Véget ért egy hosszú kapcsolatod? Ő volt az igazi? Az életednek nincs értelme mostantól?
Nem olyan biztos az..
Nyugalom hölgyeim ez nem egy terápiás csoport, itt nem lesz szükség zsepire, szóval tessék visszarakni a fiókba és szokjunk hozzá a mosolygáshoz: hidd el, jobban áll majd!
(Fotó: northeastdoulas.com)
Csokit, de azonnal!
Nálunk, nőknél a szakítás átvészelése majdhogynem egy külön programnak számít. Ilyenkor az összes barátnőnk ott ül a zsepi halom közepén és segítenek elpusztítani azt a töménytelen mennyiségű kalóriát, ami minden problémát megold. Végül pedig a századik motiváló idézet olvasása után megállapítják, hogy talán kibírom az estét egyedül.
Mi lesz velem?!
Amikor véget ér egy hosszú kapcsolat, az egyik legnehezebb dolog elfogadni az egyedüllétet. Nincs kivel telefonálni órákat a semmiről, mindenről és mindenkiről ő jut eszedbe, reggel pedig reflexből ölelve fordulsz a másik oldaladra, de csak a párnát találod magad mellett.
Amikor az istenért se tudod lecsavarni a befőttes üveg tetejét (pedig te csavartad rá), a polcok is sokkal magasabbak lesznek a kamrában, fogalmad sincs, miért nem indul az autód, és még a ruhád cipzárját is képtelen vagy egyedül felhúzni. Az állapotodon pedig az sem segít, hogy hirtelen bármerre nézel ölelkező embereket látsz, az összes szerelmes dal rólad szól, a barátnők pedig azt hiszik, jobban érzed magam, ha elzavarják a pasikat a 100 méteres körzetedből. Úgy gondolom mindenki átélte már legalább egyszer ezt az érzést. De! Mi történik, ha befejezed önmagad sajnálatát, (ami azért kell egy kicsit, mikor kilép az életedből a harmadik „nagy Ő” is.)
Mindenhol boldogság van.
A szakítás következő szakasza nálam az elfogadás. Elfogadom, hogy ennek így kellett történnie. Már nem kerülget sírógörcs, ha eszembe jut valamelyik szép emlék, és az sem zavar, ha a szekrényem alján rábukkanok egy pólóra, amit nálam felejtett. Ugyanis ettől fejlődök. Minden egyes ember tanít. Rengeteget. Néha észre sem vesszük. Ráadásul, ha át is gondolod mit kaptál és adtál, mit tanultál és tanítottál, akkor biztos lehetsz benne, hogy nem követed el még egyszer ugyanazokat a hibákat.
Hirtelen kinyílik a világ.
Van időm magamra, a barátaimra, egy jó könyvre, és a családom sem panaszkodik, hogy havonta egyszer lát. Az elfogadás után a legokosabb dolog, amit tehetsz, hogy kihasználod a hirtelen jött szabadidődet. Végre ne csak mondogasd, hogy mozognod kéne, indulj is el! Nem baj, ha nem vagy az a konditerembe járós fajta, esetleg monotonnak tartod a futást. Rengeteg izgalmas mozgásforma közül válogathatsz. Ideje szétnézni a kerületben. Na meg persze végre nekiállni a rengeteg dolognak, amiket eddig halogattál. (Tudom, hogy van egy pár. 😉
(Fotó: shutterstock.com)
Szabadulj fel!
Gyakran hajlamosak vagyunk gyűjtögetni mindenféle emléket. Itt most nem a karácsonyi és szülinapi ajándékokra gondolok. Ne is akard letagadni, tudom, hogy ott lapul a fényképek között rengeteg mozijegy, az összes lepréselt virágszirom, fesztivál karszalag, de még a Duna parton talált kavics is.
Mivel már testben és lélekben is megkezdted a szépülést, itt az ideje egy kis takarításnak.
Sok barátnőm már a szakítás napján megszabadul a felgyülemlett holmik felétől. Ezt nem tartom jó ötletnek. Bár a filmekben nagyon jól mutat az óriás plüss maci feldarabolása, képek széttépése, elégetése és még sorolhatnám. Én sokkal inkább támogatom az „emlék doboz” megoldást. Így nem lesznek szem előtt a dolgok, de nem is kell megválni tőlük. Pár év múlva, pedig kifejezetten jó érzés lesz visszanézni. Akár a dobozos, akár a széttépős megoldást választod (ki, hogy könnyebbül meg), ez a lépés elengedhetetlen.
Minél több régi emlék kerül le a polcról, annál több hely lesz az újaknak.