmagát és még elismerést is kap érte, ez esetben lájk formájában. Innen indultak az insta celebek és a rengeteg hirdetés, miszerint legyen a munkád az instagram és keresd ezzel a bulira valót. Ennek hála rengeteg tökéletes embernek nézegethetjük kedvünkre a tökéletes életét. Pedig ők is és mi is tudjuk, hogy annak fele sem igaz. Sok cikk, és insta vs. valóság kép jelet meg a témával kapcsolatba, de még ez sem volt elég, mert a lavina még nem állt meg.
(Fotó: https://www.allure.com/story/instagram-vs-real-life-transformation-photos)
Tehát csak arra szeretném én is, sok más emberrel együtt felhívni a figyelmet, hogy vegyük észre, hol van a határ. Nem arra szeretnék célozni, hogy teljesen elvetendő, aki lefotózza mit eszik, vagy milyen ruhában van. Csak, hogy próbáljunk meg odafigyelni, ha egy szülinapi vacsora közepén vagyunk, ne az legyen a legfontosabb, hogy az asztal tetejére mászva fotózgassuk a menüt. Vagy ha egy romantikus pillanatban van részünk, azt tartsuk meg magunknak és élvezzük ki.
Lehet jókat enni, szép virágokat kapni, brutálisakat bulizni, és az a nap akkor is gyönyörű lesz, ha nem rakod ki my storyba.
(Borítókép: https://www.livescience.com/59467-selfie-epilepsy.html)