Hallottál már a poszttraumás növekedés fogalmáról? Arról, amikor egy traumát követően a személyiségünk fejlődik, érettebbé, többé válunk általa valamilyen módon, és a traumatikus élmények tapasztalatait, tanulságait beépítjük a működésünkbe. Bár a poszttraumás növekedés gyakran természetes módon, pszichoterápia vagy más beavatkozás nélkül történik, többféleképpen is elősegíthető. Cikkünkben néhány ilyen megközelítést hoztunk, melyek a traumatikus események átdolgozásának folyamatát mutatják meg a növekedés irányába.
A negatív tapasztalatok pozitív változásokat is előidézhetnek, beleértve a személyes erőforrások felismerését, az új lehetőségek felfedezését, a jobb kapcsolatokat, az élet nagyobb megbecsülését és a lelki növekedést. Ezt látjuk azoknál az embereknél, akik például háborút, természeti katasztrófákat, gyászt, munkahelyvesztést vagy súlyos betegségeket és sérüléseket éltek át.
A növekedés elemei
Megértés és a hitrendszerünk átformálása
Ahhoz, hogy egy traumán keresztül a növekedés felé haladjunk, át kell dolgoznunk a korábbi hitrendszereinket. Ha valamivel kapcsolatban megremeg a hitünk (például, hogy manapság is kialakulhatnak világjárványok, amik az egész életünkre hatással vannak), akkor meg kell találnunk, mi az, amiben hihetünk ahelyett, amiben korábban hittünk.
Amikor a feltételezéseink megkérdőjeleződnek, az zavaró és ijesztő lehet, így szorongó, ismétlődő gondolatok jelenhetnek meg bennünk: Miért történik ez? Mit kellene most tenni? Első lépésként meg kell értenünk, mi történik körülöttünk, amihez pedig valószínűleg idő kell.
- Érzelemszabályozás és átkeretezés
Ahhoz, hogy el tudjon indulni a fejlődés és a tanulás, megfelelő lelkiállapotot kell teremtenünk. Ez sokszor a negatív érzelmek, például a szorongás, a bűntudat és a düh kezelésével kezdődik, ami többek között az ezekhez az érzésekhez vezető gondolkodásmód megváltoztatásával érhető el. Ezenkívül a negatív érzelmeink lecsillapításához pedig érdemes a mindfulness eszköztárát vagy a testmozgást alapul venni.
Ahelyett, hogy a veszteségekre, kudarcokra, bizonytalanságokra és a legrosszabb forgatókönyvekre összpontosítanánk, gondolkodjunk a saját erőforrásainkon és azon, mi az, ami a kontrollunkban van és amit aktívan tenni tudunk most magunkért vagy a helyzet megváltoztatásáért. Ez pedig gyakran első lépésként az átkeretezés, azaz, hogy elkezdünk másképp gondolkodni egy helyzetről és meglátjuk benne a növekedési potenciált.
- A hatás kihangosítása
Ez a folyamatnak az a része, amikor elkezdünk arról beszélni, hogy mi történt és mi történik velünk és ennek milyen hatása van ránk személyesen. Ezeknek a dolgoknak a megfogalmazása segít értelmet adni a traumának.
Alapvetően az a tapasztalat, hogy a negatív tapasztalatok az élet nagyobb megbecsülésére ösztönözhetnek.
- A trauma beillesztése az élettörténetbe
A következő lépés az, hogy hiteles történetet alkossunk a traumáról és az azt követő életünkről, hogy el tudjuk fogadni a már megírt fejezeteket, és el tudjuk képzelni, hogy a következő fejezetek megalkotásában fontos szerepe lesz az átélt negatív élményeknek. Azaz, hogy ezek elindítanak minket a fejlődés útján és a beépülő új tapasztalatokkal egészebbek, teljesebbek lehetünk.
Mindehhez az alábbi kérdéseket érdemes végiggondolni:
Hogyan késztetett a trauma a prioritások újra kalibrálására?
Milyen új utak vagy lehetőségek rajzolódtak ki általa?
Felhasznált forrás: