A nyár a gyerekek számára a szabadság, játék és élmények időszaka. Sokuknak ez az év legjobban várt része – amikor nem kell korán kelni, nincs házi feladat és minden napban ott a lehetőség valami izgalmasra. De vajon kinek miről szól még a nyár?
Sok szülőnek a június közepe nem a pihenés kezdetét, hanem egy újabb logisztikai kihívás rajtját jelenti. A nyári szünet hosszú – több mint két hónap –, miközben a szülők szabadsága legjobb esetben is néhány hét. Az iskolai strukturált hétköznapok hirtelen megszűnnek, de a munka és a mindennapi teendők nem tűnnek el vele együtt. Így alakul ki az az ellentmondásos helyzet, hogy a vakáció egyeseknek inkább túlélőüzemmódot, mintsem pihenést jelent.
A szülőkre, de elsősorban az anyákra jellemző mentális túlterheltség nyáron gyakran még erősebben jelentkezik. A rengeteg apró döntés, szervezés, előrelátás, felelősség: mit esznek a gyerekek, mikor ki vigyáz rájuk, lesz-e cipő a táborra, kell-e szúnyogriasztó, ki viszi őket, mikor dolgozom, mikor alszom úgy egyáltalán – én hol vagyok ebben az egészben?
A kérdés nem az, hogy hogyan szervezzük meg még hatékonyabban a nyarat. Sokkal inkább az: hogyan lehet úgy alakítani, hogy az nekünk is kikapcsolódás legyen?
Mire érdemes figyelni, hogy legyen benne feltöltődés is?
Először is: engedélyt kell adni magunknak a pihenésre. Ez nem mindig könnyű. A gondoskodásra épülő működésmód nem kapcsol ki automatikusan a tanévzáróval, és a „ha már szabadságon vagyunk, akkor az mindenképpen legyen hasznos és élményekkel teli” gondolat gyorsan uralkodóvá válik. Pedig nem baj, ha a gyerek néha unatkozik, nem baj, ha nem minden nap különleges. Az elég jó nyár nem tökéletes – hanem élhető, mindenki számára.
Érdemes már június elején megtervezni: mi az a 3-5 dolog, amit te, mint szülő szeretnél ebben a nyárban. Ez lehet akár apróság: olvasni egy könyvet, újra sportolni, egyedül elmenni fürdőzni, találkozni egy baráttal. Fontos, hogy ne csak kiszolgáló személyzetként legyél jelen, tedd be ezeket is a naptárba, különben könnyen háttérbe szorulnak majd.
Ha lehet, osszátok meg a heteket a másik szülővel, nagyszülőkkel, osztálytársak szüleivel vagy más segítőkkel: ki mikor vállalja a gyereket. Ha van lehetőség, ossz meg feladatokat is – nem mindent neked kell észben tartani.
Hasznos trükk lehet a csendes idő bevezetése. Ilyenkor mindenki a saját dolgával foglalkozik: olvas, pihen, rajzol, elmélyül valamiben. És te is: nem mosogatsz, nem pakolsz, nem intézkedsz – pihensz. A csendes idő nemcsak neked ajándék, hanem a gyerekednek is. Mert amikor nincs folyamatos inger és készen kapott program, akkor van tér arra, hogy beinduljon a belső világa. Akár az is rendben van, hogy unatkozik, ezáltal megtanul magával is lenni. Felfedezi mire vágyik, mi érdekli, mit tud kitalálni magának. A kreativitás, az önállóság és az önismeret nem a színes/szagos foglalkozásokon születik, hanem épp ezekben a tétlen, csöndes, látszólag semmitmondó percekben.
Egy gyereknek sokszor a legegyszerűbb dolgok a legnagyobb élmények: mezítláb menni a fűben, tovább fent maradni, este hosszabban játszani a játszótéren, együtt enni a dinnyét a teraszon. Ezek nem kerülnek sokba – de megadják, ami fontos: a közös jelenlétet.
Mi segíthet még?
Másik szülővel való kapcsolódás: egy közösség, egy online csoport, egy barátnő, akinek ugyanaz a nehézsége, mint ebben az időszakban neked.
A gyerekek nyara sokféle lehet. De az igazán fontos emlékek nem a programok sokaságában, hanem a légkörben, a kapcsolódásban, a hangulatban születnek. Egy kiegyensúlyozottabb, önmagára is figyelő szülő mellett nagyobb eséllyel születik meg az a nyár, amire mindannyian szívesen emlékszünk vissza.
Hennel Éva