“… és boldogan éltek, míg meg nem haltak.”
Végződnek így a mesék és kezdődik a valóság. Sok esetben viszont a boldog élet nem úgy folytatódik, ahogy eredetileg terveztük, hiszen párok elválnak, családok felbomlanak – rengeteg csalódás és fájdalom írja át a tündérmesék eredeti forgatókönyvét. Amit adott esetben a család legfiatalabb szereplőjének a legnehezebb feldolgozni, hiszen először nem érti a megváltozott körülményeket, nem tudja, mi történik az eddig jól ismert és megszokott környezetben.
“Amikor a szülők elválnak, az óriási veszteség a gyermeknek.” – mondja Farkas Attila család- és párterapeuta. “Sok sodró erejű érzelmet kell megélnie, ezek között nagyon erősen jelen van a bűntudat: ez az én hibám, miattam történik ez a szörnyűség. Ezek mellett elveszíti egyik szülőjét is – hiszen a gyerek ezt valóban így éli meg. A gyerekek gondolkodására az a jellemző, hogy mindent magukra vonatkoztatnak. Jó darabig még nem tudják alaposan átgondolni, ami történt és magukat megnyugtatni sem.”
Így anya és apa legfontosabb feladata: leülni a gyerekkel, gyerekekkel, minél többet beszélgetni velük és megnyugtatni őket afelől, hogy mindkét szülő továbbra is és változatlanul szereti őket.
Ahogy az élet is folytatódik tovább, ami viszont újabb változásokat is hozhat: anya és apa összeismerkedik valaki mással. A családi kirakós így újabb, eddig nem ismert képkockával bővül.
“Gondoljunk bele: a szétszakadt családban egyszercsak újból megjelenik a kiszakadt szülő kézzelfogható lenyomata. Még a legjobb szándékkal sem könnyű a másik szülőnek ez a helyzet sőt, ha van új párja, neki sem” – vallja Farkas Attila. “Mégis, ha mindkét szülő tudja gyermekét támogatni ezen az úton, sokat tesz azért, hogy a gyermek belső pszichés energiáit ne a szorongással szembeni védekezésre fordítsa, hanem a saját fejlődésére és jóllétére.”
Az új helyzet persze sok nehézséget is tartogat, hiszen új szereplő került be az eddig jól ismert családi körbe, sőt az is lehet, hogy ő is hoz gyereket, gyerekeket, így a családi képlet azonnal sokismeretlenes lesz. Persze sok esetben ez idővel megoldódik és új megoldás rajzolódik ki, hiszen ha a gyermek egy érzelmileg instabil és zaklatott helyzetből átkerül egy biztos, érzelmileg támogató közegbe, azt ő is érzi és könnyebben megtalálja a helyét a családi térképen.
A családterapeuta szakvéleménye is alátámasztja ezt:
“Maga a család is folyamatosan változik az idők során. A mozaikcsalád ugyan új elnevezés, de a történelemben számtalan példa akad, amikor viharos időkben család-töredékek, egyének, jól-rosszul, de mégiscsak egy működő családdá álltak össze. Sok múlik azon, hogy van-e konszenzus a határok kérdésében és vannak-e egyértelmű, világos, a családtagok önbecsülését támogató rugalmas szabályok.”
A következő hetekben több cikkben és különböző aspektusokból foglalkozunk majd a témával, amely sokakat érdekelhet és érinthet, hogy miként lehet egy ilyen nehéz szituációt kezelni és adott esetben egy családot újjáépíteni.
Azért, hogy a szép történet és mese ne érjen véget, hanem kezdődjön egy új fejezet, mondjuk így:
“Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy boldog mozaikcsalád…”