„A trauma után a világ élesen kettéválik azok között, akik átélték, és azok között, akik nem. Azokban az emberekben, akik nem osztoztak a traumatikus élményben, nem lehet megbízni, mert nem tudják megérteni azt. Sajnos, ez gyakran a házastársakat, a gyerekeket és a munkatársakat is magában foglalja.” (Dr. Van Der Kolk)
Ahhoz, hogy megértsük, hogyan befolyásolja egy trauma a szeretteinkkel való kapcsolatainkat, először is meg kell értenünk a jó kapcsolat összetevőit.
Egy egészséges kapcsolatban a párok pozitív gondolatokat táplálnak a partnerük iránt, a jót fürkészik, dicsérik és megerősítik egymást, valamint elfogadják és értékelik a különbözőségeiket. Ez a kapcsolat korai szakaszában könnyen megvalósítható. De még a trauma nélküli párok is könnyen belecsúszhatnak olyan mintákba, amelyekben a negatívumokra összpontosítanak, kritikusak lesznek egymással szemben, és elfelejtik, hogy mit szeretnek a partnerünkben. Ha a képhez trauma is társul, a partner – bármilyen okból – ijesztőnek, veszélyesnek, visszataszítónak vagy unalmasnak tűnhet. A hála táplálása helyett a traumatizált partner a neheztelés érzését kezdi el táplálni a másik iránt, így ingadozhat partnere idealizálása és leértékelése között, valamint egy megfogalmazott kritikát arra is felhasználhat, hogy a partnerét eltaszítsa magától. A traumával küzdő emberek gyakran nagyon nehezen tudják befogadni a partnerük szeretetét és csodálatának pozitívumait, így a szeretet adása és fogadása egyaránt nehézséget okoz a számukra. A trauma okozta érzelmi zsibbadás hatására nem képesek ráhangolódni a saját érzéseikre, vágyaikra, értékeikre és szükségleteikre és ezeket a partnerük felé sem tudják megfelelően kommunikálni. Megijedhetnek a jóindulatú szeretetteljes gesztusoktól, vagy akár könnyen túlstimulálódhatnak. Előfordulhat, hogy ezekre a gesztusokra válaszul elfordulnak (figyelmen kívül hagyják/elkerülik) vagy ellene fordulnak (keménységgel, dühvel, kritikával reagálnak), ahelyett, hogy feléjük fordulnának (befogadják).
A konfliktus egészséges kezelésének számos eleme kikapcsol(hat) a trauma következtében. A legtöbb párnak még a legjobb körülmények között is nehézséget okoz a konfliktusok megfelelő kezelése. A trauma fokozott félelemérzetet és az irányíthatatlanság érzését kelti. A traumával küzdő személy túlságosan kontrollálóvá válhat a partnerével szemben, hogy ellensúlyozza ezt a kellemetlenséget. Másrészt a trauma áldozata túlzottan engedékennyé válhat, hogy így „irányítsa” partnere érzelmeit vagy reakcióit. A konfliktus elkerülése érdekében az egyik vagy a másik partner túl korán kompromisszumot köthet, ami a későbbiekben nagyobb távolságtartáshoz vagy intenzívebb konfliktushoz vezet. A depresszió, a függőség vagy a hangulatingadozás újabb problémákhoz és elakadáshoz vezethet egy kapcsolatban. Ha a háttérben szorongás húzódik, akkor a partner közeledésére adott reakció elutasító lehet.
Az álmodozás, vágyakozás megosztása önismeretet és sebezhetőségre való hajlandóságot igényel. Azoknak a pároknak, akik ezt jól csinálják, általában az álmodozás, a felfedezés, a megosztás és a támogatás jelen van egy kapcsolaton belül. Jelen van a rugalmasság a személyes növekedéshez és az idő múlásával bekövetkező változásokhoz. A trauma azonban gátolhatja ezt, mivel a traumával küzdő partner nem biztos, hogy képes hozzáférni a mögöttes érzéseihez, álmaihoz, vágyaihoz hogy megossza azokat a társával.
A traumatizált személy sok esetben nem tudja megtervezni a jövőt sem, mert a trauma következtében nem tud összhangba kerülni önmagával, úgy érzi elvesztette a reményt, így nehezen tudja átérezni partnere álmait, vágyait is. A reménytelensége és a kétségbeesése elhomályosíthatja a cél és az értelem megteremtését az életében. A bizalom az egyik olyan alapvető elem, amelyet a trauma negatívan befolyásol.
Nyilvánvaló, hogy a trauma nemcsak az azt átélő egyénre van hatással, hanem a partnerrel és a családtagokkal való intim kapcsolataira is. Azonban a gyógyulás elérhető közelségben van. És minden ember megérdemli, hogy biztonságban és szeretve érezze magát.