Gyermekként a barátkozás általában egy ösztönös, természetes élmény. Felnőttként azonban sokan küzdenek azzal, hogy nehezebb elmélyült baráti kapcsolatokra szert tenni. Szűkül az új társaságba kerülés esélye, megnövekszik a teendőink sora, és az online felületek térnyerésével egyre kevesebb a valós, személyes interakció lehetősége. A pszichológiai kutatások szerint azonban a jó minőségű emberi kapcsolatok az egyik legerősebb védőfaktort jelentik a testi-lelki egészség szempontjából. A kérdés tehát nem az, érdemes-e felnőttként is barátkozni, hanem az, hogy hogyan érdemes ezt tenni ebben az életszakaszban?
Engedjünk a szigorú szűrőkből
Gyermekként ösztönösen azokkal barátkoztunk, akikkel jól éreztük magunkat. Nem számított, ki honnan jött, mit viselt, vagy mit gondolt a világról. Felnőttként ezzel szemben hajlamosak vagyunk sokkal hamarabb megítélni másokat, ha úgy érezzük, valami miatt nem passzolunk egymáshoz. Természetesen nem arról van szó, hogy hagyjuk figyelmen kívül a különbözőségeket, ugyanakkor érdemes gyakorolni a rugalmasságot, és esélyt adni, hogy jobban megismerjük a másikat, mielőtt döntünk a közös jövő lehetőségéről.
Törekedjünk az ismételt találkozásokra
Az egyik legnagyobb különbség a gyermekkorhoz képest, hogy felnőttként ritkán kerülünk új közösségekbe. Azaz nincsen egy ’készen kapott terünk’ a barátkozásra.
A kutatások szerint a barátságok egyik legerősebb előre jelzője az úgynevezett ismételt találkozás. Érdemes tehát olyan közegeket keresni, ahol ez spontán kialakulhat: pl. rendszeres csoportos tevékenységeket (sport, tanfolyam, önkéntesség), közösségi eseményeket, visszatérő helyszíneket (pl. piac, kutyafuttató, klubok). A lényeg az, hogy ne egyszeri találkozásokban gondolkodjunk, hanem legyen lehetőség az ismétlődésre.
Vállaljuk az ’esetlen középső szakaszt’
A barátságoknak van egy kevésbé romantikus része: az a fázis, amikor még nem egyértelmű, hogy is vagyunk egymással, tud-e ez a kapcsolat tovább mélyülni barátsággá. Már nem vagytok idegenek, de még nem vagytok közeli barátok sem.
Többen itt húzzák be a kéziféket, ugyanis nem akarnak soknak tűnni, esetleg bizonytalanok, hogy a másik fél mit gondol, vagy egyszerűen túl elfoglaltnak érzik magukat egy új barátság megalapozásához. Pedig ebben a szakaszban lesz a legfontosabb, hogy megjelenjen kezdeményezés, ezt követően pedig a kölcsönösség, hogy fenntarthatóvá váljon a kapcsolat.
Mennyi idő alatt alakul ki egy barátság?
Sokakat meglep, azonban egy közeli barátság kialakulása átlagosan több száz órányi közös időt igényel. Ez elsőre soknak tűnhet, de onnan is tudjuk nézni, hogy nem velünk van a baj, ha nem alakul ki azonnal mély kapcsolat. A barátság nem egy gyors projekt, hanem egy befektetés.
Felnőttként barátkozni tehát valóban több tudatosságot igényel. Kevesebb a spontán helyzet, több a belső gát, és gyakran több energiát kell beletenni, amikor egyébként is elfoglaltak vagyunk. A jó hír azonban az, hogy egy kis nyitottság, a tudatosan megválasztott közeg és pár apró kezdeményezés jelentősen növelheti az esélyét annak, hogy valódi, támogató kapcsolataink alakuljanak ki.
Felhasznált forrás:
Ihász-Novák Dóra
