Vajon befolyásolja-e a családi háttér és a környezet azt, hogy a serdülő deviáns viselkedést
mutasson? Avagy hogyan szocializál devianciára a család?
A család, mint elsődleges környezet
A gyermek születésétől kezdve a közvetlen családi környezet az, ami a legfontosabb szerepet tölti be az életében, egészen addig, amíg az iskoláskorba lépve fokozatosan át nem kezdik venni ezt a szerepet a kortársak. A család szocializálja őt, vagyis megtanítja azokra a normákra, amelyek a közösségben és a társadalomban uralkodnak, ugyanakkor a gyermek is aktívan alakítja a családot, a szüleit. Amíg ő ellesi a viselkedésmódokat, elsajátítja az értékrendet, és formálódik a személyisége a többiek által, addig a szülők megtanulják, hogyan is kell szülőnek lenni. Pontosabban, azt tanulják meg, hogyan kell annak a bizonyos gyermeknek a szülőjének lenni. Hiszen minden gyermek más, ezáltal más szülői hozzáállást igényel.
Jól mutatja ezt, hogy gyakran testvérek beszámolói is eltérnek arról, milyenek is az ő szüleik. A család tehát közvetlenül befolyásolja a gyermek fejlődését. Ebből következik, hogy a felnövő gyermek lelki egészsége nagyban függ a család megfelelő működésétől. Egy diszfunkcionális – tehát nem jól működő – családban a személyiség fejlődése akár olyan irányt is vehet, amely később alkalmazkodási zavarok formájában ölt testet.
A deviáns viselkedés
Deviáns viselkedésnek tekinthető az, amikor az egyén a közösség, vagy akár a teljes társadalom által elfogadott normákat rendszeresen megszegi, tehát például ön-és közveszélyes, vagy szembe megy a törvényekkel és gyakran megsérti azokat. Gondolhatunk itt akár a rendszeres alkohol-vagy drogfogyasztásra, de a lopásra, betörésre, rongálásra, sőt, akár a nemi erőszakra is. Mindezek mellett devianciának tekinthető az öngyilkosság is. Hogy miért? Az egyén szempontjából egyértelmű, ugyanakkor társadalmi szinten is megmutatkozik a negatív hatás. Ha egy közösségben az öngyilkosság elfogadott megküzdési módnak tekinthető, és elfogadjuk, hogy az emberek mintaadás és modellkövetés útján tanulnak egymástól, akkor ezek a cselekedetek hosszú távon nagy veszélyeket hordozhatnak magukban.
Hogy mi lehet a deviáns viselkedés oka? Nem vezethető vissza egyetlen okra, sokkal inkább úgy tekinthetünk rá, mint ami a szocializációs folyamat komplex zavarának eredménye. Ráadásul a különböző típusú devianciák összeadódnak: például a drogfogyasztás nagy anyagi teherrel jár, a függőség szintjén pedig ennek előteremtése létfontosságú, a megoldás ilyenkor gyakran a lopás. Mivel a család adja a gyermeknek a normarendszert, ami szerint él, kulcsfontosságú, hogy a szülőknél ez miként alakult. Azokban a családokban, ahol a szülők például alkoholbetegségben vagy egyéb szerfogyasztásban, esetleg bűnelkövetésben érintettek, ezek a tevékenységek adják a gyermeknek a normát.
Ez lesz a követendő példa, a minta, hiszen nem tudja, mi az, amit a társadalom többi része elfogadottnak tekint. Gyakran a közvetlen és tágabb környezet is eszerint él, így hosszú idő is eltelhet anélkül, hogy bárki felhívná a figyelmét a normától való eltérésre.
De persze nemcsak az eleve nehézségekkel küzdő családokban alakulhat ki a serdülőknél deviancia. A deviáns viselkedés lehet megoldási próbálkozás például a szülők között húzódó konfliktusokra, a válásra, anyagi nehézségekre, vagy akár a fiatal függetlenségi törekvéseinek korlátozására is.
Bármi, ami megingatja a fiatalban azt, hogy a család a támogatás színtere, alapot nyújthat a deviancia kialakulásának.
Az otthoni feszült légkör frusztrációt eredményez benne is, ami elől menekülési útvonalat nyújthatnak a szubkultúrák, amelyekben azonban rendkívül gyakoriak a különböző károsító viselkedések.
A család tehát sokféle okból eredményezheti a fiatalkorúvá váló gyermek deviáns
viselkedését. Ami közös mindegyikben: egy olyan légkör, amelyben a tagok nem érzik jól magukat, nincs családi béke és a tagok nem támogatják egymást. A jó hír, hogy a deviancia megjelenése egy hosszú távú folyamat eredménye, időszakos családi nehézségek még nem jelentik egyértelműen a kialakulását.
A lényeg, hogy lehetőségeinkhez képest, próbáljuk a családot egy olyan közeggé formálni, amely rugalmasan alkalmazkodik a változásokhoz, megteremtve így a biztonságot a fiatalkorúak számára is.
Képek forrása: Unsplash
Felhasznált irodalmak:
- Bagdy E. (1977). Családi szocializáció és személyiségzavarok. Budapest:
Tankönyvkiadó - Ranschburg J. (2010). A mélységből kiáltok. Depresszió, öngyilkosság és
kábítószer a serdülőkorban. Budapest: Saxum Kiadó