A másokba vetett bizalom alapköve az, hogy bízzunk saját magunkban

Bizalom a kapcsolatainkban

A bizalom kérdése az egész életünket áthatja. Abban azonban, hogy mennyire és hogyan tudunk mi magunk bízni, számtalan tényező szerepet játszik. Fontos például, hogy az adott kapcsolatban mennyire éljük meg a másik gondoskodását és azt, hogy jelen van, ha szükségünk van rá. Tud-e együttérezni velünk, ha nehéz helyzetben vagyunk, és hajlandó vagy képes-e cselekedni, ha úgy érzi, ennek lehet hatása ránk. Ahhoz, hogy bízni tudjunk valakiben, szükség van arra is, hogy azt a bizonyos személyt kompetensnek tekintsük. Vagyis higgyük el azt, hogy ahhoz, amit épp tenni készül, rendelkezik a szükséges készségekkel, képességekkel. Hogy menni fog neki.

Ahhoz persze, hogy meg tudjuk osztani vele a nehézségeinket, vagy hogy épp segítségre van szükségük, az is kell, hogy ő maga egy olyan nyílt, őszinte egyén legyen, aki felé meg tudunk nyílni. Mindezek mellett pedig a bizalomnak van egy fontos idői és tapasztalati faktora is. A kapcsolat első időszakában ezzel nehéz még számolni, ugyanakkor a többi szempont jelenléte megadja a lehetőséget arra, hogy ez is kifejlődjön. Ez pedig nem más, mint hogy van élményünk arról, hogy az a személy szükség esetén valóban helyt tud állni, mert már megtörtént és az egy maradandó, pozitív emlékként él bennünk. Összefoglalva tehát akkor tudunk bízni a másikban, ha érezzük, hogy őszinték lehetünk vele, látjuk, hogy adottak a képességei az adott helyzet megoldásához, és hihetünk abban is, hogy vagyunk számára olyan fontosak, hogy aktívan tegyen értünk, hiszen erre már korábban is volt példa. Ha mindezek együtt adottak, a bizalom is erős lehet, ugyanakkor, ha ezek közül több is sérül, az alááshatja a kapcsolatba és a másik személybe vetett hitet. Van azért jó hír is, mégpedig az, hogy bármelyik faktorral elkezdhetjük építeni a bizalmat, az pedig hosszú távon, kihatva a többi, elvezethet a kívánt eredményhez.

Ha a saját magunkba vetett bizalom hiányzik

A bizalom kérdésének egy fontos aspektusa a saját magunkba vetett hit, vagyis az önbizalom. Ez számtalan okból sérülhet, és az élet számos területén mutatkozik meg akár gyakorlati kérdésekben is a hatása. Például, amikor úgy érezzük, nem tudunk egy döntést meghozni, mert határozatlanok vagyunk, képtelenek vagyunk arra, hogy letegyük a voksunkat az egyik alternatíva mellett és azt mondjuk: „bízom a döntésemben!”. De a saját magunkba vetett bizalom hiánya állhat azoknak a helyzeteknek a hátterében is, amikor halogatunk egy-egy feladatot. Ilyenkor gyakran azt érezzük, „úgysem menne”, vagy legalábbis „nem úgy, ahogy azt szeretném”, ezért inkább bele se állunk, hogy elkezdjük és megbirkózzunk vele.

Pedig simán lehet, hogy ha hinnénk magunkban, ha megpróbálnánk, tudnánk olyan eredményt produkálni, amivel akár még elégedettek is lehetnénk. Sajnos azonban vélhetően már rendelkezünk olyan korábbi tapasztalatokkal, amik megtanítottak minket arra, hogy nem érdemes bízni magunkban. A kudarcok és mások arra adott, esetleg túlzott vagy nem megfelelő formátumú reakciói könnyen félénkké tehetnek ilyen kérdésekben, ez a fajta elbizonytalanodás pedig alapjaiban rengetheti meg az önmagunkba vetett hitet is. Ahogy az is, ha döntéseinkre környezetünk megvetéssel, elítéléssel, bántással reagál. Ez megtörténhet felnőttként, de az is lehet, hogy valaki már eleve egy olyan közegben nőtt fel, ahol az önálló döntéseket és a függetlenséget, önbizalmat nem bátorították. Ennek nyomait pedig egy életen át viselhetjük, ha nem kezdünk rajta aktívan dolgozni.

A jó hír, hogy ha felismerjük ezt a működésmódot magunkban, találhatunk eszközt arra, hogy változtassunk rajta. Gyakorolhatunk saját magunktól is, például azzal, hogy kipróbáljuk, mi történik, ha a megszokotthoz képest másként viselkedünk egy adott helyzetben. Majd utólag persze kielemezzük, mi is történt pontosan és az hogyan építhető be a tapasztalatainkba. Vagy tegyük fel magunknak a kérdést, hogy pontosan mit ad nekünk az, hogy nem fordulunk bizalommal mások vagy saját magunk felé? Valamit szinte biztosan profiltálunk belőle, nagyon gyakran valaminek az elkerülését teszi ez lehetővé. Érdemes elgondolkodni ezen és jobban ránézni erre a kérdésre. Nem szégyen az sem, ha külső segítséget, szakember támogatását kérjük, hiszen ezen az úton végigmenni nem könnyű feladat!

Tamás-Zaka Dóra
Tamás-Zaka Dóra
Tamás-Zaka Dóra vagyok, tanácsadó szakpszichológus, képzésben lévő pár-és családterapeuta. Munkámat részben egy Pedagógiai Szakszolgálatnál, részben a kolléganőmmel megálmodott Relation-Ship pár-és családterápiás szolgáltatás keretein belül végzem. Szakmai szemléletmódom alapvetően a rendszerszemléletre épül: arra, hogy mindannyian hatással vagyunk a környezetünkben élőkre. Fontosnak tartom továbbá a pszichoedukációt, és szeretném, ha idővel a pszichológushoz járás nem járna stigmatizáltsággal, hanem a tudatos és önreflektív élet egyik mutatója lehetne.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Ő nem bánt, csak “nem bírod a kritikát” – Egy nárcisztikus kapcsolatról röviden

Könnyű minden szörnyű párkapcsolatért a másik felet valamilyen elmebetegséggel megbélyegezni. Szeretjük azt gondolni, hogy a rossz dolgok nem a mi hibánkból történnek. Ismerőseim például...

Lelkünk sorozatgyilkosai, a hűtlenek

Küldött egy e-mailt a főszerkesztőm, hogy szeretné, ha írnék egy cikket a hűtlenségről.” Menne, van valami véleményed a témáról?”  Viccelsz ??!!!! - kérdeztem -...