Közös kassza, vagy ne nyúljunk egymás zsebébe? – Pénzügyek egy párkapcsolatban

Párokkal dolgozva rengetegszer azt látom, hogy a legtöbb konfliktusuk a szexualitás, a házimunka és a pénz témái köré csoportosul. Van bennük persze valami közös, ez pedig nem más, mint a kommunikáció. Hogy tudnak-e, és ha igen, akkor hogyan tudnak beszélni ezekről a kérdésekről? Jutnak-e előrébb benne? Találnak-e kompromisszumot? Ki tudják-e fejezni igényeiket, szükségleteiket, vágyaikat?

Ha igen, jó úton járnak, ugyanakkor valahogy a pénz téma sokak számára nagy akadályt jelent. Vannak, akik azt gondolják, egyértelmű, hogyan bánnak a pénzzel, nem is kell erről szót ejteni párkapcsolaton belül. Pedig ez a legkevésbé sincs így! Mindannyian mást hozunk a származási családunkból, ez pedig meghatározza, mi magunk hogyan tudunk, vagy éppen akarunk bánni a pénzzel. Fontos látni azt is, hogy az, hogy beszélünk róla egy kapcsolatnak már viszonylag a kezdeti időszakában, nem jelenti, hogy teljesen fel kell tárni az anyagi helyzetünket a másik felé. Sokkal fontosabb az, hogy az alapokat lefektessük, mint, hogy konkrét számokat hozzunk egymás tudtára. Például, hogy mi van a fejünkben arról, milyen gyakorisággal engedjük meg magunknak, hogy étterembe járjunk, mik a nyaralási szokásaink, hogyan menedzseljük a havi kiadásainkat. Ez már egészen a kapcsolat elején fontos, például nem mindegy, hogyan tervezünk a randevúzás időszakában, milyen programok jöhetnek szóba, és olyankor hogyan osztozunk a költségeken. Ha az egyik fél megengedheti magának, hogy bizonyos színvonalú éttermekbe járjon, és fontos számára, hogy a másik vállalja a részét ezekben a programokban anyagilag, akkor, ha nem egyeztetnek a másik anyagi lehetőségeiről, könnyen előállhatnak kényelmetlen helyzetek. Később pedig nyilvánvalóan, eljöhet a pont, amikor fontosak lesznek a számok is, például, ha valamilyen közös, nagyobb befektetést vagy beruházást tervezünk, de a kapcsolat elején nem kell ilyen mélységekig menni, helyette érdemes az arany középutat megkeresni.

A pénzügyekhez való viszonyunk számos egyéb témakört is magában foglal. A pénz keresése, kezelése, beosztása mind-mind messzire mutató kérdésekhez, döntésekhez vezetnek. Hiszen ez befolyásolhatja például, hogy mekkora kontrollunk van az adott viszonyon belül, vagy éppen mennyire vagyunk kiszolgáltatottak, ahogy azt is, milyen szerepekkel, feladatokkal bírunk. Ezért fontos, hogy már a kapcsolat felé való elköteleződés idején tisztázzuk, hogyan is lesz vagy éppen nem lesz ebben a kapcsolatban a közös kassza. Megeshet, hogy a pénz körüli konfliktusok hátterében az általános viszonyulásokban található különbség áll: mi a fontosabb, hogy élvezzük a mát, vagy az, hogy a jövőnk felé fordulva éljük a jelenünket is?

A Philip Zimbardo által megkülönböztetett időperspektívák, amelyek megmutatják, ránk melyik viszonyulás a legjellemzőbb, ebben a kérdésben is befolyásolóak lehetnek. A jelenhedonista az itt-és-most élvezetét, a vágyak azonnali kielégülését tartja szem előtt, így az anyagi döntéseiben is inkább az aktuális bevétel-kiadás aránya számít. Ezzel szemben a jövőorientált időperspektívájúak céltudatosak, tervezők, inkább ma lemondanak dolgokról a holnapért. Ez pedig a spórolás, takarékoskodás felé visz anyagilag. A jó hír, hogy az időperspektívák is összeegyeztetőek egymással, sőt! Egy olyan kapcsolatban, ahol a példa szerinti felállás van, még egy szép egyensúly is kialakítható: tudják egymást segíteni abban, hogy a tőlük idegenebb mód felé is nyissanak.

