„Minden szó lehet éles lőszer.
Vagy helyette inkább géz, és kötszer.”
/Kőházy F.)
Volt, hogy a szomszéd a gyerekeit, volt, hogy a bátyánk a feleségét, volt, hogy a főnök a kollégánkat. Sokszor láttuk, sokszor hallottuk. De nem szóltunk, csak csendben elfordítottuk a fejünket. Aztán olyan is volt, hogy minket. Egyszer, kétszer, ezerszer. De nem szóltunk és nem mentünk csak csendben tűrtünk és maradtunk. Vajon tudtuk-e, hogy érzelmileg bántalmaznak minket? És a másik vajon tudta-e, hogy szavaival és viselkedésével soha el nem múló sebeket ejt a lelkünkön? Bármelyik kérdésre is keressük a választ, fontos tisztáznunk, hogy mi az az érzelmi bántalmazás és mit tehetünk ellene.
Ha gyerekkorunkban nem értő figyelemmel fordultak felénk és nem úgy szerettek bennünket, ahogyan gyermeki énünknek arra szüksége volt, akkor később egyedül állva a világban, már serdülőként/felnőttként kell megkeresnünk a választ arra, hogy mi a valódi szeretet, milyen érzés igazán szeretve és elfogadva lenni és hogyan tudnánk a gyermekkorunk óta bennünk tátongó megmagyarázhatatlanul űrt kitölteni. A gyermekkori érzelmi elhanyagolás könnyen előrejelzője lehet annak, hogy felnőttként a kirekesztő, bántó viselkedést normálisként értelmezzük, hiszen korábbi szeretetkapcsolatainkban is ezt éltük meg.
A bántalmazó viselkedés fölött gyakran hunyunk szemet vagy igyekszünk azt elbagatellizálni, már csak azért is, mert olyan ritkán van, hogy egy bántalmazó ne rendelkezzen pozitív tulajdonságokkal is. Sőt, legtöbbször számos nagyon vonzó tulajdonsággal. A másik nehezítő körülmény, hogy sajnos a verbális és az érzelmi bántalmazás társadalmi megítélése a mai napig nem egyezik meg a fizikai bántalmazás megítélésével. Gondoljunk csak bele milyen alattomos zsákutca ez! Adott egy férj, egy jól szituált családfenntartó, aki a közösség aktív tagja, sportol, baráti összejöveteleket szervez és vasárnap a templomba viszi a családját. Ugyanez az ember hetente 2-3 alkalommal igencsak felönt a garatra, majd hazaérvén a feleségét szexuálisan abuzálja (értsd: úgy teremt szexuális kapcsolatot, ahogy azt a feleség nem akarja, rossz és fájdalmas neki). Mit gondolnánk erről a nőről, ha elmerné mondani, mit kell hetente többször átélnie? Talán nem úgy hangzik, és sokan mondják most magukban, hogy „háááát…”, pedig ez a napnál is világosabb: a férj fizikailag súlyosan bántalmazza a feleségét.
Nézzük most meg az érzelmi bántalmazás oldaláról! A példában említett férj a baráti, családi és céges összejöveteleken, a nagyszülők és gyerekek előtt, a boltban és az étteremben előszeretettel tesz negatív megjegyzést a feleségére mindenki előtt: „utálom, amikor így vihogsz”, „tényleg eszel még egy sütit?”, „a Te sülted soha nem sikerül ilyen jól”, „már megint szerencsétlenkedsz” stbstbstb. Mindezek mellé pedig számos nem-verbális jelzés is társul(hat). Azt gondolom, hogy mindenkinek beindult a fantáziája és bőven tudná folytatni a sort. Most mit gondolunk erről a párról?
Ilyen helyzetekben sokan megmagyarázzák maguknak az áldozatok (és sokszor a szemtanúk is), hogy „biztos nem úgy értette”, „tulajdonképpen jót akar”, „ő ilyen típus, nem rossz szándékkal mondta”. Legyen szó bármilyen kapcsolatról (szerelmi, baráti, családi, kollegiális) a szenvedő fél hiába érzi, hogy sérül a kapcsolatban, sokszor túlságosan fél megszakítani azt és sajnos egy erőteljes szégyenérzet is kapcsolódhat hozzá, ami gátolja az áldozatokat abban, hogy beszéljenek róla.
Az érzelmi bántalmazás néhány jele (ezek számos formában jelentkezhetnek):
Verbális becsmérlés és leértékelés: negatív kritika, gúnyolódás, megalázás
Izoláció: észrevétlenül elszigetelődik az áldozat a barátoktól, családtagoktól, szeretteidtől
Kontroll és manipuláció: a bántalmazó megpróbálja átvenni az irányítást, manipulálhat, a másik helyett dönt ezzel korlátozva az ő szabadságát
Megfélemlítés: fenyegetőzés, ijesztgetés, erőszakos viselkedés
Saját érzéseid, tapasztalataid elbagatellizálása: a bántalmazó alábecsüli a másik érzéseit, elhiteti, hogy téved, túlreagál vagy bűnbakká teszi: azt sugallja, hogy a bántalmazott az oka a bántalmazásnak
Szorongás és stressz: a bántalmazott hosszú távon szorongást, stresszt és lehangoltságot tapasztal, folyamatosan aggódik és bizonytalan, mert a másik a „támadások” kiszámíthatatlanul érkeznek a másik féltől
Meg kell említeni, hogy az érzelmi bántalmazásnak nem feltétlenül kell mindezen jeleket magába foglalnia. Az egyes esetek eltérőek lehetnek, és az érzelmi bántalmazásnak más formái is létezhetnek. Az érzelmi bántalmazás az egyik legnehezebben felismerhető bántalmazási forma, mert sokszor rejtett módon, akár a vicces fennhangon is jelentkezhet. Mint minden bántalmazási forma, ez is tönkreteszi az áldozat önbecsülését és megkérdőjelezi a valóság észlelését. Kutatási eredmények bizonyítják, hogy a fizikai és az érzelmi fájdalom ugyanazokat az agyterületet aktivizálják. Sokan azért ragadnak bent egy érzelmileg bántalmazó kapcsolatban, mert nem akarják elhinni, hogy ez valóban megtörténhet velük.
Vedd észre, ne tűrd el, kérj segítséget!