Sokan azért fordulnak pszichológushoz, hogy megértsék, miért küzdenek nehézségekkel emberi kapcsolataikban vagy a karrierjükben, esetleg mindkettőben egyszerre. A problémák mögött gyakran az értéktelenségtől való belső félelem bontakozik ki, és az üléseken szép lassan előkerülnek a meghatározó fiatalkori emlékek a kliens múltjából.
Érzelmi biztonság
Petra első gyerekként gyakran volt magányos. Látszólag nem szenvedett hiányt semmiben, gondoskodtak róla, figyeltek a fizikai és tanulmányi fejlődésére, ő mégsem tudta felszabadultan élni a gyermekkorát. „Sosem tudtam igazán közel kerülni az anyámhoz, tulajdonképpen a mai napig tartok tőle.
Arra sem emlékszem, hogy valaha is megölelt volna szeretettel, teljesen elérhetetlen volt érzelmileg…
ha valami rossz történt velem, vagy esetleg hibáztam, csak veszekedés lett belőle, senkinek sem jutott eszébe engem vigasztalni…”
A szülő-gyermek kötődést vizsgáló kutatásoknak hála, mára már tudjuk, hogy egy gyermek mentális jól-létéhez a fizikai és egzisztenciális biztonság mellett az érzelmi támogatás is kiemelten fontos. Sőt, elengedhetetlen. A szülőnek az a képessége, ahogyan támaszt nyújt, ahogy figyelemmel odafordul, ahogy kiszámíthatóan jelen van, teremti meg a gyermekének azt a biztonságérzetet, ami átsegíti majd a felnőttkor nehézségein, erősíti a stabilitását, és a megküzdési stratégiáit.
De ez sokáig nem volt a köztudatban. Generációk nőttek fel úgy, hogy a szüleiktől nem kaphatták meg az egyik legfontosabbat, hogy értékesnek, hogy figyelemre méltónak érezhessék magukat. A büntetés gyakran a szeretet megvonásában jelentkezett, az érzelmi odafordulás pedig csak feltételhez kötötten jelent meg sok családban. Ennek következtében számos felnőtt éli ma úgy az életét, hogy a lelke mélyén még mindig azért küzd, hogy értékesnek érezze magát.
Feltételes szeretet
Balázs második gyerek. Míg lánytestvére látszólag könnyedén vette az akadályokat, neki sok nehézséggel kellett megküzdenie, gyakran volt szétszórt, figyelmetlen, és ezt az apja mindig szóvá tette. „Valahogy sosem tudtak csak úgy rendben menni a dolgok. Ha véletlenül valami jól alakult, utána ment a hangos dicsekvés, indokolatlanul ajnároztak, édesgettek, jó volt, hogy lehetett velem hangosan büszkélkedni. De ha egy perccel később leejtettem vagy elrontottam valamit, akkor azonnal hangos szidásba, és letorkollásba csapott át szöveg.
Apu mindig is azt éreztette velem, hogy nem tudok elég jó lenni neki, sosem látott engem igazán, a sikereim is csak róla szóltak.”
Biztonság, elérhetőség, kiszámíthatóság. Talán ezekkel a fogalmakkal lehetne leginkább körbeírni azt a fajta támogató jelenlétet, amit egy szülő a gyermekének nyújthat. Különösen nagy hangsúly kerül a kiszámíthatóságra. Ugyanis egy gyermek akkor fogja valóban biztonságban érezni magát a családban, ha igazán bízhat abban, hogy nem veszíti el a szülői szeretetet, és figyelmet.
Mert ha az érzelmi biztonság kiszámíthatatlanná válik, ha csak bizonyos helyzetekben elérhető, máskülönben távolságtartás, visszautasítás, esetleg verbális és/vagy fizikai bántalmazás kerül előtérbe, úgy a gyerek azt a következtetést vonhatja le magával kapcsolatban, hogy neki saját jogon nem jár a szeretet, nem érdemli meg. A szülői oldaltól tapasztalt elutasítás a legfájdalmasabb, amit egy gyermek megélhet. Amennyiben pedig az érzelmi biztonság, és az elérhetetlenség kiszámíthatatlanul változik, ha helyzettől függően hol a babusgatást, hol a bántó magatartást tapasztalja családtagjaitól, az teljesen összezavarhatja és elbizonytalaníthatja saját magát illetően.
