A célkitűzés, a fogadalmak szorosan összefonódnak az év első hónapjaival. Számos beszélgetést lehet elcsípni úton-útfélen: “És te mit fogadtál meg az idei évre?” Már-már szinte elvárás, hogy haladjunk előre, hogy folyamatosan magasabbra tegyük a lécet, dolgozzunk hatékonyabban, szerezzünk magasabb pozíciót, eddzünk többet stb. De mi van akkor, ha most egyszerűen csak arra vágyunk, hogy egy kicsit lassítsunk, ha idén nem akarjuk feljebb tekerni a hatékonyságunkat és nem akarunk még hosszabb feladatlistákat… Ha a befelé figyelés, a lassabb életmód és a már meglévő eredményeink, sikereink élvezetét szeretnénk a középpontba állítani. Hogyan tudjuk a lassítást a mindennapjaink részévé tenni?
Jól hangzik a lassabb életmód, azaz amikor nagyobb szerepet kap az odafigyelés magunkra és másokra, amikor több tér és idő jut a befelé figyelésre és a spontaneitásra. Ám ha felgyorsult, pörgős tempóban éltük eddig a mindennapokat, akkor nem megy egyik pillanatról a másikra az átállás – inkább érdemes ezt egy folyamatként elképzelni.
Határozd meg, számodra mit jelent lassítani!
Ahhoz, hogy a lassítás olyan módon tudjon megvalósulni, amit előre megálmodtál, elképzeltél, fontos meghatározni, hogy mit jelent mindez számodra a gyakorlatban: önmagaddal kapcsolatban, a másokkal való kapcsolódásban, a szabadidődben és a munkádban. Ha teheted, fogj egy papírt és írd össze, milyen az, amikor lassítasz ezeken a területeken. Hogyan néz ez ki (majd) a mindennapokban?
Példa: Így fogok lassítani a munkámban:
- odafigyelek a priorizálásra és rendszeresen ellenőrzöm, mit tudok elengedni/delegálni/hatékonyabbá tenni
- tudatosabban figyelek a stressz testi/mentális megjelenési formáira és teszek azért, hogy oldjam a feszültségemet (pl. egy rövid relaxációval, mindfulness gyakorlattal, sétával, jógával, olvasással stb.)
- odafigyelek arra, hogy óránként tartsak egy rövid szünetet és átmozgassam magam
- tisztelem a saját határaimat és nem vállalom túl magam (pl. mindig beütemezem a feladataimat, megnézem, mennyi időbe telik elvégezni őket, és csak ezt követően vállalok el új feladatot)
- (…) stb.
A lassulás természetesen nem azt jelenti, hogy mindent lassabban kell csinálni, sokkal inkább jelenti a saját belső ritmusunkkal való összehangolódást. Az arra való odafigyelést, hogy mikor lépjük át a saját határainkat, hogy mikor erőltetünk magunkra valamit, miközben egész másra lenne szükségünk, azaz lassulni a saját igényeinkkel való törődést is magába foglalja. Jelentheti mindemellett a mennyiség helyett a minőségre való törekvést, a kedvelt tevékenységekben való elmélyülést és a több öngondoskodást is.
A cél nem a tökéletesség, hanem az ’elég jó’
Ahogy az írásom elején is említettem, a lassulást érdemes fokozatosan beépíteni az életünkbe, és elfogadni azt is, ha olykor épp ennek az ellenkezőjét éljük meg. A lassú életmód nem egy eredmény, sokkal inkább egy folyamat, hiszen hiába tervezzük meg a napjainkat a lassulás jegyében, mindig fenn kell tartanunk annak az esélyét, hogy jön valami, ami felborítja a napirendünket, amihez alkalmazkodnunk kell. Éppen ezért a kiegyensúlyozott állapothoz (amire mindannyian vágyunk valószínűleg, ha lassulni szeretnénk) rugalmasságra is szükségünk van. Ne hibáztasd magad, ha ma épp nem tudtál megfelelni annak, amit a lassabb életmód kapcsán kitűztél célként – minden nap egy kis lépés, egy kicsivel több odafigyelés magunkra, egy kicsivel kevesebb rohanás és pörgés is jelentős változásokat képes hozni a mentális jóllétünkben.
Extra tipp: ha azon kapod magad, hogy görcsösen ragaszkodsz egy elvárásodhoz, parodizáld ki! 🙂 A humor mindig segíti feloldani a feszültséget.
Motiváció a lassítás mögött: miért csinálod?
Mi az oka annak, hogy lassabb életmódra vágysz?
Lassíthatunk azért, mert úgy érezzük, átrohanunk az életünkön és kevésbé éljük meg a mindennapokat, kevésbé látjuk meg az apró örömöket, vagy azért is elkezdhetjük behúzni a féket, mert félünk, hogy pörgős életmódunk megbetegít minket. Ahhoz azonban, hogy hosszabb távon is fenntartható legyen a lassítás, meg kell látnunk ennek előnyeit és a lassítással járó örömöket. Ha a motivációnk félelemalapú, könnyen feladhatjuk célunkat, s kudarcként élhetjük meg, ha nem sikerül egyből a mindennapokba ültetni az elképzelt cselekvéseket. Ha motivációnk alapja a minőségibb, kevesebb stresszeléssel járó életmód és valós belső motiváció hajt minket, akkor elfogadó attitűddel állunk a céljainkhoz és a lassítást egy hosszútávon is fenntartható szokássá igyekezzük formálni.
Igent mondani magunkra
Ahhoz, hogy a másoknak való megfelelés helyett magunkat helyezzük a középpontba, olykor nemet kell tudunk mondanunk. Ez azonban nem könnyű, hiszen tarthatunk attól, hogy ezzel csalódást okozunk vagy megbántunk másokat. Nem könnyű nemet mondanunk, azonban mielőtt elvállalunk valamit, gondoljuk át, minek az árán tudjuk mindezt megtenni. Honnan fogja elvenni az időnket és az energiánkat? Mennyire van a döntésünk összhangban az értékeinkkel? Mielőtt azonnal rábólintanánk egy kérésre, kérjünk időt és gondoljuk végig ezeket a szempontokat. Végül, de nem utolsósorban, ne feledjük: néha nemet kell tudnunk mondani valamire, hogy igent tudjunk mondani saját magunkra.
Felhasznált forrás: Anti-határidőnapló 2023 (Slow Budapest)