Ha nem tudom megfelelően elkészíteni, inkább el sem kezdem. A 90% nem elég jó, én csak a 100%-al vagyok elégedett. Ismerősek ezek a mondatok? Eredményorientált társadalmunkban a perfekcionizmus egyre inkább össze van mosva a kemény munkával, és legtöbbször elismerően bólogatnak nekünk, amikor megemlítjük, maximalisták vagyunk.
Természetesen az igényes, minőségi munkavégzés az életünk bármely területén értékkel bír, ám a perfekcionista személyiség olyan módon működik, amely nagyon sokszor okoz számára szorongást, frusztrációt, érzelmi nehézséget.
Elvárások csapdájában
A perfekcionista egyén nem fogadja el a hibázást, mindent tökéletesen szeretne megcsinálni, és ha mégis hiba csúszik a gépezetbe, akkor erős lelkiismeretfurdalás, szorongás keríti hatalmába. A hibázás ugyanakkor természetes velejárója bármilyen folyamatnak, s nem is az a kérdés, hogy ez megtörténik-e, hanem sokkal inkább, hogy arra hogyan reagálunk.
A tökéletességre törekvő nehezen fogadja el a hiányosságait, éppen ezért rengeteg elvárást támaszt maga elé, sőt, egy idő után azt érezheti, hogy az egész élete egy elvárásrendszeren alapul, melynek nagy részét egyébként ő maga építi fel.
Ez a fajta működésmód különböző szinteken lehet jelen az életünkben, amennyiben érintettek vagyunk. A perfekcionizmus számos érzelmi nehézséggel jár, úgy mint a depresszió, a szorongás, sőt, szélsőséges esetekben még az öngyilkosság is felmerülhet, ha úgy érzik, nem tudnak megfelelni az elvárásoknak.
Szerethetőség a teljesítmény árnyékában
A perfekcionista személyiség gyakran összeköti a szerethetőséget az eredményekkel és a teljesítményekkel.
Úgy érzik, csak akkor elfogadhatók mások számára, ha maximális fordulatszámon teljesítenek, sőt, gyakran még akkor sem. Természetesen vannak olyan életterületeink, ahol a teljesítmény meghatározó (pl. a munkahelyünkön), mégis, emberi minőségünk nem kizárólag attól függ, hogyan teljesítünk, milyen eredményeket érünk el.
Módszerek a perfekcionizmus átkeretezéséhez
A következőkben szeretnék mutatni néhány módszert, melyek segíthetnek minket gondolkodásunk formálásában. Fontos azonban megemlíteni, hogy a tökéletességre törekvés különböző intenzitással lehet jelen az életünkben. Amennyiben úgy érezzük, nem tudjuk egyedül kezelni a helyzetet, hangulatunkra, mindennapjainkra erőteljesen rányomja a bélyegét ez a fajta beállítódás, ne féljünk szakembert felkeresni, mert a leghatékonyabban a terápiás folyamat segít átírni ezeket a mintákat.
Gyakoroljuk a feltétel nélküli szeretetet önmagunk felé is!
Milyen az, amikor valakit feltétel nélkül szeretünk? Nem állítunk felé elvárásokat, nem kizárólag adunk csak számára szeretetet, ha megcsinál egy feladatot, ha kitakarít, ha bevásárol stb. Jó esetben mindannyiunknak van ilyen ember az életében, akit képesek vagyunk önmagáért szeretni. Magunkat mi miatt tudjuk szeretni, ha a teljesítménytől és az eredményektől teljesen elvonatkoztatunk? Mik azok a tulajdonságaink, amelyek folyamatosan velünk vannak, és amik miatt szeretünk a saját bőrünkben lenni? Ha elsőre nehéz megválaszolni ezt a kérdést, akkor figyeljük meg magunkat néhány napon keresztül, és legyünk tudatosabbak arra nézve, hogy miért is jó saját magunkkal lenni. Az önelfogadás gyakorlása a perfekcionizmus egyik fontos ellenszere.
Írjuk át a „Mindent vagy semmit” típusú gondolkodást!
Gyakran gondoljuk úgy, hogy ha nem 100%-ot teljesítettünk valamiben, akkor elbuktunk. Azért esünk bele ebbe a gondolkodási mintába, mert agyunk egyszerűsíteni szeretne, és könnyebb a „fekete és a fehér” közül választani, mintsem a színpaletta különböző árnyalatait böngészni. Ezzel a gondolkodással azonban számos részlet felett szemet hunyunk. Anélkül is elérhetjük ugyanazokat a céljainkat, ha nem tökéletesen teljesítünk. Akkor is meglesz a nyelvvizsgánk, ha ’csak’ 85 %-ot teljesítünk a 100% helyett, ráadásul rengeteg plusz energiánk is megmarad, amit aggódásra és a túlzott megfelelésre fordítottunk azelőtt. A perfekcionizmust próbáljuk meg kicserélni kiválóságra, s nézzük meg az eredményét.
Definiáljuk újra a hibázást!
A kudarc elkerülése érdekében a perfekcionisták számos lehetőségre mondanak nemet, mert érzik, mennyire nehéz lenne abban tökéletesen megfelelni. Biztonsági játékot játszanak, azaz főként olyan projektekre, feladatokra bólintanak rá, melyekben tudják, hogy jól tudnak teljesíteni. Azonban ez a stratégia elfojtja a személyes fejlődést, és megakadályozza, hogy a perfekcionisták a lehető legteljesebb mértékben kiaknázzák képességeiket és kilépjenek a komfortzónájukból. A hibázás minden sikeres ember sajátja: Thomas Edison például sokszoros kísérletezése során nem úgy fogalmazott, hogy kudarcot vallott, hanem hogy talált 10.000 olyan megoldást, melyek nem működtek.
Első lépésként próbáljunk ki valamit, amiről úgy érezzük, a komfortzónánkból egy kissé kilóg, és gyakoroljuk a hibák elfogadását – és ezzel együtt élvezzük a személyes fejlődést!
Nem kell szemet hunynunk a hibáink felett, de lehetünk elfogadóbbak
A perfekcionista működésünk ’ellazítása’ nem azt jelenti, hogy innentől ignoráljuk a saját hibáinkat. A hibákból való tanulás a fejlődés alapköve, ám nem mindegy, hogy ezekre milyen érzelmi válaszokat adunk. Nem az a kérdés, hogy hibázunk-e életünk során, hanem hogy hogyan reagálunk rájuk. Figyeljük meg, a körülöttünk lévők hogyan reagálnak a hibákra? Mi az, ami segíthet számunkra, amikor őrlődni kezdünk, hogy könnyebb legyen elviselni ezt a helyzetet? Megküzdhetünk érzelmi és/vagy problémamegoldási alapon is: megbeszélhetjük az esetet másokkal, ventillálhatunk az érzelmeinkről vagy egyből felvázolhatunk megoldási javaslatokat, amiket akár azonnal, akár egy következő alkalommal használni tudunk. A másokkal való beszélgetés segíthet abban, hogy ne süllyedjünk bele a problémába és racionálisabban átláthassuk azt, a megoldásközpontú szemlélet, azaz a konkrét lépések megtétele pedig a szorongásunkat csökkentheti azzal, hogy egyből teszünk valamit.
Forrás: