Számodra mit jelent egy sikeres nap? Mennyire fér bele a semmittevés, a haszontalan tevékenységekkel való foglalkozás? Ha úgy érzed, a nap minden pillanatában eredményesnek kell lenned, cikkünk neked szól.
Hallottad már azt a mondatot, hogy a pihenés egyenlő a lustasággal? És hogy ha olyan dolgokkal töltöd az időd, aminek nincs eredménye, az valójában a haszontalanság? Ha igen, nem vagy egyedül, ugyanis számos gyermeket jutalmaznak a szülei hasznosság alapján és jó pár ember nő fel abban a hiedelemben, hogy minden pillanatban hasznosnak-kell-lenni. Természetesen ennek számos pozitív oldala is lehet, mert ezek az emberek többnyire tényleg nagyon hatékonyak életük számos területén.
De akkor mi a gond ezzel? A folyamatos hasznosságra törekvés egy hihetetlenül, gyakran elviselhetetlenül feszes tempót kíván és megnehezíti a kikapcsolódást. Akkor ugyanis, amikor valaki, aki ezzel a hiedelemmel nőtt fel, elkezdene pihenni, megjelenik a bűntudat. Azt érzi, elvesztegeti az idejét, nem helyes, amit csinál, hiszen annyi hasznos dologgal kellene foglalkozni épp. A pihenéshez pedig hozzájárul a kanapén fekvés, a könnyed tartalmak fogyasztása és a ’csak úgy levés’ is. Természetesen, ebből ki többet, ki kevesebbet igényel.
Ha gyermekkorunkban gyakran hallottuk, hogy ne pazaroljuk az időnket semmitevéssel, haszontalan tevékenységekkel, akkor ez felnőttkorban könnyen belsővé válhat és az állandó megfelelés felé hajszolhat minket. Ami pedig szinte egyenes út a kiégéshez… Aki ugyanis nem figyel arra, hogy olykor kikapcsolódjon, annak a szervezete egy idő után feladja a szolgálatot. Képzeljük el agyunkat és testünket, akár egy turmixgép: rövidtávon a magas fordulatszám hatékony, de ha napokig bedugva hagynánk és járatnánk, valószínűleg túlforrósodna, akár fel is gyulladna. Nos, ugyanez történik velünk is, amikor nem hagyjuk a szervezetünket pihenni (nem csak fizikailag, mentálisan is). Ez pedig sokkal nehezebb azok számára, akik a hasznosság hiedelemmel nőttek fel.
Az állandó dolgosság szükségességét azonban nem csak a fenti szavak által ’sajátíthatjuk el’. Ha szüleinktől azt láttuk, hogy folyamatosan dolgoznak, hazaérve sem tudnak pihenni, kikapcsolódni, akkor szintén ez a működésmód jelenhet meg számunkra helyesként, követendőként.
A hiedelmekről azt érdemes tudni, hogy automatikus irányítást vesznek az életünk felett, egészen addig, míg fel nem ismerjük őket. Viszont, ha ezt megtettük, lehetőségünk nyílik a változtatásra. Ez természetesen nem megy egyik pillanatról a másikra, mégis, ha felismerjük belső hangunkat és ezzel együtt szükségleteinket, mely a ’belső paranccsal’ ellentétesen jelenhet meg (pl. a belső hangom azt mondja: „Még ki kell takarítanom a lakást!” de belül igazából ezt érzem: „Elfáradtam, szívesebben ülnék le egy könyvvel a fotelbe.”), akkor elkezdhetjük meggyőzni magunkat, miért is fontos pihenni, kikapcsolni. (Gondoljunk csak a turmixgépre!)
Emlékeztessük magunkat, hogy ezek a belsővé tett igazságok valójában nem általunk jöttek létre és nem is kell igaznak tartanunk őket – ezek a szüleink igazságai. Felnőtt emberként pedig megvan a választásunk, hogy eldöntsük, egy tevékenység nekünk való-e vagy sem, tölt-e vagy sem, attól függetlenül, hogy az éppen hasznos vagy sem.