Gyakori téma a klienseimmel, hogy hogyan kommunikáljanak a nárcisztikussal vagy más típusú bántalmazó emberrel. Az első és legfontosabb, amit rengetegszer rendkívül nehéz tartani: nyugodtan! Ne veszítsük el a nyugalmunkat, ne akadjunk ki, ne emeljük fel a hangunkat, mert a másik félnek rendszerint épp ez a célja, és nem szerencsés besétálni az utcájába, mert ezt fogja mondani: „Na, látod, te vagy az idegbeteg, te vagy a problémás, te akadsz ki, neked kell kezeltetned magad!” Miközben ugye pont ő az, aki okozza azt, hogy a másik felidegesítse magát. De ne engedjük! Vegyünk pár mély lélegzetet, amíg egy kicsit össze tudjuk szedni magunkat, és próbáljunk meg nyugodtan válaszolni.
Nézzük meg, hogy milyen megoldások nem szoktak eredményre vezetni:
1./ Nem működik a visszatámadás: „Mégis, kinek képzeled magad, hogy ilyet mondasz nekem?” „Nem veszed észre, hogy már nem vagyok gyerek?” „Hülyének nézel!?”
2./ Nem előrevivő megoldás a magyarázkodás: „Reggeltől estig dolgozom, megfeszülök, hogy mindenre legyen időm, hétközben is eljövök hozzád és a hétvégén is meglátogatlak, nem elég ez neked?” vagy „De nem értem, hogy miért hozakodsz ezzel elő megint, hiszen megbeszéltük múltkor és már egy csomó mindent másképp csináltam”. A magyarázkodás semmit sem ér, a bántalmazó emberek meg sem hallják.
3./ Nincs értelme belemenni a vitába: „Igazából te mondod nekem, hogy nem segítek eleget itthon, miért, te mit csinálsz?” Vagy „Miért, te mit értél el az életben, mit tudsz felmutatni?!” Ezzel csak elmérgesedik a helyzet.
Tehát ne akadjunk ki, ne kiabáljunk, ne menjünk bele a vitába és semmiképp sem magyarázkodjunk, amibe rendszeresen belefutnak a nárcisztikussal és/vagy bántalmazókkal kommunikálók.
Ami a tapasztalatok szerint működő és javasolt megoldás a helyzet kezelésére:
1./ Vegyünk fel semleges hozzáállást: „Hallom/Értem, amit mondasz.” „Érdekes meglátásaid vannak.” „Köszönöm, hogy ezt megosztottad velem.”
2./ Irányítsuk a nárcisztikusra/bántalmazóra a fókuszt: „Mivel tudod alátámasztani az állításod?” „Ez téged miért érdekel/zavar?” „Pontosan mit szeretnél tudni?”
3./ Tükrözzünk elfogadást, ami viszont nem jelent egyetértést: „Nincs jogom felülbírálni, hogy miket gondolsz rólam.” „Elfogadom, hogy másképpen gondolkozunk.”
4./ Asszertíven fejezzük ki az érzelmeinket: „Szomorúan hallgatlak.” „Olyan érzésem van, amikor hallgatlak, mintha le akarnál söpörni az asztalról.”
5./ Állítsuk fel a határainkat, képviseljük önmagunkat: „A te reakciód, a te dühöd, a te felelősséged.” „A saját véleményedhez jogod van, de ahhoz nincs, hogy rám erőszakold az akaratod.” vagy „Szívesen megbeszélem veled, de nincs itt helye a hangod felemelésének.” „Nem vagyok abban partner, hogy így beszélj velem.” „Látom, hogy elmérgesedett a helyzet, itt hagyjuk abba.” A határállításnál, amit következményként felállítunk (pl. valamennyi ideig nem beszélünk, találkozunk), azt következetesen tartsuk is be.
6./ Fogalmazzunk meg kérést: „Kérlek, nyugodj le, és beszéljük meg ezt később.” „Kérlek adj pár percet, hogy ezt átgondolhassam.”
Ami nagyon lényeges: a verbális bántalmazás megállításához kitartóan és következetesen érdemes képviselnünk magunkat. Olykor a bántalmazó reagál és változtat a viselkedésén, olykor azonban nem. Általában a változások rövid életűek. Fontos tudatosítanunk, hogy a másik ember reakciója, viselkedése az ő felelőssége és nem a miénk. Nekünk önmagunkra van ráhatásunk.