Van, aki, ha arról hall, hogy egy pár életében nem működik jól a szex, azonnal kapcsolati okokra vezeti azt vissza: elkezdi megkeresni, hogy mi az, ami tudattalanul akadályozhatja, hol akad el, kinek melyik része nem kellemes esetleg, amin változtatni lehetne. Ez rendkívül fontos hozzáállás, ugyanakkor az ilyen nehézségeknél érdemes fontolóra venni egyéb szempontokat is, és komplex szemléletben gondolkodni a szexről. Ha így nézzük, a kapcsolati tényező mellett az érintett egyéni jellemzői és számos biológiai faktor is éppannyira szerepet játszhat az elakadásban.
A mentális betegségek diagnosztikai könyve tartalmaz egy külön fejezetet, ami a „Szexuális diszfunkciók” címet viseli. Eszerint tehát van olyan elakadás ezen a területen, amit kifejezetten diagnosztizálni lehet szakember által. A nőket érintő diagnózisok itt a vágy hiányára, az orgazmus hiányára és a fájdalmas behatolásra terjednek ki.
A vágy hiánya
A diagnózis megnevezése: női szexuális érdeklődés/készenlét zavar. Olyan esetben szokták ezt diagnosztizálni, amikor a nő valamilyen változást érzékel a szexualitásra vonatkozó vágyában a rá korábban jellemző szinthez képest. Fontos látni, hogy nem arról van szó, hogy pár hétig, amíg például extrém munkahelyi terhelés alatt áll, addig megváltozik ez a fajta vágy. Ez előfordulhat, ilyenkor idő- vagy energia hiányában átmenetileg csökkenhet a libidó, és ez valami olyan, ami nem feltétlenül okoz terhet az érintettnek. Annál azonban, aki már kimeríti a diagnosztikai kritériumokat, ez mindenképpen egy tartós, legalább fél éven át fennálló állapot, ami ráadásul őt magát is rosszul érinti. Diagnózist az kap, akinél legalább három megjelenik és 6 hónapig fenn is marad ezek közül:
- csökkent mértékben vagy egyáltalán nem érdeklődik a szexuális tevékenységek iránt
- nincsenek erotikus gondolatai, fantáziái vagy jóval kevesebb, mint korábban
- nem kezdeményez szexuális tevékenységet partnere fele, vagy az ő kezdeményezésére visszautasító választ ad
- ha megvalósul az együttlét, nagyobb százalékban éli meg azt, hogy nem igazán élvezi, kevés izgalmat él át
- az érintéseket, legyenek azok a test bármely területén, kevésbé éli meg intenzívnek, a felé érkező erotikus ingerekre (például felhívó jellegű üzenetekre, erotikus képekre és egyéb látványokra) nem reagál
A diagnózis még további differenciálást is lehetővé tesz, például jelölhető, hogy valakinél ez mindig is fennállt-e, mióta elkezdett aktívan szexuális életét élni, vagy esetleg volt olyan időszak, amikor megfelelő mértékű szexuális aktivitást élt meg. Jelölhető az is, hogy minden helyzetben megjelenik-e a nehézség, vagy csak bizonyos szituációkban, esetleg partnerek esetén jelentkezik-e. A szenvedés erősségétől függően jelölhető még a súlyosság is.
Az orgazmus hiánya
Legyünk körültekintőek, amikor erről a diagnózisról gondolkodunk. Teljesen természetes az, ha vannak olyan együttlétek vagy időszakok, amikor nem él át mindkét fél orgazmust. Sok mindentől függhet ez, akár az együttlét módjától is, de az aktuális stressz-szint vagy az együttlét körülményei mind-mind befolyással bírhatnak. Diagnosztizálható női orgazmus zavarról akkor beszélhetünk, ha a nő legalább fél éven keresztül arról számol be, hogy a szexuális tevékenységek több, mint 75%-ánál (tehát például 8 alkalomból legalább 6x) csökkent az orgazmussal kapcsolatos érzeteinek intenzitása, vagy orgazmust egyáltalán nem, nagyon ritkán vagy csak kifejezetten hosszú idő után él meg. Fontos kritérium továbbá az is, hogy ezek a tünetek az érintettet valóban negatívan érintik, és befolyásolják az ő jóllétét, esetleg kapcsolatának minőségét. A különféle jelölések a még pontosabb differenciáláshoz itt is megtehetők.
A fájdalmas behatolás
A diagnózis megnevezése: genitális-medencei fájdalom/behatolási zavar. Akkor adható, ha valakinél fájdalom jelentkezik a medencéjénél, vagy a szeméremtest-hüvely környékén, amikor a szexuális együttlét során hüvelyi behatolásra (vagy annak megkísérlésére) kerül sor. Az is már ok lehet a diagnózisra, ha ezzel a fájdalommal kapcsolatban erőteljes szorongás jelenik meg már az együttlét előtt, alatt, esetleg utána, illetve ide tartozik az is, ha az érintett a medencei izomzat intenzív feszüléséről számol be a behatolási kísérletek során. Egy-két fájdalmas alkalom még nem jelent diagnózist, ebben is fontos kritérium, hogy a jelenség hosszabb ideig (legalább fél évig) állandóan fennáll, vagy időről-időre visszatér.
A tünetek megjelenésének mindegyik diagnózis esetében több oka is lehet. Fontos látni, hogy amennyiben ezek visszavezethetők, például valamilyen erőteljes párkapcsolati zavarra (ami túlmutat a kisebb elakadásokon, például kimeríti már a bántalmazás, abúzus-kategóriát), vagy egyéb mentális vagy fizikai betegségre, gyógyszer mellékhatására, akkor az érintett nem kap ilyen diagnózist. Ezek a diagnózisok akkor szerepelnek, amikor nem áll fenn olyan egyéb tényező, ami okozhatja.
Ha tehát laikusként úgy gondoljuk, ok nélkül éljük meg ezeket a nehézségeket, vagy jelentkeztek tüneteink, akkor érdemes elindulni a kivizsgálás útján. Legyen szemünk ugyanakkor arra is, hogy attól még, hogy időnként úgy érezzük, nem tökéletes az szexuális életünk, nem feltétlenül van gond. A tökéletes szexuális élet éppúgy illúzió, mint a tökéletes párkapcsolat vagy a tökéletes szülőség. Ha elég jó, és többnyire elégedettek vagyunk vele, az már megfelelő! Ezzel együtt nem érdemes félvállról venni az elakadásokat sem, hiszen a megfelelően diagnosztizált zavar jobb, célzottabb segítséget kaphat!