Amióta a szerelem fogalma létezik, azóta létezik a szívfájdalom fogalma is. A szakítás számtalan érzelmet hoz magával, mivel veszteséget jelent – a társ és a közös jövővel kapcsolatos elvárások elvesztését. Amikor tehát egy kapcsolat véget ér ilyen vagy olyan okok miatt, először is nagyon fontos, hogy kifejezzük saját magunk felé az együttérzésünket. A szorongással való megküzdésben és a továbblépésben is sokat segíthet, ha ilyenkor ránézünk arra, hogy hogyan értelmezzük a szakításunk történetét, miközben megpróbálunk ítélkezésmentesen tanúja lenni az érzéseinknek, tapasztalatainknak.
Különösen gyötrelmes lehet, ha egy kapcsolat a fellángolás fázisában ér véget, hiszen az udvarlás és a szerelembe esés korai szakaszában megváltozik az agyunk kémiája. Az olyan vegyi anyagok, mint az adrenalin, a dopamin és a noradrenalin elárasztják a szervezetet, fokozva az éberséget és a boldogságérzetet, és arra késztetnek, hogy megszállottan rajongjunk a kedvesünkért, tökéletesnek lássuk őt, és vágyunk arra, hogy minél több időt töltsünk el együtt. Ezért szakítás után belátható, hogy a test, az elme, a szív és a lelek is azért kiált, hogy újra együtt lehessünk a másikkal. Fontos ilyenkor tudatosítani azt, hogy elfogadjuk, hogy időbe telhet, amíg az agyunk kémiája megtalálja az új egyensúlyt.
Egy szakítás után jelentős veszteséget gyászolunk – egy szerelem elvesztését. Az olyan fizikai tünetek, mint a szédülés, a fáradtság és az álmatlanság a gyász normális részei. Ugyanígy a mély vágyakozás, a könnyek és a merengés azon, hogy „mi lehetett volna”. A gyász egy szükséges folyamat, amelynek során lehetőségünk nyílik arra, hogy megbékéljünk a ténnyel, és elkezdjünk alkalmazkodni ahhoz, ami itt és most van a jelenünkben. Legyünk türelmesek magunkkal, hiszen az alkalmazkodás nem fog egyik napról a másikra menni. Ez egy folyamat, ami kinek hosszabb lesz, kinek esetlegesen rövidebb, így fontos, hogy ne sürgessük magunkat, ez mindenkinél egyedi.
Fontos továbbá, hogy ne idealizáljuk a kapcsolatot. Bár attól félhetünk, hogy „nem fogunk még egyszer így szeretni”, talán segíthet, ha nem felejtjük el, hogy nincs olyan, hogy „tökéletes kapcsolat”. Sőt, ha képesek lettetek volna hosszútávú partnerségre berendezkedni egymással, az agyatok kémiája megnyugodott volna, és tisztábban láthattátok volna egymást és a kapcsolatot is.
Gyakorold, hogy ítélkezés nélkül legyél tanúja a szorongató gondolataidnak. Lehet, hogy azt gondolod: „Nem fogok még egyszer így szeretni. Nem tudom ezt elfogadni, ez olyan igazságtalan.” Egyszerűen csak figyeld meg ezeket a gondolatokat, ahogy áthaladnak az elméden. Ne ragaszkodj hozzájuk, mint igazakhoz, és ne is próbáld meg elűzni őket, mert mindkét lehetőség csak még nagyobb ragaszkodást idéz elő, hiszen egy újabb adag érzelmi súlyt adsz nekik. Ehelyett hagyd, hogy a nyomasztó gondolatok átfussanak az elméden, és légy figyelmes a jelen pillanatra.
Ha egy egyoldalú szakítás történt és váratlanul érintett, bár nemesnek tűnhet az alábbi kijelentés, hogy „nem akar hamis reményeket kelteni benned vagy elhúzni a dolgokat”, a másik tette mégis piros zászlót jelenthet a számodra. Miért? Azért, mert nem volt lehetőségetek arra, hogy közösen átbeszéljétek az esetleges problémákat, feltárjátok azt, hogy mi nem működött a kapcsolatotokban. Ezekre a fontos törekvésekre se hely se idő nem lett biztosítva a kapcsolódás során. Ezen érdemes elgondolkodni és tanulni belőle, hogy hogyan és miképpen érdemes úgy kilépni egy másik ember életéből, hogy azzal ne okozzunk se magunknak, se a másiknak még a szakításon kívül is plusz sebeket.
Végül, de nem utolsó sorban nem kell „túltenned magad rajta”. Mindig is szeretettel gondolhatsz a volt párodra, és kívánhatod neki a legjobbat, amit az élet nyújtani tud számára. Idővel, ahogy érzelmileg elérhetőbbé és nyitottabbá válsz, a fókuszod egyre inkább a jelenben lesz és természetesen a jövőre és az általad valóban vágyott élet megteremtésére fog áthelyeződni.