Létezik egy olyan tévhit, miszerint a kínos, nehéz beszélgetések elkerülésével óvjuk a kapcsolatainkat, megelőzzük a konfliktusokat és így nem bántjuk meg a másikat. Valójában azonban a nehéz témák kikerülése hosszútávon rombolja a kapcsolatokat és eltávolítja a feleket. Cikkünkben összefoglaljuk, miért érdemes bevállalni ezeket a beszélgetéseket, és ahhoz is hozunk tippeket, hogyan érdemes ezt megtenni, ha most nehéznek érzed.
A csend „kamatos kamatja”
Amikor valamit nem mondunk ki, az nem tűnik el, ugyanis érzelmi lenyomata ott marad a lelkünkben feldolgozatlanul, megbeszéletlenül. Egy belső „vádirat” épül, amit a másik sosem hallott, így meg sem tudja védeni magát. A távolság a kapcsolatban egyre nő, mégpedig nem egy veszekedés, hanem annak hiánya miatt.
A legtöbb kapcsolatban a távolságot nem az okozza, amit kimondtak, hanem az, amit nem.
John Gottman kutatásai szerint amikor valaki kivonul a kommunikációból, az az egyik legerősebb előrejelzője a válásnak. Tehát a visszahúzódás még nagyobb károkat képes okozni, mint a hangos veszekedések, ezt pedig a csend kamatos kamatjának is hívhatjuk.
Miért egyszerűbb elkerülni a nehéz beszélgetéseket?
Először is, az elkerülés rövid távon könnyebb stratégiának bizonyulhat, fenntartja a mesterséges harmóniát, hosszabb távon azonban komoly károkat képes okozni.
Nézzük, milyen okai lehetnek annak, ha valaki hajlamos elkerülni ezeket a beszélgetéseket.
A konfliktus veszélyes: Ha olyan közegben nőttél fel, ahol a vita szeretetmegvonással, eltávolodással vagy hibáztatással járt, a tested megtanulta: az őszinteség veszélyes.
’Nem akarok problémás lenni’: Ha fontos számodra a harmónia, és ezt az alkalmazkodó hozzáállásoddal igyekszel fenntartani, akkor nehéz lehet felvállalni azt a szerepet, amikor te teszed ki az asztalra a nehézségeket.
A tested is tiltakozik: Megjelenhet benned például erős szorongás, feszültség, és mivel veszélyesnek ítéled meg a helyzetet, próbálsz távol maradni tőle.
Mit tehetsz helyette?
Először is, fontos megértened, miért nehezek számodra ezek a beszélgetések. Ezen túl pedig van néhány olyan tipp, ami segíthet:
Tekints a hallgatásra jelzésként!
Amikor azon kapod magad, hogy visszatartasz valamit, érdemes először arra fókuszálnod, hogy mi történik benned. A hallgatás sokszor egyfajta védekezés. Felteheted magadnak a kérdést: Mit próbálok most megóvni? Lehet, hogy a kapcsolatot, lehet, hogy a saját önértékelésedet, vagy épp a konfliktustól való félelmedet. Ha egy kicsit lelassítasz, észreveheted azt is, hogy mit érzel a testedben: feszültséget, szorítást, nyugtalanságot? És talán azt a belső képet is realizálhatod, ami megjelenik benned arról, mi történne, ha kimondanád azt a bizonyos dolgot. A megértés tehát az első lépés.
Kezdd egy rövid, őszinte mondattal!
Nem kell rögtön beleugrani egy nagy beszélgetésbe. Sőt, sokszor pont az segít, ha egy rövid, de őszinte mondattal indítasz. Nem kell mindent egyszerre megfogalmaznod, és nem kell rögtön megoldást találnod. Kezdheted azzal például, hogy „van bennem valami, amit nehéz kimondani”, vagy „egy ideje foglalkoztat ez a dolog, és szeretném megosztani veled”. Az első lépés a legnehezebb: belépni ebbe a helyzetbe és felvállalni a sebezhetőséget. De ahogy ez megtörténik, a folytatás gyakran sokkal könnyebbnek érződik, mint ahogy előzetesen azt gondoltuk.
Válaszd szét a félelmet a valóságtól!
Érdemes különválasztani azt, amit érzel, attól, ami ténylegesen történik. A tested jelezheti azt, hogy veszélyben vagy, hogy ez a beszélgetés kockázatos. De ez nem mindig jelenti azt, hogy ez valóban így is van. Finoman megkérdezheted magadtól: van-e konkrét bizonyíték arra, hogy a másik elutasít, megbüntet vagy elhagy, ha őszinte leszek? Vagy inkább egy régi tapasztalat, egy korábbi kapcsolat emléke aktiválódik benned? Sokszor már az is segít, ha ezt tudatosítod. Ha pedig meg tudsz állni egy pillanatra, és akár néhány lassabb légzéssel ott maradsz a félelem érzésével, az segíthet abban, hogy ne automatikusan az elkerülést válaszd.
Ne feledd: nagy eséllyel azok a beszélgetések, amelyeket a leginkább halogatsz, azok, amelyekre a kapcsolataidnak a legnagyobb szükségük van.
Ihász-Novák Dóra
Felhasznált forrás: