Se veled, se nélküled – de miért?

Gyakran látok a munkám során olyan párokat, akik negatívan látják azt, ahogy a párkapcsolatuk működik, közben mégsem találnak magukban erőt a lezárásra. Vagy, ha találnak is, az ideig-óráig tart legfeljebb, netán nem is minősül valódi elválásnak, mert például csak a fizikai találkozókat szüntetik be, de az online kapcsolattartás továbbra is folyamatos marad köztük. Végül aztán fizikailag is újraegyesülnek, néhány hétig boldogok együtt, majd ugyanazt a mintázatot kezdik ismételni. A párkapcsolati yoyo-effektus gyakran az egyik vagy mindkét fél kötődési mintázatában gyökerezik. Bár mély érzéseket táplál partnere iránt, mégis ha elköteleződésre kerül sor, úgy érzi, csapdába került, ez pedig menekülésre készteti. Természetesen, az érzelmei visszahúzzák, megbánja az eltávolodást, és közben már bekúszik az amiatti félelem is, hogy mi van, ha a másik nem lesz ebben az ingadozásban hosszú távon partner? Hiszen egy kapcsolat két félen múlik, ha ellököm őt magamtól, sosem lehetek teljesen biztos benne, hogy vissza is fogok tudni húzódni hozzá. Az ilyen kapcsolati dinamika sokféle tapasztalatban, jellemző tulajdonságban gyökerezhet.

Az elköteleződés

Bizonyos bánásmódok, vagy velünk történt események oda vezethetnek, hogy a kötődési mintázatunk eltolódik a biztonságostól a bizonytalanabb változatok felé. Ez többféle nehézséggel is járhat. Lehetséges, hogy nehézségeink lesznek egy kapcsolaton belül azzal, hogy eltávolodjunk a másik féltől, mert ő jelenti számunkra a biztonságot, nélküle nem érezzük magunkat erősnek, túl bizonytalanok, félénkek vagyunk. De az is lehet, hogy az elköteleződéssel lesznek nehézségeink. Ilyenkor attól tartunk, ha túlságosan közel kerülünk hozzá, egyszerűen beolvadunk, megszűnünk önmagunkként létezni, ami szintén egy félelemteli állapot. Éppen ezért, ezt elkerülendő, időről-időre eltávolodunk tőle, hogy teszteljük, még mindig tudunk önmagunk lenni, egyedül is megálljuk a helyünket, nem emésztett fel minket, hogy valakivel közeli kapcsolatban vagyunk. Ezzel a viselkedéssel természetes módon hívhatjuk elő azonban a másikból a ragaszkodás, vagy inkább kapaszkodás iránti vágyat. Nem tudhatja, mikor fogunk ismét távolodni, ezért folyamatosan küzd értünk, kapaszkodik belénk, amennyire csak tud. Mit ér el ezzel? Hogy még inkább távolodnánk, hiszen ez a fajta összekapcsoltság csak még szorongatóbb. Így lesz a mi működésünkből könnyen egy üldöző-menekülő játszma.

Az is előfordulhat, hogy valaki attól tart, ha túl közel engedi magához a másikat, túlságosan megnyílik neki, beavatja az életébe, akkor sérülhet. Hiszen felfedi a gyengeségeit, ezzel pedig kiszolgáltatottá teszi magát: a másik pontosan fogja tudni, hova szúrjon, ha fájdalmat akar okozni. Az ettől való félelem könnyen távolságtartóvá tehet, ami szintén nem támogatja az elköteleződést egy párkapcsolat iránt. Ennek gyökerét szintén a kötődési mintázatban érdemes keresni, amelynek alapélménye a gyermekkorunkban alakul ki, például azokból a tapasztalatokból, hogy mennyire elégítették ki a gondozóink a szükségleteinket, mennyire számíthattunk arra, hogy ott lesznek és válaszkészek, amikor szükségünk van rájuk. Természetesen, a különböző traumatikus élmények, a bántalmazás, vagy az, ha mérgező szülőkkel növünk fel, mind-mind ahhoz járulnak hozzá, hogy a kötődési rendszerünk sérül. Ez pedig könnyen a negatívan ismétlődő mintázatú kapcsolatok felé vihet.

