Miért van az, hogy bizonyos embereknek nagyobb akaratereje van, mint másoknak? Fejleszthető-e az akaraterőnk és mit tudunk tenni ennek érdekében?
Sokan úgy gondolnak az akaraterőre (vagy más szóval önkontrollnak is nevezhetnénk), hogy ez egy velünk született képesség és vannak emberek, akik képesek tartani a diétát és egy nehéz, megterhelő nap után is elmennek edzeni, és vannak azok, akiknek ez egyszerűen nem megy. Akaraterőre márpedig mindannyiunknak szüksége van, hiszen elengedhetetlen a koncentrációhoz és a céljaink eléréséhez is.
A fék, amely mindenkinél kicsit másképp fog
Az akaraterő az a képességünk, hogy elkerüljük a rövidtávú előnnyel kecsegtető késztetéseket, melyek eltérítenek minket hosszabb távú céljainktól és felülvizsgáljuk nemkívánatos gondolatainkat, érzéseinket és impulzusainkat. Akaraterőre van szükségünk, amikor egy projekt leadása túlórázást és megfeszített figyelmet igényel, vagy akkor is, amikor ellenállunk a kedvenc cukrászdánk mellett elhaladva az esti nassolásnak.
Az legfrissebb kutatási eredmények azt mutatják, hogy az akaraterő nagy hatással van az egészségre, a produktivitásra és a boldogságra, és az, hogy mennyi önkontrollal rendelkezünk, nagyban függ a gondolkodásmódunktól, hiedelmeinktől.
El tud-e fogyni az akaraterőnk?
Egészen idáig, a pszichológia úgy határozta meg az akaraterőt, mint egy akkumulátort: ideális esetben teljesen feltöltve kezded a napot, ám minden alkalommal, amikor önkontrollt kell gyakorolnod, azaz amikor például kontrollálnod kell érzéseidet vagy viselkedésed, meríted ezt a ’beépített akkumulátort’. A kimerüléshez közeledve pedig egyre nehezebb türelmet és koncentrációt gyakorolni, illetve ellenállni a késztetéseknek.
Úgy tűnt, laboratóriumi vizsgálatok is bizonyítják ezt a folyamatot; ha például a résztvevőket arra kérték, hogy álljanak ellen a csábítóan az asztalon hagyott sütemény elfogyasztásának, később kevésbé mutattak kitartást egy matematikai feladat megoldása során, mert kimerültek az akaraterő-tartalékaik. Freudi kifejezéssel élve ezt a folyamatot „ego-kimerülésnek” nevezzük. Azok az emberek, akiknek magas az önkontrolljuk, kezdetben nagyobb akaraterőtartalékokkal rendelkezhetnek, de még az ő akaraterejük is megsínyli, ha nyomás alá helyezik őket.
2010-ben azonban egy Veronika Job nevű pszichológus (aki egyébként a motivációt kutatta) közzétett egy tanulmányt, amely megkérdőjelezte ennek az elméletnek az alapjait, és néhány érdekes bizonyítékkal szolgált arra vonatkozóan, hogy az ego kimerülése és az akaraterő mértéke az emberek belső hiedelmeitől függ.
Mit mondanak a hiedelmeid?
Az alábbi állításpárok közül melyikkel értesz inkább egyet?
Amikor számos helyzet kívánja meg egymás után, hogy ellenállj a kísértéseknek, ez egyre nehezebbé válik számodra.
A megerőltető szellemi tevékenységeket követően pihenésre van szükséged, hogy aztán újra képes legyél működtetni akaraterőd.
vagy
Amikor ellenállsz egy erős késztetésnek, megerősödve érzed magad és még hatékonyabban kontrollálod magad a további késztetések kapcsán is.
Az önkontrollod önmagát táplálja és egy erősebb megterhelés után is képes vagy az akaraterőd fenntartására.
A pszichológus szakértő szerint, amennyiben az első két állítással értesz egyet és azt érzed önmagadra vonatkoztatva igaznak, az akaraterőt végesnek tekinted, azaz meggyőződésed, hogy az önkontrollod egy ponton el tud fogyni és ez aztán mint egy önbeteljesítő jóslat, működésbe is lép: egy olyan szituáció után, ahol szükség van az akaraterőd megfeszített működésére, nehezebb lesz ellenállni a kísértéseknek.
Míg, amennyiben a második mondatpárral értesz egyet, az akaraterődet sokkal inkább egy folyamatosan megújuló energiaforrásnak tekinted, azaz a megerőltető helyzetek után is képes vagy akaraterődet érvényesíteni. Talán nem meglepő, hogy azok az emberek sikeresebbek és hatékonyabbak céljaik elérésében, akik utóbbi gondolkodásmóddal rendelkeznek. Csak néhány példát említve: többet tesznek egészségükért, kevésbé impulzívak, tudatosabbak a pénzköltésben. De mi a helyzet akkor, ha nem ebbe a kategóriába tartozunk?
Így teheted kimeríthetetlenné akaraterőd
Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy önmagában egy-egy jelenség tudományos hátterének megértése segíteni tudja az embereket abban, hogy felismerjék saját működésüket és kijelöljék fejlesztendő területeiket. Az akaraterő példájánál maradva, felismerheted, hogy hogyan gondolkodsz megfeszített helyzetekben, mennyire vagy képes tartani magad a kitűzött céljaidhoz és mik a leggyakoribb kifogásaid. Ezek kimondása, leírása vagy valamilyen módon történő összegyűjtése elindíthat a változás útján.
Érdemes a fenti mondatpárból – mely a folyamatosan megújuló vagy kimeríthetetlen akaraterőre utal – valamiféle mantrát készíteni és ezt felidézni azokban a helyzetekben, amikor arra kezdünk hivatkozni, hogy de hát nehéz napunk volt, igazán megérdemeljük…
Például: Már jó néhány helyzetben bizonyítottam, milyen erős önkontrollal rendelkezem. Miért ne tudnám most is megmutatni?
vagy: Az akaraterőm soha nem fogy el, ezért most is képes vagyok ellenállni.
Egy ehhez hasonló gyakorlat, amikor felidézzük azokat a helyzeteket, melyek mentálisan megterhelők voltak, mégis sikerrel túljutottunk rajtuk. Érdemes tudatosítani aztán, hogy egy ilyen nehezebb, akár komfortzónából való kilépést is megkövetelő helyzet mit tanított vagy adott számunkra – azaz miért érdemes végigcsinálni akkor is, amikor nehéz.
Ha már egyszer bebizonyítottad magadnak, hogy igenis van akaraterőd, később is könnyebb lesz ellenállni, amikor a különféle ingerek eltérítenének az utadról.
Felhasznált forrás:
https://www.bbc.com/worklife/article/20230103-how-to-strengthen-willpower