A hűtlenség a párkapcsolatok nehézségeinek egyik gyakran tapasztalt változata. A külső kapcsolat megjelenése egyesek szerint sokkal inkább tekinthető egy tünetnek, mint egy oknak. Vagyis nem azért nem működik többé a kapcsolatunk, mert megjelent benne egy harmadik fél, hanem azért jelenhetett meg benne egy harmadik, mert valami nem úgy működött, ahogy azt szerettük volna. Valamilyen szükségletünk nem elégült ki, így ahhoz kívülről hoztunk erőforrást. Ilyen szemléletben tehát egy külső kapcsolat kialakítása és fenntartása úgynevezett kijárat a meglévő kapcsolatból. De annak egy kevésbé elfogadott módja. Ilyen kijáratból több is van, mindegyik azt a célt szolgálja, hogy távolodjunk attól, annak érdekében, hogy saját igényeink jobban megfogalmazódhassanak és beteljesülhessenek. Egy kijárat lehet a családból, a párkapcsolatból akár a munkahely is, amennyiben elkezdünk ott az addiginál (vagy a szükségesnél) jóval több időt ott tölteni.
Gyakori ez például újdonsült apukáknál, akik az otthoni nehézségekbe való mielőbbi visszatérés helyett a nap végén további munka mellett döntenek. Szintén ilyen kijáratot testesíthetnek meg a barátok, akikkel az estéinket tölthetjük, de akár a túlzott mértékű vagy túl gyakori alkoholfogyasztás is, ami szintén eltávolít családunktól. Bármelyik módot is választjuk, szinte biztosak lehetünk benne, hogy az valami üzenetet hordoz arról, ahogy jelenleg a családunk, párkapcsolatunk működik. Érdemes egyik típust sem azonnal elítélendőnek tekinteni, helyette próbálni megérteni, hogy mit próbál üzenni számunkra. Ez persze még nem jelenti, hogy a tettek nem fognak visszahatni a kapcsolatra, de fontos látni a valódi okot, hiszen az minden érintett számára fontos információkkal szolgálhat, akár még az önismeretük szempontjából is.
A csápoknak muszáj tapadniuk
Gelsei Bernadett A hűtlen, a megcsalt és a szerető című könyvében ír a csápelméletről, amelynek lényege, hogy mindannyian rendelkezünk száz darab csáppal, amelyek a párkapcsolat fennállása alatt a párunkhoz tapadnak. Ahogy halad előre az együtt töltött idő, esetleg valamilyen nehézség üti fel a fejét, lesznek olyan csápok, amelyek leesnek a párunkról, és csak szabadon lebegnek tovább hozzánk kapcsolódva. Ezeknek a csápoknak azonban muszáj valamilyen tapadópontot találni, nem lóghatnak csak úgy a levegőben, de sajnos anélkül, hogy változtatnánk a kapcsolatunkon, a párunkhoz már nem tudunk velük visszakapcsolódni. Így találunk rá arra a személyre, aki abban a pillanatban épp azokban a tulajdonságokban erős, amiket a szabadon álló csápjaink keresnek. A szerző leír még néhány olyan tulajdonságot is, amelyekhez a kapcsolódó csápjaink semmiképpen sem maradhatnak lógva, mint például a szexuális izgalom. Ha ezt a párunkkal nem tudjuk megélni, leesik róla ez a csáp, találni fogunk valaki olyat, akihez tapadhat. Így lesz belőlünk szerelmi háromszög. És így mutatja meg a csáp számunkra, hogy mi az, ami hiányzik az alapkapcsolatunkból, melyik lenne az a terület, amin dolgozni kellene az újraközeledés érdekében.
A könyv szerzője szerint legnagyobb veszélynek helyszín szempontjából a munkahely és az internet tekinthetőek. Ez talán nem meglepő, hiszen manapság ezeken a helyeken töltjük el a legtöbb időnket. Itt találhatunk, akarva-akaratlanul olyan személyeket, akikhez kapcsolódhatunk a hirtelen céltalanul lebegő csápjainkkal. Ezek a csápok tulajdonképpen a szükségletek, amelyeknek beteljesítését a párunktól, a párkapcsolatunktól várjuk. Ha ez nem történik meg ott, a másik nem érzelmileg nem elérhető, vagy éppen nem válaszkész, nem nyitott arra, hogy meghallja és aktívan próbáljon tenni a hiányaink ellen, eljuthatunk oda, hogy máshol próbáljuk megtalálni, amire vágyunk.
Természetesen, nemcsak a kapcsolatban gyökerezhetnek a megcsalás okai, fakadhatnak azok az egyénből is: személyes válságból, krízisből, vagy akár családból hozott mintából is. Ha tudunk a megcsalásra úgy tekinteni, mint a korábban jól működő alapkapcsolat hiányának tünete, talán könnyebben eljuthatunk oda is, hogy meg akarjuk vagy meg tudjuk bocsátani. Hiszen a megbocsátás egy döntéssel kezdődik, azzal, hogy megadjuk az esélyt az újrakezdésre. Ha pedig ez megtörténik, az elhoz egy olyan szemléletváltást, amiben könnyebben fogjuk észrevenni azokat a dolgokat, amelyek pozitívak, ezáltal mi magunk is bizakodóbban fogunk tudni a jövő felé tekinteni.