Ha közös kasszára adjuk a fejünket, annak is számtalan módja lehet. Sőt, valójában lehet úgy is közös, hogy fizikailag elkülönül. Aminek nagy jelentősége van, az az, hogy tisztázzuk, pontosan mit is értünk ez alatt. Vannak, akik közös bankszámlát nyitnak, vagy egyikük számlája mellé társkártyát igényelve használják azt együtt, ilyenkor minden bejövő pénz fizikailag is egy helyen lehet, nem kérdés, hogy miből költenek. Vannak azonban ezzel is nehézségek, például, hogyan vesznek egymásnak meglepetés ajándékot, ha a másik éppúgy látja az összes költést? Vannak, akik számára ez idegen módszer, éppen ezért végtelen számú kreatív lehetőséggel találkoztam már a munkám során.

A havi jövedelem arányát alapul vevő megállapodás, vagy az egyforma összeg közössé tétele is működőképes lehet, ezek mellett gyakran a fennmaradó rész olyan, ami teljességgel privát. Ez egy kompromisszumnak tekinthető, ugyanakkor magában foglalja annak a veszélyét, hogy félreértjük, akkor pontosan mire is szánjuk a közös, és mire a privát pénzünket. Az tiszta sor, hogy a rezsi, és a bevásárlások a közösből mennek, de mi van akkor, az egyik fél magának vásárol sportfelszerelést, ruhát, kozmetikumokat, esetleg megy el a barátaival bulizni? Azok a költségek a közöst terhelik? Ha igen, akkor hogy lesz az arányos a másik felé? Ha számunkra fontos az egyenlőség, vagy egy előre megállapodott százalék szerinti bevonódás, akkor ez folyamatos költség-monitorozást igényel, ami fárasztó lehet. Mindezek mellett hallani olyan párokról is, akik nagyjából, érzés szerint fizetik a költségeiket, nem számolják, hogy az mennyire kiegyenlített, és ezt így jól működőnek érzik. Érdemes hangsúlyt fektetni arra is, hogy egyeztessünk a rövid és hosszú távú céljainkról, amelyek az anyagi helyzetünket is érintik. Klasszikusan ilyen kérdések a saját ingatlan, és a gyermekvállalás, amelyek előtt feltétlenül szükséges tisztázni a kapcsolaton belül pénzügyi kérdéseket.

Azt kell, hogy mondjam, látok külső szemmel kissé kaotikusnak tűnő rendszert, ami ennek ellenére jól működik, és olyat is, ami látszólag jól szabályozott, mégsem funkcionál úgy, ahogy azt a pár tagjai szeretnék. Úgy tűnik, nincs tehát egy jó megoldás arra, ahogy a pénzügyeket kezelni kellene egy párkapcsolaton belül. Van, akinek a külön kassza, másoknak a közös kassza válik be. Valakinek fontos a transzparencia, mert az ad biztonságot, más szereti inkább megőrizni ebben a privát szféráját. Egyik sem jobb a másiknál, egészen addig, amíg a pár két tagja egyet tud érteni abban, ahogy ők ezt csinálják. Ami fontos, hogy merjünk beszélni róla, próbálgassunk különböző alternatívákat és adjunk hangot annak, ha valamelyikről úgy érezzük, nem működik, nem kielégítő számunkra. Elképzelhető, hogy lesznek ebben konfliktusok, érdemes ezekre úgy tekinteni, mint arra vonatkozó jelzések, hogy gondoljuk újra az aktuális rendszert!

Tamás-Zaka Dóra
Tamás-Zaka Dóra
Tamás-Zaka Dóra vagyok, tanácsadó szakpszichológus, képzésben lévő pár-és családterapeuta. Munkámat részben egy Pedagógiai Szakszolgálatnál, részben a kolléganőmmel megálmodott Relation-Ship pár-és családterápiás szolgáltatás keretein belül végzem. Szakmai szemléletmódom alapvetően a rendszerszemléletre épül: arra, hogy mindannyian hatással vagyunk a környezetünkben élőkre. Fontosnak tartom továbbá a pszichoedukációt, és szeretném, ha idővel a pszichológushoz járás nem járna stigmatizáltsággal, hanem a tudatos és önreflektív élet egyik mutatója lehetne.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

Ő nem bánt, csak “nem bírod a kritikát” – Egy nárcisztikus kapcsolatról röviden

Könnyű minden szörnyű párkapcsolatért a másik felet valamilyen elmebetegséggel megbélyegezni. Szeretjük azt gondolni, hogy a rossz dolgok nem a mi hibánkból történnek. Ismerőseim például...

Lelkünk sorozatgyilkosai, a hűtlenek

Küldött egy e-mailt a főszerkesztőm, hogy szeretné, ha írnék egy cikket a hűtlenségről.” Menne, van valami véleményed a témáról?”  Viccelsz ??!!!! - kérdeztem -...