Inkább hallgató vagy inkább a csevegő fél vagy egy beszélgetésben? Mennyire jellemző kapcsolataidban a kölcsönösség a kommunikáció során? Mitől lesz mindkét fél számára jó élmény egy társalgás, mire érdemes ehhez figyelnünk? Cikkünk elolvasása után tudatosabban lehetsz jelen a társalgások során, legyen szó közeli szeretteiddel vagy akár idegenekkel folytatott beszélgetésről.
Életünk során – ha csak nem kommunikációs területen dolgozunk – ritkán van lehetőségünk arra, hogy kommunikációs fejlesztést kapjunk (vagy egyáltalán visszajelzést a kommunikációnkról), pedig tulajdonképpen ez az egyik fontos alapja kapcsolódásaink minőségének. Az is előfordulhat, hogy kevésbé tekintünk rá tudatosan a beszélgetéseink dinamikájára, az abban megjelenő egyensúlyra, vagy épp annak a hiányára.
Arra biztatlak, gondold végig az alábbi kérdéseket:
Számodra mi jelenti a jó beszélgetést?
Általában milyen szerepet töltesz be egy társalgásban?
Mennyire könnyű vagy nehéz számodra másokkal megosztanod saját gondolataidat, érzelmeidet, véleményedet?
Mennyire könnyű vagy nehéz számodra meghallgatni a másik felet, hogy megértsd, megismerd a perspektíváját?
Összességében mennyire jellemző a kölcsönösség a kommunikáció során kapcsolataidban?
A fenti kérdéseket akár az egyes kapcsolataid mentén (pl. barátok, család, párkapcsolat, munkatársak, főnök stb.) különféleképpen is megválaszolhatod.
A belső egyensúly mint a kommunikáció minőségének fontos összetevője
Melanie Harth klinikai pszichológus szerint a sikeres kommunikáció kulcsa a belső érzelmi egyensúly: ahhoz, hogy egy sikeres beszélgetéshez megfelelő alapot tudjunk nyújtani, képesnek kell lennünk a saját érzelmeink szabályozására és a belső egyensúlyunk fenntartására. Ekkor tudunk ugyanis nyitottan fordulni a másik felé és befogadni az ő véleményét, gondolatait, perspektíváját is. Természetesen vannak olyan helyzetek, amikor érzelmileg felfokozott állapotban vagyunk (pl. valami váratlan dolog történt velünk, amit szeretnénk elmesélni), amikor nehéz ezt a belső egyensúlyt visszaállítani, azonban a fontos beszélgetéseket érdemes nyugodtabb állapotban elkezdeni.
Csillapítsd le magad!
Ha úgy érzed, olykor nehéz lecsillapítanod magad egy beszélgetés előtt vagy nehéz teljesen megérkezned, hogy a témára és a másik félre tudj hangolódni, érdemes elvégezni egy rövid gyakorlatot, ami segít ezekben a kihívásokban. Ahhoz, hogy a belső stabilitásunkat megteremtsük és aktív jelenlétet érjünk el egy beszélgetéshez, alkalmazhatunk egy rövid relaxációs gyakorlatot. Az egyik ilyen a léggömblégzés, amikor azt képzeljük, hogy a légzésünkkel különböző nagyságú léggömböket fújunk fel. Törekedj arra, hogy minél hosszabb legyen a belégzési fázis, tartsd benn a levegőt és aztán ‘engedd le a lufikat’ és kilégzésnél is lélegezz mélyeket. Néhányszor végezd el a gyakorlatot, egészen addig, míg azt nem érzed, kezdesz nyugodtabbá válni. A légzőgyakorlatok az egyik leghasznosabb eszköznek számítanak a stressz oldásában, segítségükkel nyugtathatjuk idegrendszerünket és megtanulhatunk tudatosabban a jelenre fókuszálni.
Ha belső nyugalommal és stabilitással vagyunk jelen egy beszélgetésben, hamarabb észrevesszük, amikor ideje átadni a szót és jobban ráérzünk a beszélgetés ritmusára is.
Tartsd mozgásban a libikókát!
