A gyermekkorban átélt szexuális abúzusnak nincs elévülési ideje: évtizedekkel később is hat, megmérgezi a felnőtt párkapcsolatokat, lerombolja az önértékelést, sőt meghatározhatja még a munkahelyi karriert is.
Miért van mégis az, hogy sokan nem csak, hogy nem fordulnak segítségért, hogyettől a tehertől megszabaduljanak, de megőrzik a titkukat egészen a sírig? Ennek – általában a molesztálással kapcsolatos mítoszoknak “köszönhetően” – több oka is van.
Sokan azt hiszik, csak az számít szexuális bántalmazásnak, amelyet fizikailag elkövetnek ellenük, pedig a molesztálás nem egyenlő a nemi erőszakkal. Abúzus már az is, amikor egy felnőtt leskelődik a gyermek után a fürdőszobában. Vagy pornót néz a jelenlétében. Esetleg “illetlen” fotókat mutat a gyereknek, vagy ruhában simogatja, intim testrészeinél.
Téves az a feltevés is, hogy gyermekek ellen csakis felnőtt követhet el abúzust: a báty, vagy egy nagyobb szomszéd gyerek közeledése is molesztálás!
Az is áldozat, akit megérintenek, és az is, akivel megérintetnek bizonyos intim testrészeket, tehát a petting, az orális érintések szintén kimerítik a szexuális bántalmazás fogalmát.
A szégyen és az elhallgattatás (“El ne mondd senkinek, legyen ez a mi titkunk!”) is közrejátszik abban, hogy az áldozatok még felnőtt korban sem tudnak és/vagy akarnak beszélni az őket ért támadásról.
Sokan csak úgy tudják túlélni a lelki terheket, ha felmentik magukban a támadót: megmagyarázzák maguknak, hogy amit átéltek, az nem is igazi molesztálás, és, hogy – mivel sokszor csak nagyon homályos emlékképeik vannak az esetről – tulajdonképpen a nagy része csak a képzeletük szüleménye, vagy túlzása.
Fontos tehát leszögeznünk:
nem csak az számít szexuális abúzusnak, amely nemi erőszakban ölt testet. Gyógyítani való sebet okoz minden idősebb gyermek vagy felnőtt személy intim közeledése, erotikus viselkedésre való buzdítása, pornográf tartalmak együtt nézése. A sebeket pedig hosszú, türelmes munkával, szakember bevonásával lehet meggyógyítani.
fotó: Pinterest