Kudarckerülés és további lehetőségek

Az is előfordulhat, hogy valaki amiatt nem tud hosszú távon, stabilan benne maradni egy párkapcsolatban, mert fél a kudarctól. Ez végülis logikus: amíg azt mondom, hogy ez „nem komoly” vagy „csak lógunk együtt” addig történjen köztünk bármi, akár az is, hogy véget vetünk a kapcsolatnak, az rendben van. Ezzel szemben, ha úgy állok hozzá, hogy „ez hosszú távra szól”, akkor ott van a félelem, hogy mi van, ha mégsem? Ha olyan problémáink lesznek, amiket nem tudunk megoldani, és véget ér a kapcsolatunk, az kudarc. Ezt pedig nem akarjuk. Elbukni. Helyette inkább biztonsági játékot űzünk, hiszen, ha nem mászunk magasra, nem is eshetünk olyan nagyot. Ennek érdekében pedig hajlandóak vagyunk lemondani azokról a csodákról is, amikor odafent várhatnak ránk.

A se veled, se nélküled kapcsolatok hátterében sokszor megtalálható az a fajta elköteleződési krízis is, ami egy állandó gondolatot rak az emberek fejébe: de mi van, ha lenne jobb? Ha találnék olyan párt, akinek még annyi idegesítő tulajdonsága sincs, mint neki? Vagy szebb lenne, okosabb, gazdagabb, rugalmasabb, világlátottabb? Ezek a kétségek pedig időről-időre elbizonytalaníthatnak, létrehozva akár egy yo-yo kapcsolati dinamikát is. Érdemes ilyenkor is szem előtt tartani, hogy a tökéletes partner, akit megálmodunk, vagy akit a filmekben látunk, nem létezik. Mindenkinek lesznek olyan tulajdonságai, amiket kevésbé szeretünk, mint ahogy nekünk is vannak olyanok, amiket a párunk kevésbé szeret bennünk. Az „elég jó” elve itt is kiindulási alap lehet!

Ha azon kapjuk magunkat, hogy újra és újra yo-yozunk a kapcsolatainkban, érdemes erre elkezdeni tudatos figyelmet fordítani. A saját önismeret fejlesztése, működésmódunk megfigyelése és szemléletmódunk tudatos változtatása sokat segíthet. Ha úgy érezzük, nem birkózunk meg vele, akár szakember segítségét is igénybevehetjük.

Tamás-Zaka Dóra
Tamás-Zaka Dóra
Tamás-Zaka Dóra vagyok, tanácsadó szakpszichológus, képzésben lévő pár-és családterapeuta. Munkámat részben egy Pedagógiai Szakszolgálatnál, részben a kolléganőmmel megálmodott Relation-Ship pár-és családterápiás szolgáltatás keretein belül végzem. Szakmai szemléletmódom alapvetően a rendszerszemléletre épül: arra, hogy mindannyian hatással vagyunk a környezetünkben élőkre. Fontosnak tartom továbbá a pszichoedukációt, és szeretném, ha idővel a pszichológushoz járás nem járna stigmatizáltsággal, hanem a tudatos és önreflektív élet egyik mutatója lehetne.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A nárcisztikus szülő gyermeke örökké a „nem elég jóság” árnyékában élhet – 5 jel, hogy felismerd

„Ha egy mondatban kellene jellemeznem, milyen érzés egy ilyen örömgyilkos édesanyával élni egy életet, akkor annyit mondanék, hogy olyan, mintha rátett volna a hátadra...

Gázlángozás – A manipulációs stratégia, mely eléri, hogy őrültnek gondold magad

„Oh, ugyan már! Soha nem mondtam ilyet! Csak túlságosan érzékeny vagy. Nem tudom, hogy miért csinálsz akkora ügyet ebből…” – ha ismerősek ezek a...