Figyelj rám…
Lilla későn érkezett harmadik gyerek. Idősebb testvérei mellett hamar megtanulta, hogy ha nem teljesít kimagaslóan, észrevétlen marad szülei számára. „A testvéreimmel gyakran voltak gondok, emiatt én nem engedhettem meg magamnak, hogy problémás legyek.
Sőt, azt éreztem, hogy nekem a maximumon kell hoznom, ha azt szeretném, hogy bárki rám figyeljen.
Ez egy ideig nem is okozott nehézséget, de úgy érzem ördögi körbe kerültem ezzel. Azt várják el, hogy örökké a maximumot hozzam, de már nem tudom, és nem is akarom ezt tenni.”
A bizonytalan és kiszámíthatatlan érzelmi közeg különböző viselkedéses választ eredményezhet. A gyerekek egy része megpróbál a teljesítményével kitűnni, hogy eredményeikkel biztosítsák a szülői figyelmet. Sokszor belőlük lesznek a teljesítménycentrikus, perfekcionista fiatalok, akik a kitűnők közül is ki szeretnének tűnni.
Sajnos ameddig a teljesítés mögött a bizonyítási vágy áll, nem pedig belső motiváció és kompetencia-igény, addig a feszült teljesítési vágy ördögi hurokként keríti körbe a fiatalt. Hiszen a kitűnő teljesítmény egy idő után elvárttá válik, a 100% lesz az alap, ami már nem váltja ki a szülői odafordulást. Viszont a rosszabb teljesítmény automatikusan büntetést, elutasítást eredményez, ami maga után vonja a csalódottság, szégyen érzését. Mások a tanult tehetetlenség mocsarába süllyednek. Ők megtanulják, hogy a szeretetteli szülői jelenlét kiszámíthatatlan és elérhetetlen, ezért küzdelem helyett inkább a passzivitásba és érdektelenségbe merülnek. Sokan feladják tanulmányaikat, halogatnak és lógnak, vagy a való élet helyett inkább a virtuális világban keresik a boldogságot.
Súlyos következmények
Szerencsés esetben a család megtart, elfogad és visszaigazol. Kamaszkorra olyan biztonsági hálóvá válik, amiről a fiatal bátran elrugaszkodhat, és ahova vissza is térhet töltekezni. Az identitáskeresés és a kapcsolatépítés időszakában nagy szükség van erre a stabil bázisra. A serdülőként megélt tapasztalatok fogják megalapozni a felnőttkori kapcsolatokat, párválasztást, a sikerek és kudarcok pedig hatással lesznek a karrierútra, a munkahelyi eredményességre.
Viszont az elutasító és kiszámíthatatlan szülői magatartás mellett nem tud kialakulni ez a biztonsági háló. A családban megélt értéktelenség kivetül a kapcsolatokra, a tanulmányokra. A fiatal tart attól, hogy a szülői oldalról megélt visszautasítás megismétlődik a külvilágban is, emiatt nem kezdeményez, gyakran teljesen elzárkózik vagy ambivalens viselkedésével biztonságos távolban tartja a külvilágot, elveszítve a lehetőségét, hogy a saját útján járva valódi barátságokat és saját célokat találjon.
Ha a fiatal nem kap valamilyen külső segítséget, az értéktelenség félelme gyakran rányomja a bélyegét a felnőtt életére. A belső bizonytalanság miatt ezek a felnőttek, mint “jó” ismerőst, keresik a megszokott mintát, és paradox módon sokszor olyan társat, barátot, és munkahelyet választanak maguknak, ahol újra és újra átélhetik az érzést, hogy nem elég jók, nem értékesek, és nem érdemlik meg a figyelmet, támogatást, vagy hogy nekik nem jár a szeretet.
A képek forrása: Pexels, PixaBay