A fontos feladatok utolsó pillanatra hagyása, a halogatás jól ismert jelenség, ám ellentéte, az azonnaliságra törekvés is hasonlóképp káros lehet. Miért üthet vissza, ha mindent azonnal ki akarunk pipálni a feladatlistánkról?
Akár beismerjük, akár nem, mindannyian ismerjük a halogatás fogalmát: az utolsó pillanatig várunk, hogy utolérjük magunkat a sürgető feladatokkal, ami viszont gyakran nem megfelelő vagy hiányos munkához vezet. Az ellenszer – bár könnyebb mondani, mint megtenni – az lenne, hogy kezdjünk hozzá a feladatokhoz korábban, jóval a határidő előtt, hogy a munkánk a teljes potenciálunkat tükrözze. De vajon a halogatás legyőzése során lehet-e túl messzire menni?
David Rosenbaum, a Riverside-i Kaliforniai Egyetem pszichológiaprofesszora szerint igen, ő ugyanis annak a viselkedésnek a veszélyeit vizsgálta, amikor túl gyorsan belevetjük magunkat a feladatokba. Ez olyan felesleges erőfeszítéseket eredményezhet, amelyek egy kis tervezéssel elkerülhetők lennének – más szóval, a sietség pazarlással jár.
A türelem olykor tényleg rózsát terem
Szemben a halogatóval, aki esetleg másnapig érintetlenül hagyja az e-mailekkel teli postaládáját, az azonnaliságra törekvő egyén első dolga reggel, hogy elolvassa és megválaszolja őket. Még ha tudja is, hogy az e-mailek többsége jelentéktelen, akkor is úgy dönt, hogy a lehető leghamarabb átnézi őket. Bizonyos esetekben ez azt jelentheti, hogy kimerítjük azt az értékes energiát, amelyre később egy sürgősebb és/vagy fontosabb feladathoz lenne szükségünk.
De mi vezérli azokat, akik hamar belevetik magukat egy-egy feladatba? Rosenbaum szerint a legtöbb embernek nehéz ellenállnia a látszólag kis erőfeszítést jelentő feladatoknak. Ha valami azonnal elérhető, ösztönösen az a célunk, hogy megragadjuk azt. Amikor egyszerű, rövid távú feladatokat végzünk, gyakran arra gondolhatunk, hogy ha gyorsan elvégezhető a feladat, akkor miért ne eshetnénk túl rajta azonnal?
Az ’azonnaliság’ további hátulütője pedig hasonlóképp a halogatáshoz az, amikor a befejezéssel való sietségben az történik, hogy a munkát hiányosan vagy pontatlanul végezzük el. Másrészt, amikor csak az a célunk, hogy egy feladatot minél hamarabb letudjunk, előfordulhat, hogy nem gondoljuk át mélységeiben a megoldást, nem hagyunk időt arra, hogy érlelődjenek bennünk különféle megközelítések. Tehát elhamarkodott döntéseket hozunk annak érdekében, hogy a feladat eltűnjön a teendőink listájáról.
Olykor tehát bölcsebb döntés, ha tudomásul vesszük, hogy nem mindig az a legjobb, ha mindent a lehető leggyorsabban elintézünk. A megfontoltság rengeteg energiát spórolhat meg nekünk, sőt, van, hogy egy-egy feladat egy idő után magától megoldódik vagy jelentéktelenné válik. Természetesen az ’azonnaliságnak’ is vannak előnyei, de fontos, hogy megfelelő helyzetekben alkalmazzuk. Például, amikor a minőség kevésbé számít, a feladat vagy a teendő maga nem olyan nagy horderejű, vagy esetleg később lesz még lehetőségünk javítani rajta.
Felhasznált forrás:
https://www.bbc.com/worklife/article/20191219-how-to-be-more-efficient-stop-precrastinating