A rövid válasz a címben feltett kérdésre: mindenkinél különböző, mindenkinek mást jelent az ideális. De mitől függhet, hogy kinek mennyi együtt és külön töltött időre van szüksége? Hogyan alakul ez az arány annak függvényében, hogy éppen hol tartunk a kapcsolatban? És mit tehetünk az igényeink összehangolásáért?
Az első és legfontosabb dolog talán az, hogy egy jól működő párkapcsolat egyik alapelve, hogy vannak határaink és nem kell lemondanunk az egyéni szükségleteinkről és igényeinkről sem. A minőségi együtt töltött idő egy jó párkapcsolat egyik alappillére, ugyanakkor a külön töltött idő is rendkívül fontos. Kell, hogy a pár tagjainak külön is legyenek érdeklődési köreik, idejük arra, hogy átgondolják a történéseket, hogy reflektálni tudjanak az eseményekre, az érzéseikre, az igényeikre önállóan is. Először önmagunkhoz kell tudnunk jól kapcsolódni ahhoz, hogy aztán egymáshoz is megfelelően tudjunk viszonyulni.
Számos tényező határozhatja meg, hogy hogyan gondolkodunk a külön – és együtt töltött idő mennyiségéről, a következőkben nézzünk néhányat:
A ’nem lehetünk eleget együtt’-től a leválás igényéig
Először is, az együtt és külön töltött idő aránya eltérő lehet a különböző párkapcsolati szakaszokban. Az ismerkedés, a kapcsolat kialakítása során (szimbiózis fázisa) legszívesebben minden időnket a párunkkal töltenénk. Logikus is, hiszen még annyira friss és lángoló a szerelem, hogy mindebből az érzésből legszívesebben egy percet sem vesztegetnénk el. Így ebben az időszakban kevésbé jelenik meg a párokban a külön töltött időnek az igénye, vagy legalábbis nem olyan mértékben, ami konfliktushoz vezetne (illetve ilyenkor egyébként is kompromisszumkészebbek és megértőbbek vagyunk).
A következő párkapcsolati fázisban (differenciálódás szakasza) kezd felszállni a rózsaszín köd, azaz szép lassan beengedjük a különbségeket is, például észrevesszük a másik idegesítő szokásait. Ebben az időszakban gyakran jelennek meg konfliktusok, melyek azonban az összecsiszolódást segítik hosszabb távon. Az együtt töltött idő mennyisége kezd normalizálódni és a felek elkezdik visszarendezni határaikat.
A következő időszak (’gyakorlás’) kifejezetten az önmegvalósításról szól, tehát ilyenkor nagyobb szerephez jutnak a saját kedvelt tevékenységeink, a két fél saját baráti társasága. A kapcsolat egészsége szempontjából hosszú távon is fontos, hogy mindkét félnek legyenek saját érdeklődési körei, amiket akár a párjától függetlenül is tud élvezni. Ám természetesen ebben jó, ha ki tud alakulni egyfajta egyensúly, ami mindkét fél számára megfelelő. Azoknak a pároknak, akiknek ez sikerül, azok az utolsó, újraközeledés fázisában találhatják magukat. Itt már képesek vagyunk arra, hogy összehangoljuk a saját és a párunk szükségleteit és igényeit.
Személyiség és kötődési típus
A párkapcsolati szakaszokon túl az is befolyásolhatja, hogy kinek milyen arányokra van szüksége a külön és az együtt töltött idő tekintetében, hogy a felek milyen személyiségek. Egy introvertált személynek például általában több egyedül/külön töltött időre van szüksége, mint egy extrovertáltnak, mert ő így tud töltődni. Épp ezért egymás személyiségének megismerése is segíthet ennek megértésében és megfelelő összehangolásában.
Ezenkívül a kötődési stílus is kihathat az igényekre. Egy bizonytalanul kötődő személy például úgy érezheti, sosincs a másik elég közel, míg egy biztonságos kötődő a távolságot is jobban viseli.
Így hangolódhatunk egymásra
Először is, a legfontosabb, hogy párkapcsolatban ismerjük meg egymást és beszélgessünk a témáról, amikor aktuálissá válik. Fejezzük ki az igényeinket, gondolkodjunk arról, kinek mi lenne az ideális. Igyekezzük ezt minél inkább a konkrétumok szintjére lefordítani, azaz akár fel is oszthatjuk, mely napokat, estéket szeretnénk együtt tölteni vagy hogyan nézne ki egy ideális hétvégi program.
Gyakran, amikor felmerül konfliktusként, hogy nincs egyensúlyban a pár valamelyik tagjának az együtt és a külön töltött idő mennyisége, akkor nem is igazán mennyiségi, hanem sokkal inkább minőségi kérdésről van szó. Szóval érdemes lehet azt is körbejárni, hogy megfelelően töltjük-e el egymással az időt, s az mennyire valóban közös idő, nem csak egymás mellett levés.