Egy férfi legyen kemény, tartsa magát, ne sírjon. Mégis miféle elvárás ez? Érző lények vagyunk, nemtől függetlenül.
Tény, hogy a pasik sok esetben keményebbek: amíg te 20 perce sírsz egy „Zs kategóriás” film happy endjén, a párod békés álomba szenderül – és ezzel nincs is semmi baj. Az viszont már más tészta, hogy ők még komoly dolgok miatt sem omolhatnak össze – sosem ejthetnek egy könnycseppet sem. A közvélemény szerint ugyanis ez minden, csak nem férfias. De miért kéne az erősebbik nemnek mindig keménynek lennie?!
Pedig sajnos a többségnél ez az alapállapot. Hiába van Gábornak egy jó barátja, Tomi, ha mindketten egyformán EQ-bajnokok. A beszélgetéseik során bármi szóba kerülhet – hírek, világmegváltó gondolatok, vagy, hogy kit kéne meg….ölelgetni…- csak az érzelmeik nem…
Pedig valójában fogékonyak lennének egymás problémáira, és szívesen segítenének a másiknak – csak épp fogalmuk sincs, hogyan. Így aztán Gábor egy őszinte pillanatában rácsörög az apjára, Egysörnemsör Józsefre, hogy komolyan megtudja, hogy van. A beszélgetés azonban a szokásos mederben folyik: „Minden oké, jól vagyunk. Defektet kapott a kocsi. Voltunk moziban/megint túlóráztam.”
A rengeteg érzelem pedig ott marad elfojtva, apát és fiát egyaránt emészti. Gábor „csak” enyhén depressziós, és szorong, Egysörnemsör József viszont már alkoholista.
Pedig lehetne ez másképp is – hiszen manapság végre olyan dolgok kerülnek a figyelem középpontjába, amik korábban sosem. A szüleink végre nem maradnak együtt csak azért, mert „Mit fognak szólni az emberek, ha elválunk?” Arról is ideje lenne már beszélni: miért nem élhetik meg a férfiak normálisan az érzelmeiket?
Az elfojtás nagyon egészségtelen. Dr. Zacher Gábor toxikológus szerint több, mint félmillió alkoholista van Magyarországon. Véleményem szerint köztük vannak azok is, akik képtelenek mit kezdeni a negatív érzelmeikkel, és – többek között – ezért nyúlnak a piához. És akkor még nem beszéltünk a drogosokról, sem azokról, akik valamilyen mentális betegséggel küszködnek.
Az elfojtás következménye persze kevésbé drasztikus is lehet. Biztosan te is ismersz olyan férfit, aki csak „simán” magába zárkózik: sosem tudod, mi jár a fejében. Ő talán sikeresen megküzd a mindennapi gondokkal, viszont ha senkivel nem tudja kibeszélni az aggályait, neki sem lesz egészséges érzelmi élete…
A szerencsésebbeknek persze ott egy jó párkapcsolat – de vajon az elég? Igen, akkor, ha a családon belül valóban komoly – és nem csak felületes – beszélgetések zajlanak…