Mihez kezdjek a belső ellenállásommal? – 5 lépés

Időnként mindannyian találkozunk a saját belső ellenállásunkkal egy-egy helyzet vagy feladat kapcsán. Úgy érezzük, nincs kedvünk vagy erőnk hozzá, képtelenek vagyunk belevágni, helyette halogatni kezdjük, találunk valami más, fontosabb elfoglaltságot. Meggyőzzük magunkat róla, hogy valójában nem az adott szituációval vagy teendővel van bajunk, egyszerűen csak úgy alakult, hogy még nem jutottunk hozzá. Sorra toljuk hátrébb a listánkon a feladatot, időben halasztgatjuk azt a bizonyos találkozót, amit nem igazán várunk. Persze, ettől rosszul érezhetjük magunkat, és jöhetnek a különféle önostorozó gondolatok: „még erre se vagyok képes”, „semmirekellő vagyok”, „nem vagyok elég erős, kitartó hozzá, hogy helyt álljak a feladataimban”. Legyünk elnézőek magunkkal! A belső ellenállás teljesen természetes, hogy része az életnek, sőt, időnként nagyon fontos jelzőfunkcióval is bír! Nem érdemes félvállról venni, sem ítélkezni felette, sokkal inkább hasznos komolyan górcső alá venni, és aktívan dolgozni vele! A munka egyes javaslatok szerint öt lépésből áll:

  1. lépés: Azonosítsd!

Az első lépés mindenképpen annak felismerése kell, hogy legyen, hogy az adott dologgal kapcsolatban belső ellenállást élünk át. Ez amiatt nehéz, mert sokszor nem magát az érzést leljük meg magunkban, hanem az kezd el feltűnni, hogy még mindig nem végeztük el azt a bizonyos teendőt vagy egyre csak halogatjuk, hogy találkozzunk valakivel, elmenjünk adott helyre vagy adott tevékenységet végezzünk. Kezdd el megfigyelni, hogy melyik az a pillanat, amikor a halasztás mellett döntesz. Csípd nyakon magad, és figyeld meg jól, mi is zajlik benned.

  1. lépés: Légy kíváncsi rá!

A második lépés az, hogy legyél rá kíváncsi, mi zajlik benned. Amikor azonosítod a pillanatot, amikor megjelenik, állj meg egy percre és gondold végig, hogy milyen érzés ez? Próbálj minél pontosabb kifejezést találni rá! Figyeld meg azt is, hol érzed a testedben? Mihez hasonlít? Szoktad máskor is ezt-így-itt érezni? Változik-e valamitől, például attól, ha tényleg elhalasztod a feladatot? Mi a fantáziád, mi történne, hogyan éreznéd magad akkor, ha nem halasztanád el, hanem azonnal nekifognál? Ezek az információk mind-mind nagy segítséget fognak nyújtani ahhoz, hogy aktívan tudj dolgozni a benned megjelenő ellenállással!

  1. lépés: Engedd meg magadnak!

Adj egy kis figyelmet ennek az ellenállásnak, ha már eddig bujkált benned. Éld meg, hogy ,,igen, én bizony most ellenállást érzek ezzel a feladattal, szituációval kapcsolatban’’. Ne akard megváltoztatni. Most ez van. Ellenben gondold végig, milyen ez neked? Hogy érzed magad tőle? Bűntudatod van? Esetleg megnyugtató, hogy nem kell megbirkóznod a feladattal? Vidd magaddal ezeket a válaszokat információként!

  1. lépés: Állítsd magad mellé!

Legyen a barátod, a szövetségesed, aki segít téged! Tekints rá úgy, mint ami fontos üzeneteket szolgáltat saját magadról és arról, hogyan is kapcsolódsz az adott dologhoz! Lehet például, hogy veszélyes lehetne rád nézve, a belső ellenállásod így fontos védelmi funkcióval bír. De az is lehet, hogy nagyon fontos neked, emiatt például kapcsolódik hozzá egy jó adag maximalizmus vagy perfekcionizmus, ami szintén nem enged közelebb kerülni hozzá. Ha erre jutsz, kezdd el magad tréningezni arra, hogyan tudsz elkezdeni közeledni az elvégzendő feladat, megélendő helyzet felé!

  1. lépés: Közeledj hozzá!

De tényleg csak közeledj! Nézd meg, milyen az neked, hogy tudomásul vetted az ellenállasodat, összebarátkoztál vele, mondhatni magad mellé állítottad, és most együtt, kézenfogva megpróbáltok közelíteni a teendőhöz, helyzethez. Elég csak az első lépést megtenni és megfigyelni magad! Lehet, hogy azzal, hogy nyílt teret adtál neki, már nem is igényel annyit! Kis lépésekben haladj, mindig csak a következő apró célt tűzd ki magad elé, és közben monitorozd folyamatosan, hogy érzed magad, és hogy is alakul a belső ellenállásod!

 

Forrás: https://zenhabits.net/resistless/

Tamás-Zaka Dóra
Tamás-Zaka Dóra
Tamás-Zaka Dóra vagyok, tanácsadó szakpszichológus, képzésben lévő pár-és családterapeuta. Munkámat részben egy Pedagógiai Szakszolgálatnál, részben a kolléganőmmel megálmodott Relation-Ship pár-és családterápiás szolgáltatás keretein belül végzem. Szakmai szemléletmódom alapvetően a rendszerszemléletre épül: arra, hogy mindannyian hatással vagyunk a környezetünkben élőkre. Fontosnak tartom továbbá a pszichoedukációt, és szeretném, ha idővel a pszichológushoz járás nem járna stigmatizáltsággal, hanem a tudatos és önreflektív élet egyik mutatója lehetne.

Népszerűek

Az öt legfontosabb dolog, amit Dr. Vekerdy Tamás tanított nekünk

1. Nem az teljesít majd igazán jól a "kemény, versengő, taposó" felnőttéletben, akit már gyerekkorában is "kemény, versengő, taposó" körülmények között neveltek. Éppen ellenkezőleg....

A mérgező emberek 5 leggyakoribb működése

Mindannyian ismerünk közelebbről vagy távolabbról olyan embert, aki rendre furcsa, nyomasztó érzést kelt bennünk, ráadásul erre sokszor csak akkor ébredünk rá, amikor már az...

Elszürkülni a másik mellett – Így marcangol szét lassan az érzelmi bántalmazás

A bántalmazás nem feltétlenül bántalmazásnak indul – intő jeleit egy kapcsolat elején olykor nehéznek tűnhet kiszűrni, és sokszor mire felszínre jön a másik „valódi...

A nárcisztikus szülő gyermeke örökké a „nem elég jóság” árnyékában élhet – 5 jel, hogy felismerd

„Ha egy mondatban kellene jellemeznem, milyen érzés egy ilyen örömgyilkos édesanyával élni egy életet, akkor annyit mondanék, hogy olyan, mintha rátett volna a hátadra...

Gázlángozás – A manipulációs stratégia, mely eléri, hogy őrültnek gondold magad

„Oh, ugyan már! Soha nem mondtam ilyet! Csak túlságosan érzékeny vagy. Nem tudom, hogy miért csinálsz akkora ügyet ebből…” – ha ismerősek ezek a...