Neked milyen a kapcsolatod a jövőbeli éneddel? Hogyan gondolsz magadra 5, 10 vagy akár 30 év múlva? Az, hogy milyen a viszonyulásod a jövőbeli éneddel, nagyban meghatározza azt is, mennyire vagy képes fenntartható módon élni és olyan szokásokat kialakítani és fenntartani, amik támogatnak az egészséged megőrzésében vagy amik segítik elérni hosszútávú céljaidat. Legyen szó egészségtudatos életmódról, önfejlesztésről, takarékoskodásról, kapcsolataid minőségéről, sokkal hatékonyabb lehetsz ezekben a témákban, ha jó kapcsolatot ápolsz jövőbeli önmagaddal. Na de hogyan tudsz ezen dolgozni? Cikkünkből kiderül!
Miért választjuk rendszeresen a pizzát a saláta helyett? Miért teszünk le a munka utáni edzésről és választjuk inkább a semmittevést? Hal Hershfield pszichológia professzor A jövőbeli éned című könyvében számos érzékletes példával támasztja alá, hogy a jövőbeli énünkkel való kapcsolatunk megértése és javítása nagyban segít a jelenben is tudatosabban élni.
Mintha a jövőbeli énünk egy másik ember lenne
Emily Pronin, egy princetoni pszichológiaprofesszor végzett egy kutatást, amelyben a diákok résztvevőit arra kérték, hogy írjanak le egy ételt, amelyet éppen akkor ettek. A legtöbben első szám első személyű perspektíván keresztül írták le, ahogyan az ételt maguk előtt látták (pl. „Egy szendvicset eszem.”). Ezután ugyanazokat a diákokat megkérték, hogy képzeljék el azt az ételt, amelyet a távoli jövőben, valamikor 40 éves koruk körül fognak enni. Ennél a tevékenységnél körülbelül négyszer nagyobb valószínűséggel használták a harmadik személyű perspektívát, azaz úgy látták magukat, mintha egy másik személy lennének a jelenetben („Egy szendvicset eszik.”). Ami érdekes ebben az egészben, az az, hogy ez arra utal, hogy lelki szemeink előtt a jövőbeli énünk úgy néz ki, mint egy másik személy, úgy tekintünk rá, mintha egy másik ember lenne.
Hal Hershfield pszichológia professzor pedig kutatásában ugyanezekre az eredményekre jutott. Azt találta egészen pontosan, hogy az agyi aktivitás, amely akkor keletkezik, amikor a jövőbeli önmagunkra gondolunk, megegyezik azzal az agyi aktivitással, amely akkor keletkezik, amikor egy másik személyre gondolunk.
A hosszútávú döntéseinkben szerepet játszik a jövőbeli énünkkel való kapcsolat
Azt már tudjuk, hogy jövőbeli énünk olyan számunkra, mint egy másik ember. Más emberekkel pedig különféle módokon viselkedhetünk.
Ha úgy gondolunk a jövőbeli önmagunkra, mintha valaki olyan lenne, akihez közel állunk, és aki fontos számunkra, akkor nyitottabbak leszünk arra, hogy az ő javára tegyünk dolgokat, hozzunk meg döntéseket.
Ha viszont jövőbeli énünk idegennek tűnik számunkra, akkor logikus, hogy nem biztos, hogy olyan dolgokat teszünk, amelyek a javára válnak – például olyanokat, mint a túlfogyasztás vagy a túlköltekezés.
Azok az emberek, akik nagyobb hasonlóságot és erősebb kapcsolatot éreznek jövőbeli énjükkel, nagyobb valószínűséggel rendelkeznek például vagyonnal, etikusabban cselekszenek, jobb egészségről és magasabb élettel való elégedettségről számolnak be.
Így hozd közelebb magadhoz jövőbeli éned!
A jövőbeli énünkkel való kapcsolat szorosabbra fűzésének egyik módja az, amit Ann Napolitano, amerikai bestseller írónő is kipróbált: 14 éves korában elkezdett leveleket írni jövőbeli énjének. Írt egy levelet tíz évvel idősebb önmagának; majd tíz év múlva elolvasta a levelet, és írt egy új levelet a jövőbeli énjének.
Számára az, hogy levelet írt a jövőbeli énjének, és a múltbeli énjétől kapott leveleket is elolvasta, segített neki azonosítani azokat az alapvető értékeket, amelyeket igazán fontosnak tartott, és amelyek a helyes úton tartották.
Ezzel a technikával élénkebbé tehetjük a jövőt és erősebb kapcsolatot alakíthatunk ki jövőbeli énünkkel.
Tegyük boldogabbá jövőbeli énünket, ha kell, a jelenbeni énünk korlátozásával!
Megkönnyíthetjük jövőbeli önmagunk életét, ha már most úgy élünk, amiért a jövőben hálásak lehetünk. Például, ha egészségesebben étkezünk, az jövőbeli énünk számára is megtérül. Ugyanakkor jelenleg lehet, hogy szívesebben nassolnánk esténként, hiszen nagyon mélyen azt gondolhatjuk, hogy majd a jövőben megoldjuk, ha problémáink lesznek… Előnyben részesítjük az azonnali örömforrásokat a hosszabb távú elégedettségnél és boldogságnál.
Dave Krippendorff, amerikai végzős egyetemista egy szupermarkettel szemben lakott. Gyakran azon kapta magát, hogy amikor egy nehéz feladatsor előtt állt, átment a boltba és rágcsálnivalót rágcsálnivaló után vásárolt. Idővel a dereka egyre nagyobb, a pénztárcája pedig egyre vékonyabb lett. Ki akarta találni, hogyan lehetne megállítani ezt a viselkedést, ezért kitalált egy kis széfet, amelynek tetején egy elektronikus időzítő volt. Beletette a nasikat, és elzárta egy bizonyos időre. (Az ötletét egyébként tovább vitte befektetőkhöz és azóta sikeres vállalkozást alapított.)
Az említett termék szépsége abban rejlik, hogy bizonyos korlátokat szab a jövőbeli énünk kárára váló viselkedésnek. Van, aki arra használja, hogy vacsoraidőben elzárja a telefonját, hogy hatékonyabban jelen legyen a családjával. Ezek az eszközök sokat segítenek abban, hogy fenntarthatóbb módon éljünk, azonban az is fontos, hogy olyasmit válasszunk, ami elégséges büntetést ad ahhoz, hogy ne kövessünk el nemkívánatos viselkedést, de nem is büntet minket olyan súlyosan, hogy jelenlegi énünk egyáltalán ne fogadja el.
A jelenlegi és a jövőbeli énünk között fennálló kompromisszumok esetében mindig a jelenlegi énünk az, akinek áldozatot kell hoznia, és a jövőbeli énünk az, akinek ezekből a döntésekből vagy haszna származik, vagy nem. Ez pedig olyan érzést kelthet, mintha egy kapcsolatban mindig csak mi tennénk azért, hogy rendben legyenek a dolgok.
Fontos tehát, hogy valahogy úgy alakítsuk a dolgokat, hogy ezeket az áldozatokat ne érezzük olyan nehéznek. Ha jót akarunk tenni a jövőbeli önmagunkkal, ki kell találnunk, hogyan enyhíthetjük a jelenlegi és a jövőbeli önmagunk közötti feszültséget.
Felhasznált forrás:
Hal Hershfield: A jövőbeli éned
https://nextbigideaclub.com/magazine/future-self-make-tomorrow-better-today-bookbite/43522/