Az iskolai fizikai, pszichés, verbális bántalmazás egy világszerte általánosnak mondható jelenség: a cikizés, verekedés, lökdösés, megalázás nem válogat – nemtől, kortól, nemzetiségtől, iskolázottsági-szinttől függetlenül bárki lehet elkövető és áldozat is.
Nem meglepő módon hazánkban is szedi áldozatait – akár visszafordíthatatlanul: az öngyilkosságig hergelve az kiskorút – ezért nincs vesztegetni való időnk: foglalkoznunk kell a kérdéssel. Szülőknek, tanároknak, diákoknak egyaránt. Ehhez ajánlunk most három vitaindító, elgondolkodtató mozit.
Az osztály című 2007-es, másfél órás észt film az iskolai verbális és fizikai bántalmazás összetett problémáját boncolgatja. Ki az áldozat? “Megéri” az áldozat mellé állni, és megvédeni? Ha többen álltak volna ki az áldozat mellett, közös erővel véget vethettek volna a támadásoknak? Mit rontott el a szülő, hol hibázott a tanár? A Port.hu rövid ismertetője szerint “Joosep az osztály lúzere, kegyetlen tréfák célpontja. Apja katona, ezért az a véleménye, hogy fiának meg kell védenie magát. Kaspar új fiú az osztályban. Egy napon, amikor a fiúk meztelenre vetkőztetik Joosepet, és belökik a lányöltözőbe, Kaspar úgy dönt, hogy megvédi osztálytársát. Ezzel ő is az osztály célpontjává válik. Egy különösen megalázó eset után úgy döntenek, kölcsön veszik Joosep apjának fegyvereit, és bosszút állnak.” A film fent van a neten, érdemes megnézni:
A dán Győzni fogunk című mozi nem a diákok közötti kirekesztést, hanem a tanár-diák ellentétet veszi górcső alá. A film Dániában játszódik, az 1960-as években, és egy érzékeny kamaszfiúról szól, akire nagy hatással voltak Martin Luther King tanai. Igazságkeresése, szókimondása és nem utolsó sorban hippi kinézete rögtön feltűnik a középiskola vezetőinek. Az iskolaigazgató egy ártatlan csínt követően olyan súlyosan bántalmazza Frits-t, hogy a fiút kórházba kell szállítani. Meghunyászkodás helyett azonban Frits úgy dönt, hogy – követve King tanait – csendes ellenállást szít iskolai elnyomóival szemben.
A Délibáb című 2004-es macedón film egy Marko nevű tizenkét éves fiúról szól. Apja, miután elbocsátották a gyárból, inni kezd. Anyjára és nővérére sem számíthat. Egy tanára ösztönzésére kezd el verseket írni. Mentora azt ígéri, hogy tehetsége kijuttathatja Párizsba. Makot a társai állandóan ütlegelik, otthon is sok a veszekedés, így végül egy közeli elhagyott vasúti kocsiba menekül könyveivel, sakktáblájával. Itt találkozik egy volt katonával. Paris épp oly magányos, mint a kisfiú. Paris alkalmi üzletelésekből és lopásokból él. Megígéri Markónak, hogy magával viszi, külföldre, de egy napon Marko üresen találja a vasúti kocsit…