Napjaink egyik legfelkapottabb terminusa a manifesztáció. Gondolj rá, képzeld el, és megvalósul. Nincs lehetetlen, bármit elérhetsz, gondolj a pozitív dolgokra, és bevonzod őket. De tényleg ennyi lenne az egész? Cikkünkben utánajártunk a jelenségnek.
A manifesztáció általános értelemben egy olyan cselekedetre utal, mely során az ember összehangolja vágyait a kívánt céllal. Olyan cselekvésre hangolja rá magát, melynek segítségével meg tudja valósítani álmait. Ezt a kifejezést vagy terminust Freud is használta, a szabad asszociációs módszert értette alatta, melynek során a páciens tudattalan tartalmai – általában az álmok során megjelenő tartalmak közös értelmezésével – elérhetővé váltak. A terápiás munka során jelentést adtak azoknak a képeknek, szimbólumoknak, melyek gyakran megjelentek – akár álom formájában – így célt nyertek. Ha sikerült tudatosítania a terapeutának ezeket a gondolati tartalmakat, akkor céllá tudtak szerveződni, melyeket fel tudott használni a páciens.
Bár a különböző vallásokban is megjelent ez a kifejezés – a hinduizmusban a mantra kifejezéssel párhuzamosan, a görög papok pedig azt a gyakorlatot értették alatta, mely során rábírták az isteneket arra, hogy valódi mivoltukban megjelenjenek – de napjainkban A vonzás törvénye (Law of attraction) és Rhonda Byrne A titok című könyve tette igazán népszerűvé ezt a kifejezést. A közösségi médián – TikTok, Instragram – pedig rengeteg rövid videót lehet látni, amik segítenek elsajátítani ezt a módszert. Ami azonban becsapós, hogy úgy mutatják be a manifesztációt, mintha elég lenne pusztán az, hogy pozitívan gondolkozunk, és akkor mindenféle remek dolog fog történni velünk. Ha manifesztációs naplót vezetünk, összeírjuk azokat a célokat, pozitív gondolatokat, amikre vágyunk, megerősítő mondatokat írunk reggelente a tükör szélére, akkor csak jó dolgok fognak velük történni.
Viszont ezekből az ötletekből hiányzik a tett, merthogy a manifesztáció lényege a cselekvés.
Az valóban igaz, hogy gondolataink formálják a nyelvet, amit használunk, és mivel elsősorban a nyelven keresztül kapcsolódunk a világhoz, megnevezzük érzéseinket, gondolatainkat, az embereket és tárgyakat, akikkel körülvesszük magunkat, ezáltal formáljuk, határozzuk meg azt, hogyan látjuk a világot. Nem mindegy, milyen kifejezéseket használunk önmagunkkal és másokkal szemben. Minél több pozitív igét használunk, minél kevesebb tiltó szót, annál inkább képesek leszünk nyitottabban gondolkodni. Minél többet képzeljük el, fantáziálunk egy adott célról, annál nagyobb valószínűséggel tudjuk megvalósítani. Nem pusztán az a lényeg, hogy mire vágyunk, hiszen az emberek nagyrészt szép, pozitív dolgokra vágynak: találni egy párt, akivel szeretetben tudunk élni, találni egy olyan munkát, amit szeretünk, szép házat venni, sokat utazni, barátokra lelni, de, hogy mit vagyunk hajlandóak ezért tenni, az az igazi munka.
A vallásos emberek imádkoznak, mantráznak, egy nagyobb isteni hatalomhoz, viszont a cselekvést ők sem hagyják el. Miután kérem Isten segítségét, ki kell mennem a világba, és tennem is kell valamit.
Nem véletlenül használjuk az önbeteljesítő jóslat kifejezést, vagy a placebo-hatást. Klinikai kísérletek bizonyítják, hogy milyen mértékben képesek a gondolataink befolyásolni azokat a történéseket, amik velünk megesnek, vagy legalábbis a jelentését. Ha rettegek a kutyáktól, nagyobb valószínűséggel fogok találkozni eggyel az utcán sétálva: na nem azért, mert a kutya értem jött, hanem, mert egyébként is nagy a valószínűsége, hogy találkozunk séta során állatokkal. Ugyanannyi erőfeszítésbe kerül megfigyelni a pozitív ingereket, mint a negatívat, ha arra vagyok kiélezve, hogy olyan megerősítéseket keressek, amik alátámasztják az önmagammal kapcsolatos hiedelmeimet, miszerint én túl kövér vagyok, akkor minden egyes vékony nőt észre fogok venni, és minden alkalommal összerándul a gyomrom.
Rajtunk múlik, hogy azt a keretet, amin keresztül szemléljük a világot, merre toljuk el. A jót szeretném elérni, vagy maradok félelemben. A manifesztáció egy nagyon hatékony módszer, melynek segítségével elindíthatom a képzelet és fantázia belső munkáját, melynek segítségével könnyebben tudom rávenni magam a cselekvésre, mert a teremtéshez tér kell, és amiről van egy képed, arra képes is vagy.