Igazán szeretetteljes, amikor azt látjuk, hogy egy szülő gyengéd törődést mutat gyermeke felé. Felismeri, mire van igénye, megdicséri az apró sikerekért és együtt örül vele. De képesek vagyunk-e önmagunkkal is ilyen gyengéden bánni és felnőttként saját magunk gondoskodó szüleivé válni?
Mindannyiunknak vannak fizikai és pszichológiai szükségletei. A fizikai szükségleteinkhez tartozik például az étel, egy hely, ahol biztonságban érezhetjük magunkat és a megfelelő hőmérséklet, míg pszichológiai szükségleteink tartalmazzák például a biztonságot, az elfogadást, a kötődést, az autonómiát. Amikor ezek az alapszükségleteink sérülnek, sémákat alakítunk ki (azaz mélyen beivódott hitrendszereket, melyekhez érzelmek társulnak). Ilyen séma lehet például, ha valaki úgy érzi, hogy „az emberek mindig elhagynak” vagy hogy „nem vagyok elég jó”.
Ezek a sémák mindent áthatnak, amit csinálunk és számos tünetben mutatkozhat meg a jelenlétük, mint például szorongásban vagy rossz hangulatban bizonyos szituációkban. A sémákat természetesen át tudjuk dolgozni, például a sématerápia módszerével, amikor egy terapeuta segítségével beazonosítjuk, hogy melyek azok a szükségletek, amelyek hiányoznak egy személynek és áttekintjük annak a módját, hogy miként lehet felnőttként pótolni ezen hiányokat.
A sématerápia egyik központi eleme, amikor a terapeuta igyekszik viselkedésével, reakcióival és hozzáállásával a gyermekkori hiányokat pótolni. Például melegséggel fordul a kliens felé, empatikus, ráhangolódik a szükségleteire és segít megtartani a nehéz érzéseket. Önelfogadást és gyengéd önmagunk felé fordulást tanít. Idővel a törődésnek köszönhetően a kliens képes lesz kialakítani önálló, erős, egészséges felnőtt énjét azon keresztül, amit a terapeuta modellez neki.
Lépések a belső gondoskodó énrész kialakításáig
Önmagunk belső, törődő szülőjévé válni egy folyamat, melyen érdemes rendszeresen dolgoznunk. Első lépésként például fontos megérteni, milyen élményeink voltak gyermekként, melyek a jelenre is kihathatnak, melyek azok a szükségleteink, melyek kielégültek és melyek azok, amik nem. Ezt követően tudjuk meghatározni, hogy mire van szükségünk egy egészséges, biztonságos felnőtt énrésztől.
Talán a szüleid nagyon szeretetteljesek voltak, azonban nem állítottak határokat, így most te is nehézségként éled meg a saját határaid kialakítását és védelmét? Vagy esetleg mindig nagy elvárásaik voltak feléd és úgy érezted, a szeretetük is a teljesítményedtől függ? Ennek köszönhetően azt veheted észre, hogy nehéz lecsillapítanod magad, amikor hibázol és nehéz megengedned magadnak a pihenést. Ha azonban megérted ezeket a mintázatokat, könnyebben tudsz empatizálni önmagad felé.
Amikor önmagunk gondoskodó énrészének fejlesztésén dolgozunk, szuper, ha van valaki, akire példaképként tekinthetünk. Nem szükséges, hogy ez egy számunkra közeli személy legyen, akár egy könyvből vagy sorozatból is választhatunk egy karaktert, vagy összegyúrhatjuk ezt a szeretetteljes, elfogadó, gyengéd karaktert több szereplőből, személyből is. Megfigyelni azt, hogy ez(ek) a személy(ek) hogyan reagálnak mások igényeire, egy jó kiindulópont, amiből magunk is tudunk inspirálódni. Mindemellett viszont, amennyiben mélyebb gyermekkori sebeink vannak (pl. bántalmazást szenvedtünk el szüleinktől stb.), érdemes professzionális segítséget kérni a gyógyuláshoz.
Egy igazán kedves társaság
Amikor elkezdjük gyakorolni a gondoskodást önmagunk felé, akkor megtanulhatjuk azt is, hogyan azonosítsuk a bennünk megjelenő érzéseket és szükségleteket, és csakúgy, ahogy egy bölcs szülő tenné, megkérdezhetjük magunktól, hogy mivel tudnánk segíteni a szükségleteink kielégülését. Persze az fontos, hogy a realitás talaján tudjunk maradni, hiszen egy szülő sem lenne képes minden külső körülményt megváltoztatni. A stressz tolerálása, a nemet mondás és a határhúzás minden szülő eszköztárának fontos összetevője, így ezt önmagunk esetében is alkalmaznunk kell.
Ahogy már korábban is említettük, időbe telik, míg ez a fajta törődés automatikussá válik önmagunk felé, azonban érdemes elindulni ezen az úton, mert igen nagy belső stabilitást ad, ha önmagunk legfőbb támogatói, támaszai lehetünk. És amikor megmutatkoznak mély, bennünk élő hiedelmeink (például, hogy nem vagyunk elég jók…), akkor bölcs, egészséges és felnőtt énrészünkkel válaszolhatunk erre a belső hangra és átvehetjük az irányítást.