Melanie Harth klinikai pszichológus azt javasolja, hogy ha hatékony beszélgetéseket szeretnénk folytatni, akkor törekedjünk arra, hogy beszélgetéseinkben folyamatosan adjuk-vegyük a szót, azaz a dinamika hasonlítson egy libikóka mozgásához.
Természetesen mesterséges hatást keltene, ha folyamatosan a tökéletes egyensúlyt keresnénk és van, amikor teljesen normális, hogy a másik dominálja a beszélgetés nagy részét. Ám létezik az a fajta egyensúlytalanság, melynek helye van (pl. amikor valaki elmagyaráz egy folyamatot valakinek/tudást ad át stb.), és van az a fajta egyensúlyból való kibillenés, ami hosszabb távon a kapcsolat minőségére is kihat (pl. amikor nem reflektálunk a másik mondanivalójára, amikor a másik szavába vágunk stb.).
Baráti-családi kapcsolatokban előfordul, hogy olykor csak arra van szükségünk, hogy ventilláljunk a bennünk zajló történésekről, és azok validálásra és megértésre találjanak, ám az egészséges kapcsolatok idővel egyensúlyba kerülnek, ahogy a hullámhegyek-völgyek során támogatjuk egymást.
A három leggyakoribb beszélgetőtárs típus
Ahogy arról már szó volt, beszélgetéseinkben különböző szerepeket tölthetünk be, ezeket jó esetben váltogatva az egyes szituációhoz illeszkedve. Melyik típusban ismersz a leginkább magadra, ami a leggyakrabban megjelenik a működésedben?
- A hallgatók: ők azok, akik számára a legkomfortosabb szerep a másik hallgatása, ami a beszélgetőpartner oldaláról egy igazán jó érzés, hiszen úgy érezhetik, valaki tényleg figyel rájuk és talán meg is érti őket. Azonban ha a beszélgetés nagy részében ebben a szerepben vannak, úgy érezhetik, hogy nem adtak eleget önmagukból és inkább tanácsadóként voltak jelen, semmint barátként vagy egyenlő félként. Ha igaznak érzed ezeket a sorokat önmagadra nézve, érdemes lehet elgondolkodnod, hogy mely kapcsolataidban jellemző ez a beállítódás? Mi zajlik le benned ilyenkor? Mi az, ami meggátol abban, hogy aktívan megoszd a saját nézőpontod vagy tapasztalataid?
- A csevegők: ők azok, akik energiát és életet visznek a beszélgetésekbe. Ha jelen vannak, nincs helye kínos csendnek vagy ürességnek, ők biztosan megtöltik tartalommal ezeket a pillanatokat is. Ha úgy érzed, általában túl sokat beszélsz, gondolkodj azon, vajon mi lehet ennek az oka? A másik hallgatagsága késztet erre vagy mi az, ami miatt felborul ez az egyensúly és kevésbé tudsz a hallgató szerepébe helyezkedni? A csevegők általában érzékenyek a kínos csendre, így gyakran emiatt beszélnek sokat. Ha ezt érzed igaznak önmagadra, érdemes átgondolni a szünetek funkcióját vagy okát.
- A tökéletes időzítők: ők azok, akik érzik, mikor érdemes belépni egy beszélgetésbe és mikor adják át a szót a másiknak. Komfortosak akkor, amikor beszélniük kell, ugyanakkor jó kérdéseik is vannak a másik felé, hogy be tudják vonni őket a beszélgetésbe. Ők azok, akik tudatos figyelmet visznek a beszélgetésbe, ezzel teremtve egyensúlyt.
Szerencsére fejlődhetünk abban, ahogy egy beszélgetésben részt veszünk. Ennek az egyik módja, ha tudatos figyelmet viszünk a társalgásba, a másik pedig, ha megfigyelünk másokat. Amikor legközelebb egy kávézóban ülsz, nézz körbe és figyeld meg az embereket: hogyan változnak a szerepek a hallgatás és a csevegés között? Mások milyen módszerekkel érik el, hogy a libikóka folyamatos mozgásban legyen?