Bár a karácsony a meghittség, az együttlét, a béke és a lecsendesedés ünnepe, a hazánkban és külföldön elvégzett felmérések is azt támasztják alá, hogy az emberek 80%-a stresszforrásként éli meg az ünnepet és az arra való készülődést. Hogyan léphetünk túl azon, ha nem tökéletes a halászlé, ha megrepedt a bejgli vagy ha nem találtunk el egy ajándékot? A karácsony megélésében igencsak nagy szerepet játszik az, milyen szemléletmóddal érkezünk meg az ünnepi hangulatba, így jöjjön néhány tipp, mely abban segíthet, hogy kevésbé teljenek stresszesen az ünnepek.
Eszeveszett rohangálás a boltokban a tökéletes ajándék után, aggódás a pénzköltésen, sürgés-forgás a konyhában, hogy elég emlékezetes (és Instagram-kompatibilis) legyen a karácsonyi menüsor… És közben feltesszük-e magunknak a kérdést, hogy valóban erre vágyunk-e?
Azt gondolom, mindannyian beleesünk a fenti példák valamelyikébe, és valljuk be, nem könnyű a társadalmi (és marketing) nyomásnak ellenállni, ám, ha szeretnénk egy kicsit változtatni és nyugodtabban ünnepelni, akkor a következő tippek és azok gyakorlása segíthet.
Nem attól lesz maradandó, ha tökéletes
Szeretnék megdönteni egy tévhitet: a legkevésbé attól lesz valami emlékezetes, ha minden tökéletesre sikerül. Lehet, hogy szuper képek fognak készülni a fáról, a menüről, az ajándékokról, de a tökéletességtől várt hatás hosszútávon el fog maradni. Ugyanis az emberek sokkal többször idéznek fel olyan eseményeket, pillanatokat, amik valamilyen módon váratlanok voltak (akár pozitív, akár negatív formában), amik nem úgy sikerültek, ahogy azt vártuk, de utólag jókat lehet nevetni rajtuk. Kinek ne lenne olyan emléke, amikor eldőlt a karácsonyfa, vagy amikor ugyanazt az ajándékot vettük többen is a másiknak? Próbáljuk meg erre emlékeztetni magunkat, amikor elégedetlenek, feszültek leszünk valami miatt, amit másképp terveztünk, hogy ettől lesz az élmény igazán valódi, emberi, maradandó.
Koncentráljunk arra, ami a legtöbbet adja hozzá az ünnephez
Próbáljuk meg meghatározni, mi az, amit a leginkább szeretünk a karácsonyban és a készülődésben: ami segít a kikapcsolódásban, ami feltölt, ami meghozza a meghittség érzését és ami nélkül számunkra nem ünnep az ünnep. Ez lehet a sütés-főzés, az ajándékozás vagy az adományozás, a családdal együtt töltött idő vagy egy kis befelé figyelés, öngondoskodás is. Ha megvan, számunkra mi az, ami pozitív érzéseket hoz, igyekezzünk erre fókuszálni, s ebből minél többet beiktatni az ünnepi időszakba. Ami pedig inkább frusztrációt, stresszt jelent, azt engedjük el vagy csökkentsük minimálisra.
Engedjük meg magunknak az elvárásoktól való elszakadást
Az előző ponthoz csatlakozva: ha meghatároztuk, mire van igényünk, merjük elengedni azt, ami csak egy újabb kötelességként, elvárásként jelenik meg bennünk. Az év során jó párszor meg kell feszülnünk, hogy a munkahelyi és egyéb életterületeinken megfogalmazott elvárásoknak, illetve saját céljainknak is megfeleljünk, így megérdemlünk az év végén néhány napot, amikor mindezeket elengedhetjük, s arra figyelhetünk, ami igazán jóleső számunkra. Mi történik, ha idén nem készítünk sokfogásos menüsort? Ha eggyel kevesebb féle süteményből választhatnak szeretteink? Ha nem tudjuk kitakarítani a teljes lakást? Ha a megfeszülés helyett bekuckózunk és megnézünk egy jó filmet vagy társasozunk egyet közösen? Tudom, nehéz eltérni a hagyományoktól, amiket mindannyian megszoktunk, s amit már-már alapbeállításként kezelünk – ha tavaly volt mákos és diós bejgli is, akkor idén is kell lennie mindkettőnek… Érdemes azonban időnként újratervezni és mindebből azt sem kihagyni, mire van kapacitásunk, mi az, ami még jó érzéseket ad az ünnephez és hol van az a határ, amit már nem érdemes átlépni, mert frusztrációt vált ki.
Gyakoroljuk az elfogadó hozzáállást
… ne csak önmagunk, de mások felé is. Tartsuk tiszteletben a másik határait, igényeit és fogadjuk el, ha nem minden a tervek szerint alakul. Ahhoz, hogy az elvárásoktól való elszakadást meg tudjuk élni, az egymás felé mutatott elfogadó attitűd is elengedhetetlen.
Merjünk nemet mondani?!
Elérkeztünk az egyik legnehezebb ponthoz, ugyanis itt kapja a legnagyobb szerepet a másoknak való megfelelés. Pedig az igények megfogalmazásánál biztos, hogy van olyan, akinek szükség lenne a nemet mondásra is ahhoz, hogy stresszmentesebb legyen számára az ünnep. Legyen szó egy családi eseményen való részvételről, ajándékozásról, az ünnepi menü elkészítéséről… szinte mindannyiunk számára vannak olyan tényezők a karácsony kapcsán, melyekről legszívesebben lemondanánk. Érdemes feltenni azt a kérdést, hogy miről szeretnénk, hogy szóljon a karácsony?
Ha ilyenkor adódik lehetőségünk a család apraja-nagyjával találkozni, és számunkra az a fontos, hogy együtt töltsünk időt, mert erre például az év többi részében kevesebb lehetőségünk van, akkor érdemes a kevésbé kedvelt részeken is túllendülni. Ha viszont inkább lecsendesedésre vágyunk és úgy érezzük, egyes események vagy tevékenységek ehhez kevésbé járulnak hozzá, akkor megpróbálhatunk nemet mondani, hiszen mindehhez jogunk van. A saját bűntudat-érzésünkön is segíthetünk a nemet mondás kapcsán, ha átgondoljuk, mit szeretnénk, mi legyen fókuszban a karácsony kapcsán. Ráadásul ha nemet mondunk valamire (akár egy családi összejövetelre), akkor nem kell, hogy ez egy végleges ’nem’ legyen: megbeszélhetünk egy másik alkalmat vagy alternatívát az együtt töltött időre.
Végül, de nem utolsósorban, tegyük fel magunknak a kérdést: mitől tudunk még több ünnepet és meghittséget csempészni a karácsonyba?
Szeretetteljes, feltöltődésben, kedves pillanatokban, elfogadásban és törődésben gazdag ünnepeket kívánunk Olvasóinknak!