A megcsalás modern életvitelünk velejárója lenne? Miért van az, hogy ennyire megugrott a félrelépések száma és hogy még a látszólag boldogan együtt élő pároknál is előfordul a jelenség? És mit tehetünk azért, hogy megelőzzük a kapcsolati válságot?
Esther Perel belga pszichoterapeuta évtizedek óta dolgozik párokkal. Elmondása szerint rengetegszer találkozik olyan kliensekkel, akik megcsalás áldozatai vagy elkövetői, s amikor már azt gondolja, minden létező okot hallott, amiért a megcsalás megtörtént, akkor biztosan felbukkan még egy olyan aspektus, amelyre korábban nem hallott példát.
Túlmisztifikált kapcsolatok
Napjainkban a párkapcsolatoktól sokkal többet várunk, mint valaha: míg korábban az ember nagyobb közösségekben élt, ahol több különböző egyén elégítette ki kapcsolódási szükségleteit, illetve a hit is fontos szerepet játszott, addig ma a párunk az, akitől mindezt elvárjuk: legyen a legjobb barátunk, a legjobb szerető, tökéletes szülő és házastárs a mindennapokban. Ezek a nagyfokú elvárások növelik annak az esélyét, hogy csalódunk egy kapcsolatban, a másikban, s egy esetleges hiányérzet születik meg bennünk.
Rossz helyen keressük az okokat?
A megcsalás kapcsán a pszichológusnő első fontos tételmondata, hogy sokszor rossz helyen keressük a félrelépés okát. Logikusnak tűnik természetesen a kapcsolatot (vagy a másikat) hibáztatni, ám az egész folyamat mögött gyakran egy sokkal összetettebb önismereti kérdés áll.
Sokszor a megcsalás nem azért következik be, mert a másikkal vagy a kapcsolattal van a gond. Előfordulhat, hogy az egyik fél kimerül, emiatt értelemszerűen már arra sem marad elég energiája, hogy a kapcsolatba erőforrást fektessen. Könnyebb lehet a kapcsolatot hibáztatni, mint elkezdeni dolgozni a túlvállalással vagy a kiégéssel.
Megcsalás mint az önfelfedezés egy új formája?
Számos kliens történeteit megvizsgálva a pszichológus egy érdekes közös pontra lett figyelmes: a megcsalás oka gyakran az önfelfedezés, egy új vagy elveszett identitás (újra)megélése volt.
Gyakran nem a másiktól fordul el a megcsaló fél, hanem az elől az ember elől, akivé lett az elmúlt időszakban.
Ilyenkor valójában egy identitáskeresési krízis zajlik. Zygmunt Bauman szociológus úgy fogalmazza ezt meg, hogy mindannyiunkban ott lehet a kíváncsiság, hogy mi lenne, ha kipróbálnánk vagy kipróbáltunk volna egy másik utat, egy másik életet… vajon az hova vezetett volna minket? Véleménye szerint a házasságtörés a kihagyott lehetőségek bosszújaként is értelmezhető olykor.
Kielégületlen gyermekkori hiányok
Gyakran azok a hiányok, amit egy megcsalás mögött azonosítani lehet, nem is a párkapcsolatban kezdődtek, hanem már akár gyermekkorban. A kielégületlen gyermekkori szükségletek betöltéséhez pedig kellő önismeret hiányában egyetlen párkapcsolat sem lesz elegendő.
Az összetört szív ragasztgatása helyett megelőzés
„Néha könnyebb másnak lenni egy másik emberrel” – hangzik el a mondat a Séta a Holdon című filmben. Esther Perel azt javasolja, hogy próbáljunk meg időnként merészséget, játékosságot és lendületet vinni a kapcsolatunkba – ugyanis gyakran ezek jelenhetnek meg egy félrelépés során is. Ezenkívül véleménye szerint a modern kapcsolatokban kikerülhetetlen az, hogy a párok beszélgessenek a megcsalásról és arról, hogyan gondolkodnak a kapcsolatokról, a házasságról és az elköteleződésről:
Mit jelent számunkra a hűség és miért fontos?
Lehetséges-e egyszerre több embert szeretni?
Hogyan találjuk meg az érzelmi szükségleteink és szexuális vágyaink közötti egyensúlyt?
A szenvedélynek véges eltarthatósága van? Mit fogunk tenni, ha úgy érezzük, csökken a köztünk lévő szenvedély?
Véleményed szerint vannak-e olyan beteljesülések, amelyeket egy házasság, még akkor is, ha jól működik, nem tud nyújtani?
Sokkal tanácsosabb ezeket a kérdéseket bizalmi légkörben végig beszélni, mint amikor már válságban van egy kapcsolat, nem mellesleg, az elkötelezettség és az intimitási szint is növekedhet, ha tudunk nyitottan ilyen nehéz témákról is beszélgetni.
Felhasznált irodalom:
https://www.theatlantic.com/magazine/archive/2017/10/why-happy-people-cheat/537882/