Az élet, akár egy vakáció: ha lehet, fókuszáljunk csakis a jó dolgokra, kerüljük el a fájdalmat és a negatív érzéseket, hiszen mi másért lenne érdemes élnünk, ha nem az élvezetekért? – vallaná egy hedonista. Az életünk véges, így szerezzünk hát annyi élményt és éljünk meg annyi élvezetet eközben, amennyit csak lehet. Miért tennénk ki magunkat a szenvedésnek és a nehézségeknek? A hedonista filozófia szerint minél nagyobb arányban élünk meg élvezetet a fájdalommal ellentétben, annál boldogabbak lehetünk. Na de így van-e ez valójában?
Ki ne szeretne mindig boldog lenni és folyamatosan élményeket szerezni? A hedonista beállítódású emberek szeretik nagykanállal enni az életet és céljuk, hogy halmozzák az élvezeteket. Mindez jól hangzik, ám önmagában a hedonizmus sajnos nem fogja kinyitni számunkra az örök boldogság kapuját. Pedig milyen jó lenne!
A boldogság összetettebb az élvezetek halmozásánál
A hedonista életmód egyik leggyakoribb hátulütője, hogy magával hoz egyfajta önzőséget, mivel a cél a saját igényeink, vágyaink megvalósítása. Gyakran a szélsőségesen hedonista egyének elhanyagolják kötelességeiket, kevésbé empatikusak másokkal és nem veszik számításba, milyen árat fizetnek saját vágyaik kielégítéséért. A hedonistákra mindemellett jellemző lehet az impulzivitás, a gátlástalanság, a folyamatos ingerkeresés és a következményekkel való törődés mellőzése.
A pozitív pszichológia azt vallja, hogy az, hogy élvezetekkel töltjük meg az életünket, még nem elegendő ahhoz, hogy az általános mentális jóllétünk alapját is képezze mindez. Van ugyanis jó pár egyéb tényező, ami a jóllétünk összetevőjét alkotja: például:
a jelentés és az értelem megtalálása a mindennapjainkban,
a pozitív kapcsolatok (amiket a hedonista szemlélet gyakran épp rombol),
a flow megélése a tevékenységek során,
a pozitív gondolkodás,
a teljesítmény/siker megtapasztalása,
a természettel való kapcsolódás,
mások segítése vagy épp saját magunk fejlesztése.
Önmagában az élvezet nem építi életünket
Ha mindenáron csak a pozitív élményekre és az élvezetekre koncentrálunk, akkor az könnyen magával hozhatja a toxikus pozitivitást, azaz, amikor próbáljuk magunktól távol tartani kellemetlenebb megéléseinket, érzéseinket, problémáinkat. Pedig egyikőnk életéből sem elvehetők a negatív tapasztalások, sőt, ami azt illeti, ezek éppen hogy építő jellegűek. Nem véletlen beszélhetünk például poszttraumás növekedésről, amikor valaki épp a traumái feldolgozásának mentén kezdi el megvalósítani önmagát, kezd kinyílni. Negatív megéléseink segítenek identitásunk formálásában, annak kialakításában, hogy mit is szeretnénk megvalósítani az életünkben és mik számunkra a fontos értékek. Viktor Frankl Holokauszt-túlélő pedig könyveiben arról ír, hogy a szenvedés során is találhat értelmet az ember.
Hosszútávon, kizárólag a hedonizmusban keresni a boldogságot ürességhez és értelmetlenség-érzéshez vezethet. Érdemes arra törekedni, hogy olyan tevékenységeket keressünk, melyekben lehetőségünk van megtapasztalni a flowt, melyek során tudunk másokhoz kapcsolódni és önmagunkat is fejleszteni. A boldog élet nem egyenlő a kizárólagos pozitív pillanatokkal és érzésekkel, sokkal inkább, fontos megtanulni integrálni, feldolgozni a kevésbé kellemes tapasztalatainkat is. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne tehetnénk aktívan azért, hogy minél több pozitív élményben és élvezetben legyen részünk.
Felhasznált forrás:
https://www.psychologytoday.com/us/blog/out-the-darkness/201708/why-hedonism-doesnt-lead-happiness