„Már az első találkozás után tudtam, hogy ő lesz az.” Vannak, akik csak mosolyognak egy ilyen mondaton, mások szerint viszont a túl gyors szerelembe esés gyanús. És mit mondanak erről a pszichológiai kutatások?
A romantikus szerelemnek két fontos összetevője van. Az egyik a vonzalom. Ez az a megmagyarázhatatlan kémia, amely akár néhány perc alatt is kialakulhat. Egy mosoly, egy tekintet, a másik hangja vagy kisugárzása elegendő lehet ahhoz, hogy erős érzelmeket ébresszen bennünk.
A másik összetevő a csodálat és megbecsülés. Ide tartozik, hogy mennyire tartjuk a másikat kedvesnek, megbízhatónak, intelligensnek, őszintének vagy éppen felelősségteljesnek. Ezeket a tulajdonságokat azonban nem lehet egyetlen randi alatt felmérni, mivel ezek fokozatosan, közös élményeken keresztül rajzolódnak ki. Éppen ezért természetes, hogy egy kapcsolat elején a vonzalom sokkal nagyobb szerepet kap, mint a valódi személyiség megismerése.
Amikor a vonzalom megszépíti a valóságot
A pszichológiában régóta ismert jelenség az úgynevezett halo-effektus, ami azt jelenti, hogy egyetlen pozitív tulajdonság alapján hajlamosak vagyunk más kedvező tulajdonságokat is automatikusan feltételezni a másikról. Ha valakit nagyon vonzónak látunk, könnyebben hisszük róla azt is, hogy intelligens, kedves és megbízható. Ugyanez fordítva is működhet: aki humoros, magabiztos és kompetens, azt gyakran fizikailag is vonzóbbnak érzékeljük.
Ez önmagában nem probléma, hiszen az első benyomások természetes részei az ismerkedésnek. A gond akkor kezdődik, amikor a feltételezések helyettesítik a valódi megismerést.
A gyors szerelem önmagában nem figyelmeztető jel
Sokan azt gondolják, hogy a villámgyors szerelem szükségszerűen csalódással végződik. A kutatások azonban ezt nem támasztják alá. Különböző vizsgálatok szerint azok a párok, akik már a kapcsolat elején nagyon elégedettek voltak egymással, később is gyakran éltek boldog kapcsolatban. Sőt, a párkapcsolati elégedettség sok esetben éppen a kapcsolat első időszakában éri el a csúcspontját, és ezt a magas szintet próbáljuk hosszú távon fenntartani.
Nem mindegy, mire figyelünk
Egy új kapcsolat elején természetes, hogy elsősorban azt vesszük észre, ami tetszik a másikban vagy amit szeretünk benne. Ez motivál minket arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz. Hosszútávon azonban nem csak az számít, hogy jól érezzük-e magunkat együtt, hanem az is, hogy teljesülnek-e azok az alapvető szükségletek, amelyek egy biztonságos kapcsolatot fenntartanak.
Ide tartozik például a kölcsönös tisztelet, a bizalom, az őszinteség, az érzelmi biztonság, a kedvesség, valamint az, hogy a felek támogatják-e egymás fejlődését. Ezek nélkül a közös érdeklődés, a szenvedély vagy az izgalom önmagában ritkán elegendő.
Mikor érdemes óvatosnak lenni?
A romantikus kapcsolatok elején tehát természetes, hogy átadjuk magunkat az izgalomnak. Ez a szerelem egyik legszebb időszaka, ezért nem szükséges gyanakvással fogadni az erős érzéseket csak azért, mert gyorsan jelentek meg. Az szokta a későbbi nehézségeket előidézni, ha a lelkesedés miatt nem veszünk tudomást olyan dolgokról, amelyek később problémává válhatnak. Ha újra és újra felmentjük a másikat a tiszteletlenség, a megbízhatatlanság vagy az eltérő értékrend alól, mert annyira szerelmesek vagyunk, olyankor már nem a szerelem gyorsasága, hanem az idealizálás válik kockázattá.
Érdemes emlékezni arra, hogy egy tartós kapcsolat nem attól lesz stabil, hogy milyen hamar szerettünk bele a másikba, hanem attól, hogy a kezdeti vonzalomhoz idővel társul-e kölcsönös tisztelet, egyre mélyülő csodálat és képesek vagyunk-e igazán megismerni egymást.
Ihász-Novák Dóra
Felhasznált forrás: