Amerikai idő szerint október 28-án hunyt el a 2000-es évek egyik legsikeresebb sitcom sorozatának, a Jóbarátoknak egyik sztárja, Matthew Perry, aki Chandler Binget játszotta a képernyőn. Egy egész generáció nőtt fel a széria sajátos humorán, melynek az egyik legmarkánsabb vonását jelentette Chandler karaktere, akivel szinte teljesen azonosult Matthew Perry. Ez jelentette számára az igazi világsikert, és ez is hívta elő belőle azokat a démonokat, amikkel csak nagyon nehezen tudott megküzdeni.
Tavaly jelent meg a színész könyve – Jóbarátok, szerelmek, és az a Rettenet címmel – melyben őszintén vallott szülei konfliktusos válásáról, arról, hogyan kezdte használni a humort megküzdési stratégiaként, és hogyan küzdött egész életében különböző függőségekkel.
Olyan hitelességgel tudta életre kelteni Chandler Bing karakterét, amit nehéz volt túlszárnyalni. Később az interjúkból és a memoárból ki is derült, hogy miért tűnhet ilyen természetesnek az a humor, amivel a karaktert megformálták. Amikor Perry először elolvasta a forgatókönyvet, úgy érezte, mintha a saját életéről írtak volna egy kivonatot. Mindaz, amin Chandler átment az évek alatt, és az a fajta néha kellemetlen, kínos, furcsa és különc humor, amivel a karakter megküzdött, erősen hasonlított Perry életére és működésére.
Emlékiratából kiderül, hogy gyerekként úgy érezte, anyja figyelmét csak akkor kapja meg, ha vicces lesz.
Így ezt a működést kezdte kialakítani magában.
Később, amikor színész lett, és a sorozat meghozta számára a sikert és a rivaldafényt, már egyre nehezebben tudott megküzdeni az ezzel járó stresszel, szorongással. Hol drogokkal, hol alkohollal vagy éppen gyógyszerekkel próbálta ellenpontozni saját szorongását, depresszióját. Később éveket töltött azzal, hogy megszabaduljon ezektől, és végül egészségesen éljen. Sajnos túl kevés ideig.
Sigmund Freud szerint a humor elhárító mechanizmus, mely segítségével megvédjük magunkat a nemkívánatos tartalmaktól vagy gondolatoktól. Eric Berne ezt nevezte a Szerezz Örömet másoknak driver viselkedésnek, ami segít a nagyobb stressz elviselésében. Mindketten automatikus, tudattalan viselkedésnek tulajdonították ezeket.
Amikor gyerekként azt tapasztalom, hogy akkor vagyok oké, akkor vagyok elfogadható, szerethető, látható, ha vicces vagyok, ha másokat megnevettetek, akkor idővel kialakítom ezt a viselkedési módot, és minden számomra stresszes, nehéz helyzetben alkalmazni fogom.
A humor paradoxona az, hogy úgy beszél a szinte megfogalmazhatatlan fájdalomról, hogy közben nevetünk. Elrejti a nehéz tartalmakat, feloldja a feszültséget, a környezetünk nevet rajtunk, velünk együtt, de az, aki a humor gazdája, elképzelhető, hogy egyáltalán nem boldog, és valójában nagyon is szenved. A társaság bohócai olyan elmaszkolt fájdalmat hordozhatnak magukban, amikkel sokszor nincsen tisztában a környezet.
Matthew Perry tragédiája – hasonlóan Robin Williams színészéhez – arra hívhatja fel a figyelmünket, hogy figyeljünk jobban egymásra, és próbáljunk meg a maszk mögé látni.
A színész úgy nyilatkozott a könyve megjelenése után, hogy szeretne másoknak segíteni, olyanoknak, akik hasonlóan küzdenek a függőséggel. Nemcsak a könyvével, vagy interjúival tette ezt meg, de Chandler karakterével is, hiszen a Jóbarátok igazi komfortsorozattá vált, olyan szériává, amit többször is végig lehet pörgetni, hiszen stilizált karaktereit olyan hétköznapi vicces helyzetekbe sodorja, ami mindig ismerős, tehát egy nehezebb időszakban, egy fárasztóbb hét után nem megterhelő az agy számára. Könnyen hozzáférhető örömet, kikapcsolódást tud jelenteni. Amikor úgy érezzük, mélyponton vagyunk, nincsen kedvünk semmihez, Chandler Bing egy-egy megjegyzése biztosan mosolyt fog csalni az arcunkra.
Matthew Perry halála után nagyon sok színésztársa szólalt meg, a Jóbarátok további öt színésze közös nyilatkozatban fogalmazta meg veszteségük fájdalmát.